Annyira kikészített, hogy éjjelenként bevizeltem. Egy 53 éves férfi elmeséli, milyen volt bántalmazó kapcsolatban élni

Hívjuk őt Ivannak. Ivan 53 éves, két felnőtt gyereke van, akiket már rég nem látott. Egész életében fizikai munkát végzett, szeret kertészkedni, szinte mindent meg tud javítani, kedvence a cseh folkzene műfajába tartozó trampzene.

Ez a cikk Skype-kommunikáció alapján íródott, miután Ivan reagált a nemrég megjelent beszélgetésre. Nem ő volt az egyetlen, de egyedül ő volt hajlandó kérésünkre megírni azt, ami vele történt.

„Tudom, hogy az emberek nehezen fogják elhinni, és nem fér majd a fejükbe. Nem hibáztatom őket, a saját anyám se hitte el” – mondja, miközben a szavait igazoló papírkupacot mutatja: orvosi jegyzőkönyveket, feljelentéseket a válással kapcsolatos iratokat. A 15 évnyi rémálom elfér egy mappában.

Ivan 22 évvel ezelőtt egy közös ismerősük által ismerkedett meg a volt feleségével. Ő is, de főként a családja úgy gondolta, hogy a nőt az ég küldte.

„Elmúltam már 30, nem hogy nős nem voltam még sose, de egy komoly barátnőm se volt. Négy testvérem van, mindegyiknek volt már két gyereke. Ott, ahonnan én jövök, a 30 éves egyedülálló férfit csodabogárnak tartják, és számíthat arra, hogy a kocsmában gúny és célozgatások tárgya lesz. A szüleim ezt rosszul viselték” – magyarázza Ivan, aki egy észak-szlovákiai falucskából származik.

Szerelem első látásra

Zdenába (nem ez az igazi neve) nagyon gyorsan beleszeretett. Két évvel fiatalabb volt nála, vonzó, csinos, városban élt, egyetemet végzett, jó családból származott. „Teljesen máshogy nézett ki és másképp viselkedett, mint azok a nők, akiket eddig ismertem” – meséli Ivan.

Ivannak nem csak Zdena alakja tetszett, hanem az is, ahogy a szüleiről beszélt. „Jómagam is nagyon összetartó családból származom. Zdena tulajdonképpen azért jött a falunkba, mert házat keresett a szüleinek. Elmesélte, hogy apjának már kétszer volt infarktusa, légzési nehézséggel küzd, azért szeretnének házat venni, hogy friss levegőn, a természetben lehessen.”

Zdena hétvégente járt a faluba, Ivan vállalta a házikójuk felújítását. Amit nem tudott maga megoldani, abban a barátai segítettek. Amikor még nem volt víz a házban, felajánlotta Zdenának, hogy alhat a szüleinél. Akkor már rendszeresen járt hozzájuk ebédre, Ivan anyja odavolt érte.

„Az anyu egy egyszerű nő, hízelgett neki, hogy a mérnöknő hozzájuk jár ebédelni, és még dicséri is a főztjét. A nővéreim és a sógornőim örültek, ha olyan márkás ruhákat hozott a gyerekeiknek, melyeket a gazdag ismerősei már meguntak, apu drága italokat kapott ajándékba” – meséli Ivan, hogyan csavarta Zdena az ujja köré az egész családját.

Leginkább azonban őt magát. „Megmondom őszintén. Zdena egyáltalán nem volt szégyenlős, nagyjából két héttel a megismerkedésünket követően elcsábított. Persze, örömmel engedtem. Álmomban se gondoltam volna, hogy ilyen nőnek kellhetnék, hogy valaha is ilyen gyakran és ilyen jókat fogok szexelni.”

Amikor nem egész egy év múlva bejelentette, hogy terhes, örültem. Rövidesen összeházasodtunk, a lakodalmat szülei felújított házikójában tartottuk. Ivan boldog volt, minden férfi irigykedett rá. Egyiküknek sincs ilyen párjuk, gondolta Ivan. Azt azonban nem sejtette, hogy miben rejlik Zdena „különlegessége”.

Egyiküket se akarom látni

Az esküvő után átköltöztek abba a városba, ahol Zdena élt és dolgozott, akinek csak egy kis lakása volt, mégis azt mondogatta, hogy a gyereknek jobb lesz városban, több orvos és óvoda közül lehet választani stb. Ivan beleegyezett.

Amikor Ivan látta, milyen színvonalon élnek Zdena barátnői, kivette a bankból az összes megtakarítását, Zdena eladta a lakását, és jelzáloghitelre vettek egy félkész házat, melyet Ivan saját kezűleg fejezett be, lányuk már ide született.

Zdena ismerőseit, kollégáit is meghívta, hogy megmutassa nekik az új házat, Ivan szüleit azonban nem. „A keresztelőt nálunk tartottuk, anyunak nem akarta odaadni a kicsit, apámmal kiabált, hogy mosson kezet, ha meg akarja fogni a lányunkat. Az egész nagyon kínos volt. Hazafelé csúnyán összevesztünk. Zdena kijelentette, hogy ő és a lányunk most jártak a szüleimnél utoljára.”

Ivan azt gondolta, hogy Zdenát csupán kimerítette a szülés, a babához való korai kelés és ez az új élethelyzet. Az igazság viszont az volt, hogy a kisbabához ő kelt fel és ő etette cumisüvegből. A feleségétől egyre gyakrabban hallotta, hogy semmirekellő, hogy szégyelli őt az ismerősei előtt, mert egy „paraszt”, kevés pénzt hoz haza, és mindent egyedül neki kell csinálnia.

