Napunk

Bukovszky László: Benne van a pakliban, hogy kiherélik a kisebbségi törvényt

Bukvoszky László kisebbségügyi kormánybiztos nem tudja, mi lesz a kisebbségi törvény sorsa. Fotó -TASR
Bukvoszky László kisebbségügyi kormánybiztos nem tudja, mi lesz a kisebbségi törvény sorsa. Fotó -TASR

Bukovszky László kisebbségi kormánybiztos néha úgy érzi, a hivatala púp a kormányhivatal hátán, és nagyon mostohán bánnak vele. A kisebbségi törvény kapcsán partvonalra állították.

Bár nem veszett el a kisebbségi törvény a rendszerben, a sorsa bizony kétséges – mondja Bukovszky László kisebbségi kormánybiztos, aki szerint a külügyminisztérium egyáltalán nem akarja a jogszabályt, arra viszont nem igazán akarnak válaszolni, miért nem.

Beszélgetésünkből megtudhatják:

  • mi lehet a kisebbségi törvény sorsa,
  • mit jelent tulajdonképpen, hogy több mint 450 ezren vannak a szlovákiai magyarok, és nem 422 ezren,
  • miért akarnak egyes polgármesterek páros lábbal kirúgni embereket a hivatalukból,
  • miért lehetetlen feladat módosítani a kisebbségi nyelvhasználati törvényt,
  • púp-e a kormányhivatal hátán a kisebbségi kormánybiztos.

Az év elején jött a hír, hogy elkészült a kisebbségi törvény végleges, paragrafusos formája. Azóta azonban nem sokat lehet hallani a jogszabályról, sőt, az Új Szó arról is írt, hogy a tervezet „elveszett” a rendszer mélyén. Ön szerint nem veszett el, csak a sorsára vár. Ezt hogy kell érteni?

Szó szerint úgy, ahogy megfogalmaztam. A tervezet nem veszett el, a paragrafusos változat januárban elkészült, akkorra érkeztek be az utolsó észrevételek az oktatási és kulturális minisztériumtól. Ekkor futottam még egy utolsó kört az igazságügyi minisztérium szakembereivel is. A külügyminisztérium mellett ugyanis épp az igazságügyi minisztériumnak vannak gondjai a törvénnyel. Kolíková miniszter asszony és Korčok miniszter decemberben egy panaszlevelet írt a miniszterelnöknek, és kifogásolták, hogy a törvényelőkészítési folyamat nem az ő elképzelésük szerint zajlott.

Pontosan mit kifogásoltak?

Szerintük nem vontam be kellően őket a folyamatba. Ígéretet tettem Korčok miniszter úrnak, hogy nem fogom ignorálni a külügyi tárcát, de jeleztem nekik, hogy előbb a kisebbségi szakemberekkel és a közvetlenül érintett tárcákkal készítjük el a javaslatot, s aztán véleményeztetjük majd a külüggyel és az igazságügyi minisztériummal. A panasz másik oka az volt, hogy a külügy kétségbe vonta, szüksége van-e egyáltalán Szlovákiának egy ilyen törvényre. A több mint 30 oldalas javaslatunk egy részét alkotmányellenesnek vélték, és úgy vélik, a tervezet kollektív jogokat fogalmaz meg, és túlmegy a kisebbségek alkotmányban garantált jogainak.

Ezzel más tárcának nem volt problémája?

Egyáltalán nem. A törvényelőkészítő munkacsoportban nagyon aktív volt például az oktatási és a kulturális tárca, tehát az a két minisztérium, mely közvetlenül érintett ebben a kérdésben. Senkinek sem volt egy árva kifogása sem. A levelek úgy jöttek, mint derült égből a villámcsapás.

Pontosan mivel kapcsolatban állították a tárcák, hogy alkotmányellenes?

Fogalmam sincs. Ez a sajnálatos ebben az egészben, hogy visszatérnek a 90-es évek sztereotípiái. Különösen a külügynél tapasztaltam ezt. Mikor elfogynak az érvek, előhúzzák az alkotmányellenességet és a kollektív jogok kártyáját. A külügy részéről egyébként ez a hozzáállás már a választások előtt is megvolt – mi ezen a törvényen még az előző kormány idején kezdtünk el dolgozni, és a kisebbségi bizottság még a választások előtt megfogalmazta a sémáját, és azt, hogy pontosan mit szeretnénk látni a törvényjavaslat egyes fejezeteiben. A külügy képviselője a kisebbségi bizottságban már akkor ellenezte ezt, és Miroslav Lajčák írt egy ilyen levelet. A külügy mantraként ismételi ezeket az alaptalan kifogásokat.

Tárgyalt erről az egészről Korčok miniszterrel?

Igen is, meg nem is. Több olyan ismerősöm van, akik „bejáratosak” a külügy legfelsőbb köreihez. Azt tanácsolták, hogy kérjek egy négyszemközti találkozót a külügyminiszternél. Meg is volt az időpont, de az sajnos pont egybeesett Eduard Kukan volt külügyminiszter temetésével. Így lepasszoltak államtitkári szintre. Ingrid Brocková államtitkár asszonnyal tárgyaltam, és őszintén szólva borzasztó volt a légkör. Olyan érzéssel álltam fel a tárgyalóasztaltól, hogy többéves munkánk dőlt dugába.

