Napunk

Napunk newsfilter: Nem Potápi térképe miatt nincs rendben a magyar–szlovák viszony, de nem is az fogja rendbe hozni

Fotó - Potápi Árpád János Facebook-oldala
Fotó – Potápi Árpád János Facebook-oldala

1. Potápi Árpád János és a magyarság határai. 2. Robert Fico a bukását is képes győzelemmé kovácsolni. 3. Véget ért a bohóckodás korszaka a brit politikában.

A híreket válogatta és kommentálta Finta Márk

1. Hol vannak a magyarság határai?

A magyar nemzet határai nem esnek egybe Magyarország határaival – magyarázza Potápi Árpád János nemzetpolitikai államtitkár azzal kapcsolatban, miért történelmi térképek lógnak a falon az irodájában, és miért előttük fotózkodva jelenti be, ha útra kel végiglátogatni a határon túli magyarokat.

S hozzáteszi azt is: ha a szlovák külügynek ez nem tetszik, esetleg az empátia hiányára panaszkodnak, idézzék csak fel Zuzana Čaputová szlovák államfő Borsiban elmondott beszédét a közös történelemről, a közös történelmi alakokról, és arról, hogyan lehetünk erre közösen büszkék, hogyan köthet ez össze minket.

Az államtitkár úrnak igaza van. A magyar nemzet határai tényleg nem esnek egybe Magyarország határaival. A kérdés azonban az, hogy mivel esnek egybe? A történelmi Magyarország határaival? Egyáltalán hogyan kéne definiálni ezeket a határokat?

Ebben ugyanis Zuzana Čaputovával egyáltalán nem egyezik a véleményük. Čaputová ugyanis Borsiban azt mondta, hogy Magyarország és Szlovákia az európai közösség tagjai, s ebben a tagországokat a határoknál sokkal fontosabb értékek kötik össze. Čaputová értéknek tekinti a magyarságot, ahogy a szlovákságot is. De nem mindenen felül álló értéknek – márpedig Potápi államtitkár szavaiból az derül ki, hogy az értékek fontosak, de a magyarság a legfontosabb.

Felmerül a kérdés, hogy tulajdonképpen mi is ez a magyarság, amire az államtitkár úr hivatkozik. Vajon ki a magyar? Mindenki, aki magyarul beszél, ír és alkot? Vagy akiről megállapítják, hogy magyar, azok, akik vindikálják maguknak a jogot a magyarság-megállapításra?

Vagy az a magyar, aki bejuthat a martosi Esterházy Közéleti Tábor beszélgetéseire, s aki kinn reked, az nem magyar? Mégis hol húzódnak a magyarság határai? Clevelandtől Aucklandig? Vagy politikai és világnézeti határok vannak? Minden más csak ballaszt? Valami, amivel közös a történelmünk és a jelenünk, de alapvetően csak kényszerből? Számos égető kérdés…

Végeredményben – bár egyszer, valamikor érdemes lenne – most nem érdemes ezt a „csörtét” magasabb szintre emelni, mint ahol valójában helye van. A téma, hogy beszéljünk a közös múltunkról és alakítsuk ennek nyomán a jelent, érdekes, de egyelőre még csak a történészek birkóznak vele, a politika alapvetően magasról tesz rá.

A valóság az, hogy ugyan a szlovák külügy felhúzta a szemöldökét Potápi térképén, ám egyébként nagyon jól tudják, hogy ezek a térképek ott vannak majdnem minden jelentős fideszes politikus irodáiban, egészen Orbánig. Ez az „atyai feddés” csak arról szól, hogy ne hagyják szó nélkül a dolgot, semmi többről, csak arról, hogy tudatosítják a helyzetet. A jelenünk jelentősebb magyar–szlovák kérdései nem a térképen fognak múlni.

