Napunk

A nő ember. Az abortusz alapjog

Tüntetés az Amerikai Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának épülete előtt. Fotó - TASR/AP
Tüntetés az Amerikai Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának épülete előtt. Fotó – TASR/AP

A nők jogai csorbulnak – így értelmezik sokan az amerikai legfelsőbb bíróság döntését, amelynek értelmében az abortusz többé nem minősül alkotmányos alapjognak. Pedig ennél sajnos sokkal többről van szó, nem pusztán a női jogérvényesítés gyengül Amerikában.

Fizess elő a Napunkra, és nemcsak ezt a cikket olvashatod végig, hanem további cikkeink ezreiből válogathatsz!

Ennek a döntésnek a következményeként globális szinten kapnak új muníciót az autokráciák, válik egyre kevéssé értetté, mi az alkotmányos demokrácia, ki a jogalany és milyen védettség jár neki. Újabb léket kap az amúgy is sokat támadott, oly sokszor kikezdett, lejáratott szekularizáció. Az amerikai legfelsőbb bíróság döntése tulajdonképpen annak a jele: milyen az antidemokratikus visszarendeződés, és hogyan veszthetünk rajta mindannyian. Férfiak, nők, idősek, fiatalok, az abortusz intézményét különböző megfontolásból elfogadók és az abortuszt elutasítók egyaránt.

Ez itt, Közép-Kelet Európában, ahol a rendszerváltás az abortusztilalom feloldását, lazítását is jelentette, óhatatlanul felveti a kérdést: mit adott, mit vett el az elmúlt harminc év? Mennyit haladt előre a világ, ha a reprodukciós jogok fölötti kontroll iránti igény hasonlóan alakul a Ceaușescu-korszak, vagy a Ratkó-korszak igényeihez.

Más aktorok jelentik ugyan be ezt az igényt, más érvekkel, de a végeredmény kísértetiesen hasonló. Most nem az egypártrendszerben diktál az egyetlen párt, hanem a politikai identitásversenyben azok a szervezetek a hangadók, amelyek kisajátítják és leegyszerűsítik ezt a témát. Amelyek az abortuszellenesség köré építik az identitásukat. Alapvetően ugyanolyan diktátumokkal nézünk szembe, mint 1989 előtt – Lengyelország a szomorú példa erre, ahol az abortusz radikális korlátozása emberéleteket (nők, anyák életét) követelte az elmúlt években.

Életpártiak és választáspártiak néznek egymással farkasszemet – így fogalmazhatunk, ha átvesszük az amerikai retorikát. Nyilván nem fogalmazunk így, mert tudjuk, hogy ferdít. Azok, akik szerint az abortuszhoz való jogot alkotmányos jogként kell biztosítani, semmivel sem kevésbé életpártiak azokhoz képest, akik szerint az abortusz nem alapjog. Sőt: az abortuszhoz való hozzáférés lehetősége életeket ment: nőkét és mindazokét, akiknek a léte a nők, anyák lététől függ.

Azért sem szabad átvenni ezt a leegyszerűsítő fogalomhasználatot, mert elfedi azt a problémahalmazt, amelyet az elmúlt évtizedekben egyre polarizáltabb és sajnos egyre sekélyesebb abortuszviták sem tárgyaltak ki.

Pedig pont itt, Közép-Kelet-Európában az abortuszliberalizáció után szembesültünk a kegyetlen tényekkel igazán élesen. Nem ideológiai, nem hitbéli, nem kulturális oka van annak, hogy valaki szül-e vagy sem. Hanem elsősorban egzisztenciális. A terhesség, gyerekszülés és nevelés ebben a térségben (hasonlóan a világ számos más térségéhez) emelt kockázatot jelent. Aki gyereket szül, nem kap munkát, vagy elveszíti a már meglévő munkáját. Csökken a jövedelme. Nem vagy csak nehezen tanulhat tovább.

Fotó – TASR/AP

Az abortusz a legnyersebb, legvégsőbb és legelkeseredettebb szociális önvédelmi eszköz a legnehezebb helyzetben lévők számára – nagyon sok esetben. Ezt kellett megtanuljuk keserves áldozatok árán 1989 után.

Azokban az államokban magas az abortuszok száma, ahol nincs vagy gyenge a szociális háló. Ahol a nők kiszolgáltatottak, megbélyegzettek, másodrangú állampolgárok. Ha a nők kiszolgáltatottsága felől akarjuk értelmezni az 1989-es fordulatot, akkor azt látjuk:

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Amerikai Egyesült Államok

Vélemény

Jelenleg a legolvasottabbak