A találkozón, bár négyszemköztit kezdeményeztem, négyen ültek velem szemben. a 90-es évek mantráit hallottam vissza, és nem kaptam épkézláb választ azokra az érvekre, melyeket akkor megfogalmaztam.

Azóta nem sikerült beszélni a miniszterrel?

Azért nem kezdeményeztem egy újabb találkozót, mivel nem láttam értelmét. Decemberben amúgy is kaptam egy sárga lapos figyelmeztetést a kormányhivatal részéről, aminek következményeképp de facto elvették tőlem a törvény előkészítési folyamatát. A panaszlevelek után a miniszterelnök a kormányhivatal vezetőjét, Július Jakabot bízta meg azzal, hogy vegye a kezébe a törvény előkészítését. Jakab felkért engem, hogy jelöljek a hivatalom részéről két személyt egy újabb munkacsoportba, mely véleményezni fogja az általunk elkészített javaslatot. Ez a munkacsoport március elején találkozott egy online konferencián, én nem kaptam rá meghívót – ezt azzal indokolták, hogy az általam jelölt két személy képviselte a hivatalomat. Utólag megtudtam, hogy a csoport tagjai nem emeltek kifogást a javaslat ellen. Arról azonban nem kaptam információt, hogy a külügy és az igazságügyi minisztérium, hogy nyilatkozott.

Mi is a kisebbségek jogállásáról szóló törvény?

A törvény megalkotása az állam régi „adóssága” a kisebbségek felé, és az új kormány felvette programpontjai közé az elkészítését és elfogadását. A jogszabálycsomag lefedi a kisebbségi közélet szinte minden területét, szabályozza a nemzeti kisebbségek jogállását és alkalmazza és pontosítja alkotmányos jogaikat. A kisebbségi kormányhivatal műhelyében elkészült csomag viszonylag széles kisebbségi önkormányzatiságot teremtene: szabályozná a kisebbségi jogok intézményes biztosítását, ennek feltételeit, a nemzetiségek részvételét a közügyek gyakorlásában, a nemzetiségi kultúra működtetését, a kisebbségi nyelvhasználatot, médiát és oktatást is. Megteremtené az intézményi hátteret is a kisebbségi hivatal létrehozásával, az anyagi fedezet biztosításával, létrehozná a nemzetiségi tanácsokat, a kisebbségi választási névjegyzéket, valamint választás útján a Magyar Nemzeti Tanácsot, mely képviselné az állammal szemben a szlovákiai magyar kisebbséget.

Szóval önt partvonalra állították, és benne van a pakliban, hogy a törvényt kiherélik?

Benne van.

Mennyi ennek az esélye?

Nagyban függ attól, hogyan alakul a koalíción belüli helyzet a két legnagyobb párt, az OĽaNO és az SaS között. Jósolni nem tudok, de egy biztos, ha ősszel ilyen vagy olyan módon eldől köztük ez a mostani kiélezett viszony, akkor válik időszerűvé, mi lesz a törvény további sorsa. Kaptam olyan belső információkat, hogy a külügy nem mer teljesen visszatáncolni a feladat elől, hiszen az a kormányprogram része. Úgy tudom, olyan megoldásban gondolkodnak, mint amilyen a cseh gyakorlat. Az alkotmányban szereplő jogok velős összegzését vetnék papírra néhány mondatba megfogalmazva. Szerintem ez a mód nem teljesíti a kormányprogramban vállalt feladatot, sőt, a kisebbségek igényeivel sincs összhangban.

Olyan „üzletelés” is elképzelhető, hogy létrejönne például a kisebbségügyi hivatal, de a törvényből kikerülhet a nemzetiségi önkormányzati rendszer, a nemzetiségi tanácsok és a többi önkormányzatiságot elősegítő elem?

Szerintem igen. A másik dolog az, hogy furcsa helyzet állt elő: ezt a feladatot a kormány felé az SaS fogalmazta meg. A választások előtt az ő kisebbségpolitikai elképzeléseik voltak magasan a legjobbak az elemzések szerint, és ők voltak azok, akik kijelentették, hogy nem csak kisebbségi törvény kell, hanem kisebbségi önkormányzati rendszer is. Ezért gondolom, hogy skizofrén helyzetben vagyunk. Ez a feladat bekerült a kormányprogramba, a kormány legiszlatív munkatervébe, s ezeket megszavazta Korčok miniszter is. Most padig utólag kétségbe vonják, hogy szüksége van-e Szlovákiának egy ilyen törvényre. Ez abszurd helyzet.

Bukovszky László kisebbségügyi kormánybiztos. Fotó – TASR

A népszámlálási eredmények kapcsán ugyanakkor van előrelépés, a kormány elfogadta, hogy 456 ezren vagyunk, és nem 422 ezren, azaz azok is beleszámítanak a magyar nemzetiségi összlétszámba, akik másodikként jelölték meg a magyar nemzetiséget a népszámlálási íven. Mi következik ebből?

Ennek van egy lélektani és egy gyakorlati oldala.

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Kisebbségek

Interjúk és podcastok

Jelenleg a legolvasottabbak