Potápi pedig hiába mondja, hogy meglepődött a szlovák külügy reakcióján, valójában kicsit sem lepődött meg. Mert ez a status quo. A tudják, hogy mi tudjuk, hogy ők tudják tipikus esete. Ahogy korábban, úgy a továbbiakban sem fognak neki nagyobb jelentőséget tulajdonítani. A feszültség megmarad, de csak kicsiben, a háttérben. Mert az egész csak politikai kommunikációs csata.

A magyar–szlovák kapcsolatok egészen más dolgok miatt nincsenek rendben. Nemcsak a közös múlt eltérő értelmezése miatt, hanem részben azért, mert arról, mi a „közös jelen”, máshogy gondolkodnak a felek. Az pedig, hogy romlani fog-e a viszony, nem a történelmi térképeken fog múlni, hanem nagyon is a jelenkor döntésein. Amelyekben tényleg érdemes lenne közös utat választani – ha lehet, Nyugatra.


2. A szlovák politika személyes Ragnarökjei

Ami sikerült Peter Kažimírnak, az nem sikerült Robert Ficónak és Robert Kaliňáknak: Maroš Žilinka főügyész ugyanis nem lengette meg az ügyükkel kapcsolatban a 363-as számú varázspálcát, amellyel egyébként olyan lelkesen hadonászik olykor.

Žilinka szerint a Smer két erős embere és Marek Para ügyvéd, akik együtt szerepelnek a költői elnevezésű Alkony (Súmrak) akció vádlottjai között, túl korán kérvényezték a pálcalengetést.

Ha pályát válthatnánk, a NAKA akcióinak névadójaként szeretnénk folytatni a karrierünket: az Alkony akció elnevezése telitalálat, több rétegben üt. Amellett, hogy a Smer pártközpontjára utal, mely a pozsonyi Súmračná (Alkony) utcában van, felvillantja két érinthetetlennek hitt politikus bukását, egyfajta kis, közép-európai Ragnarököt, az istenek alkonyát a szlovák politika Asgardjában. A „beteljesedés” azonban még hátra van, sőt, minimum kétséges.

Žilinka ugyan azt mondta, a beadvány, amivel Ficóék megkeresték, még túl korai. Hozzátette azonban, az, hogy most nemet mondott, nem jelenti azt, hogy később ne mondhatna igent. Fico és Kaliňák továbbra is nyugodtan alhatnak, annak ellenére, hogy bűnszervezet alapításával, hatalommal való visszaéléssel és adótitok megsértésével vádolják őket.

Fico érzi az erőt. Nem kellett rácsok mögé mennie, mint Kaliňáknak, hiszen a parlament azon a legendás szavazáson nem adta őt ki az igazságszolgáltatásnak. Végül Kaliňákot is kiengedték, és hiába szól ezer és ezer apróbb-nagyobb jel arról, hogy ez a társaság bizony nyakig sáros, nincs rajtuk igazi fogás.

Fico olyannyira magabiztos, hogy már csak vissza sem fogja magát. Még tőle is szokatlanul személyeskedően szállt bele Hamran István országos rendőrfőkapitányba egy videóban, amely csak pár perccel Žilinka döntésének nyilvánosságra kerülése előtt jelent meg a Facebook-profilján.

A beosztottjának “dürgő”, aranyláncos, BMW-s figurának, „felfuvalkodott bálványnak” nevezte a főrendőrt. S teljesen nyíltan bűnszervezet megalakításával vádolta meg Eduard Heger kormányfőt, Igor Matovičot, Roman Mikulec belügyminisztert és Jaroslav Spišiak korábbi rendőrfőkapitányt, mert azok tavasszal a rendőrség reformjáról tárgyaltak zárt ajtók mögött.

Ha ez a nyár rosszul sül el, a szlovák politika központi eleme a bosszú lesz.

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Boris Johnson

Napunk newsfilter

Potápi Árpád János

Robert Fico

Vélemény

Jelenleg a legolvasottabbak