Napunk

Mennyire volt szlovák Kossuth Lajos?

A szerző történész, a Szlovák Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének és az NKE Közép-Európa Kutatóintézetének kutatója

Kossuth Lajos ma Szlovákiában az egyik legismertebb magyar történelmi személyiség, ugyanakkor szlovák és magyar megítélése, emlékezete nem is lehetne ellentmondásosabb. Magyar részről ő a legfontosabb 19. századi magyar államférfi, akit már a kortársak is „a magyar nemzet élő megtestesülésének” tartottak.

Ezzel szemben szlovák oldalon olyan, szlovák származású magyar politikusnak tartják, aki nem csak elárulta saját nemzetét (vagyis a szlovákságot), de a legtöbbet ártott is neki. Ahogy Jozef Miloslav Hurban keresetlen szavakkal megfogalmazta: „Košut az a madár, amelyik saját szlovák fészkébe a legnagyobbat piszkította.” Ahhoz, hogy ezt a Kossuth Lajos magyarsága/szlováksága közt feszülő ellentmondást feloldhassuk, érdemes ellátogatnunk egy közép-szlovákiai városka egyik külvárosi lakótelepére.

A Turócszentmártonba észak felől bevezető főút egyik lehajtójánál magyar szemmel ismerős feliratot olvashatunk: Košúty. Ez a terület ma egy tízemeletes házakból álló panel lakótelep elnevezése. A színes panelházak között megbújó, az ilyen paneltelepeken megszokott látványt nyújtó (általában az építkezési törmeléket rejtő) szánkózódombon azonban van valami szokatlan. Jóval nagyobb, mint a paneltelepek megszokott, hasonló dombjai, ráadásul a felső részét sűrű bozótos borítja.

A domb ugyanis valójában nem szánkózódomb, és nem is a paneltelephez készült – a környék számos hasonló dombjával együtt a jégkorszak természetes képződménye, vagyis évezredek óta áll itt. Ha felkaptatunk a tetejére, további meglepetések érhetnek. A dombtetőn, a bozótosban ugyanis 80-100 éves, vagy még régebbi sírok találhatók. Közülük a legrégebbiek, amelyeknek már a felirata sem olvasható, kézzelfogható bizonyítékai annak, hogy a paneltelep helyén, a hatalmas domb tövében egykor egy kis falu állt, az a falu, amelyről a Kossuth család a nevét kapta.

E dombtetőn található régi sírok egyikében valahol ott nyugszik egy idős férfi is, aki 68 éves korában, 1849. július 31-én szélütés következtében elhunyt. A halotti anyakönyv bejegyzése szerint ő volt „Tekintetes udvardi Kossuth György Úr, Több megyék táblabírája.” E tiszteletbeli címeinél azonban sokkal fontosabb, hogy ő volt Kossuth Lajos apai nagybátyja. Ha egy kicsit megismerjük az ő világát és híres unokaöccséhez fűződő viszonyát, könnyen megérthetjük, hogy alakult ki Kossuth Lajosról a nemzetét elhagyó, elfajzott szlovák képe.

A Kossuthok és az ősi fészek

Turóc vármegye társadalma sok szempontból volt különleges a 19. századi Magyarországon. A viszonylag kicsi, és nem túl sűrűn lakott vármegye területe egy hatalmas fennsík volt, amelyet minden oldalról áthatolhatatlan hegyek vettek körül. Apró falvakban és nem sokkal nagyobb városokban élt a szinte kizárólag szlovák anyanyelvű, nagyobb részben evangélikus vallású lakosság.

A nemesség még e zárt társadalmon belül is egy külön csoportot képezett. A több ezer főnyi nemesség elsöprő többsége evangélikus vallású, kifejezetten szegény, aprócska birtokán saját kezével gazdálkodó szlovák nemes volt, akiket a vármegye elzártsága miatt sűrű szövésű rokoni háló font egybe. Ami a politikai életet illeti, bár az 1830-as évektől kezdve e vármegyében is egyre erősebb lett a liberális nemesi reformmozgalom, Turócot e konzervatív kisnemesi csoportra támaszkodva egy konzervatív alispán vezette.

E szegény, szlovák anyanyelvű kisnemesi klánok közé tartozott a Kossuth család is. A szűkös családi birtokokra, a család szegénységére utal Kossuth Lajos egy megjegyzése is, miszerint „kis Kossuthfalván egykor-máskor több Kossuth-fiú született, mint amennyit az ősföld el bírt tartani”. Épp ezért a család tagjai közül sokan úgy döntöttek: a szülőfalut elhagyva, a szomszéd vármegyékben, hivatalnokként vagy jogászként próbálnak szerencsét. Így tett az 1763-ban még az ősi birtokon született Kossuth László is, aki a 18. század végén Zemplén vármegyében lett uradalmi ügyész. E vármegyében, a zempléni Monokon született fia, Kossuth Lajos is.

A Turócból való elvándorlás azonban nem csak a család anyagi helyzetére volt hatással, hanem egy nyelvváltással is együtt járt. Kossuth László anyanyelve ugyanis szinte bizonyosan a szlovák volt. Hiszen a színszlovák Turóc vármegyében az első magyar nyelvű iskolát is Kossuth László születése után majdnem fél évszázaddal, 1806-ban alapították – alkalma sem lett volna bárhol megtanulni magyarul. A fennmaradt családi levelezésből azt is tudjuk azonban, hogy amikor Kossuth László felnőttként saját családot alapított, a családi, belső kommunikáció nyelve egyedül a magyar lett.

Fia, Kossuth Lajos identitásában tehát,

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Történelem

Vélemény

Jelenleg a legolvasottabbak