Napunk

Rendkívül termékeny évadot zárt a Jókai Színház, de mostanra elérte a válság szele

Varga Emese, a Komáromi Jókai Színház művészeti vezetője és Gál Tamás színházigazgató. Fotó - Napunk/Kacsinecz Krisztián
Varga Emese, a Komáromi Jókai Színház művészeti vezetője és Gál Tamás színházigazgató. Fotó – Napunk/Kacsinecz Krisztián

Pénteken került sor a Komáromi Jókai Színház évadértékelő sajtótájékoztatójára. Gál Tamás igazgató és Varga Emese művészeti vezető hangsúlyozták: a színház nagyon erős évadot tudhat maga mögött, de az elkeserítő gazdasági helyzet miatt most kicsit vissza kell venniük a tempóból.

„Nagyon nehéz évad van mögöttünk, a lehetőségeinkből, a helyzetből megpróbáltuk kihozni a maximumot. Rengeteg munka van főleg az elmúlt fél évben, túlhajszoltuk magukat, de szakmailag nagyon igényes előadások születtek, ezért minden munkatársnak köszönet jár. Annyival könnyebb volt most a korábbi évadokhoz képest, hogy legalább a próbákkal nem kellett leállni, viszont a színházat most is be kellett zárni több hónapra. A kényszerleállás alatt is folyamatosan dolgoztunk, igyekeztünk behozni a korábbi elmaradásainkat” – összegzett Varga Emese, aki heroikus évadként jellemezte a 2021/2022-est.

Tizenkét bemutatója volt a színháznak, abból tizenegy saját. A nagyszínpadon ebben az évadban muatták be a Hat szerep szerzőt keres, a Peer Gynt (a Soproni Petőfi Színház és a Jókai Színház koprodukciója), a Csónak, avagy előttünk a vízözön, a Don Juan, a Kísértetek és a Tóték című darabokat, valamint itt volt A beszelő köntös című nagyszabású, eredeti zenés produkció ősbemutatója is. A Benkő Géza Stúdiószínpadon láthatta a közönség a Mátyás sípja című gyerekelőadást, valamint a City Reboot Polgári Társulás előadását, az Ernelláék Farkaséknált, illetve a Burundanga című vígjátékot. Az évadot a stúdiószínpadon Tóth Attila Mindennapi tenyerünket című szlovákiai magyar nyomoreszkjének ősbemutatója zárta.

„Összesen 113 előadást játszottunk ebben az évadban” – mondta Varga Emese, örömmel konstatálva, hogy ebben a szezonban már lehetőség nyílt arra is, hogy utaztassák a társulatot.

„Szeretnénk megtartani ezt az irányt, ezt a színvonalat, de a járvány okozta gazdasági problémák most jönnek csak a felszínre. A külső tényezők, főleg az anyagi gondok miatt a most lezárt, nagyon erős évad után egy picit vissza kell vennünk a tempóból” – helyezte kilátásba a művészeti vezető.

A közönség nem arra kíváncsi, hogy milyenek az ablakok, hanem hogy milyen az előadás

„Az anyagi gondok és a Covid mellett még egy fontos problémával kellett megküzdenünk. Volt egy olyan vezetőváltás a színház élén, amely semmiképpen sem mondható barátságosnak” – egészítette ki Varga Emese szavait Gál Tamás színházigazgató a pénteki sajtótájékoztatón.

Hozzátette: mivel a probléma megoldódott, most már nyíltan beszélhet róla. A színház mellett működő Jókai Alapítványba az előző vezetés sokáig nem engedte be az új vezetőket, és így akarta továbbra is gyakorolni a befolyását. Ezért hozta létre az új vezetőség az Artis Polgári Társulást. Ezen keresztül tudták kérvényezni azokat a támogatásokat, amelyek nélkül az intézmény nem tudna működni.

Arról is beszélt, régóta kérdés, vajon a kőszínhazaknak miért kell pályázniuk, miért nincs elkülönítve számukra a szükséges pénzügyi keret, hiszen a Kisebbségi Kulturális Alap (KKA) elsősorban a független társulatok, kezdeményezések támogatására lett kitalálva.

Gál hangsúlyozta: a fenntartó, a megye a művészeti tevékenységre egyetlen centet sem ad, csupán az épület karbantartási és fenntartási költségeit téríti. A megyei önkormányzatnak megköszönte, hogy egy öt évig húzódó folyamat végén idén végre sikerült kicserélni a nyílászárókat. „De fel kell tenni a kérdést, vajon mi a fontosabb: maga a létesítmény, vagy a színpadra kerülő produktum? A közönség nem elsősorban arra kíváncsi, hogy milyenek az ablakok, hanem hogy milyen az előadás” – tette hozzá.

A színházigazgató köszönetet mondott a szponzoraiknak, akik nélkül nem tudnának létezni, de ezen a téren sem túl rózsás a helyzet, hiszen a világjárvány miatt egyre több vállalkozás megy tönkre.

„Ki merem mondani, hogy az évad legjobb előadása a Tóték volt, de ez sem valósulhatott volna meg ilyen formában, ha nem kalapoztam volna össze az új támogatóktól a pénzt a rendező által kért különleges díszletelemekre” – emelte ki Gál.

Varga Emese szerint félelmetesen hasonlít a helyzet a száz évvel ezelőtti időszakra, amikor a gazdasági problémákkal párhuzamosan sorvadt el a színházkultúra. Van ennek egy nagy veszélye: a szlovákiai magyarság ilyenkor úgy reagál, hogy még megosztottabbá, széttöredezettebbé válik az anyagi érdekek mentén. „A legrosszabb, ha elkezdünk áskálódni, fúrni egymást, marakodni a koncon, mert ha kijátszanak egymás ellen, nagyon kicsi nemcsak a színházak, hanem a közösség túlélési esélye is” – fűzte hozzá.

A magyarországi támogatás bezzeg úgy jön, mint a parancsolat

Azzal mindketten egyetértettek, hogy a kultúra helyzete Szlovákiában egyre elkeserítőbb. „A Kisebbségi Kulturális Alap átszervezésével azt érték el, hogy csak augusztusban ül össze az a bizottság, amely arról dönt, kapunk-e pénzt a Martin Huba által rendezendő darabra a következő évadban. A darabot ugyanakkor már szeptember közepén el kell kezdenünk próbálni. Emiatt egy ilyen formátumú művész hitelre fog dolgozni nekünk” – magyarázta Gál a sajtótájékoztatón. „Ennek az országnak semmilyen kidolgozott terve nem volt a világjárvány utáni újraindításra, a kőszínházak semmilféle kompenzációt nem kaptak” – tette hozzá.

„És akkor ugye jön bizonyos sajtóorgánumtól egy telefon, hogy nyilatkozzak a Fidesz ellen. Mert hogy most ugye Orbán Viktor megint miniszterelnök lett, és ez majd hogy fog minket érinteni. A magyarországi támogatás úgy jön, mint a parancsolat, az elszámolásoknál nem kötekednek. Nem sok pénz jön, de az legalább biztos” – hasonlította össze a magyarországi és a szlovákiai támogatási rendszert a színházigazgató.

Gál azt is súlyos problémának látja, hogy

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Komáromi Jókai Színház

Kultúra

Aktuális

Jelenleg a legolvasottabbak