A lányunk még nem volt egyéves, amikor már naponta veszekedtünk. „Rettenetesen kiabált, megalázott, szándékosan eltüntette a slusszkulcsomat, hogy elkéssek a munkából. Már nem feküdt le velem, azt mondta, undorodik tőlem. Állandóan a barátnőivel beszélgetett telefonon.”

Csak nehogy dühös legyen

Ivan igyekezett mindent megtenni azért, hogy Zdena ne legyen dühös. Rájött, hogy felesége egyáltalán nem családcentrikus, ezért beleegyezett, hogy keressenek egy dadust, hogy a felesége visszamehessen dolgozni.

Ez egy időre megoldotta a problémát. „Boldoggá tette, hogy dolgozhatott, szép ruhákat viselhetett, munkavacsorákra járhatott. Már nem undorodott tőlem, ismét házastársakként élhettünk. A szüleinkhez nem járt, de a lányunkat elvihettem hozzájuk. Továbbra is tett csípős megjegyzéseket, melyekre hasonlóképpen válaszoltam, és együtt nevettünk rajta.”

A lányunk második éve járt óvodába, amikor Zdena akarata ellenére ismét terhes lett. Szerinte ezért is Ivan volt a felelős, mert észre kellett volna vennie, hogy egész héten elfelejtette bevenni a fogamzásgátlót.

„Amikor hazajött a nőgyógyásztól az eredménnyel, életemben először féltem tőle. Ordítozott, ütlegelni kezdett, ütötte a hátamat, fenekemet, többször a lábam közé rúgott, majd kiszaladt a konyhába, és a fagyasztóból kiszedte a  húst és azt dobálta felém. Ekkor már kint voltam az erkélyen. Az egyik fagyos húsdarab betörte az erkélyajtó üvegét. Úgy viselkedett, mint aki megtébolyodott, mint akinek meg se kottyan a hideg.”

Úgy néztünk ki, mint egy ideális család

Az otthonuk pokollá változott. Zdena már nem főzött, nem törődött a lányukkal, néha napokra eltűnt otthonról. Amikor Ivan édesapja meghalt, Zdena nem ment el a temetésére.

A nőgyógyász nővérkéje, akit a lányom óvodájából ismertem, felhívott a munkahelyemen, hogy Zdena nem jár az ellenőrzésekre, holott a magas vérnyomás miatt az orvosa ezt kifejezetten kéri tőle. Ivan falazott neki, azt mondta, hogy orvost váltott.

„Mindig kimentettem őt, amikor eltűnt hazulról, azt hazudtam, hogy szolgálati útra ment. Ő is nagyon ügyesen színlelte, hogy ideális család vagyunk, amikor vendégek jártak nálunk vagy ismerősökkel találkoztunk, mindenkit meg tudtunk téveszteni.”

A második szülés során komplikációk léptek fel, majdnem elveszítettük a fiunkat. Zdena rá se nézett. Amikor a csecsemős nővérek bevitték hozzá, kizavarta őket a szobából. Miután hazajött a kórházból, minden visszatért a normális kerékvágásba, fél év múlva talált egy dadust és visszament dolgozni.

A munkahelyén azonban átszervezésre került sor, és egy rosszabbul fizető pozícióba helyezték. Ennek is Ivan itta meg a levét. Szidalmazta, húsklopfolóval, lapáttal rontott neki, kizárta a házból, rágalmazta az ismerősök előtt, hogy Ivan az, aki bántalmazza őt, és a lánya fél tőle. Miközben éppen az ellenkezője történt.

„Mégis ki hitt volna nekem? Nézzen rám” – kérdezi a lapátkezű, robusztus termetű, kb. 190 cm magas Ivan. Egy közös fotót mutat abból az időből, amikor még együtt voltak Zdenával. A képen egy alacsony, szinte lányos alkatú nő, akiben már azzal is kárt tehetne, ha erősebben meglökné.

Ivan kétségbe volt esve. Elmesélte a történteket az anyjának, de az kinevette. Végül az unokatestvéréhez fordult, és Ivan legnagyobb megdöbbenésére papként nem azt tanácsolta neki, hogy mindenáron próbálja összetartani a családot, hanem sürgette, hogy minél hamarabb menjen el a rendőrségre. Ő ezt többször is megtette, de ott nem vették komolyan. Végül minden feljelentést visszavont.

„Zdena azt mondta, olyan dolgokat fog rólam kiteregetni, hogy a börtönben rohadok majd meg.”

Rossz apa

Ivan gyorsan megértette, mire is gondolt. A lányunk akkor már általános iskolába járt, Zdena pedig a fülem hallatára kezdett neki mesélni azokról a rossz apukákról, akik bántják a kislányokat, fogdossák őket „ott lent”, szájon csókolják őket, ahogy a felnőttek teszik, és azt akarják, hogy előttük vetkőzzenek le.

„Ha apu ilyet csinálna veled, meg kell mondanod nekem” – hangsúlyozta.

A gyerekek féltek Zdenától, látták az erőszakos kirohanásait. Másrészt viszont képes volt őket manipulálni, és Ivan attól tartott, hogy Zdena folytatja lánya agymosását.

„Úgy gondolom, hogy gyermeki agyukkal értették, hogy puhány vagyok, és tudták, a feleségem, még ha csúnyán is bánik velük, képes lesz róluk gondoskodni.”

Ezidőtájt kezdett Ivan szorongani, sokat fogyott, nem tudott aludni, ideges volt. A körzeti orvosának azt mondta, gondjai vannak a munkában.

„Nem tudom, hogy elhitte-e, de nem kérdezősködött többet, és ami a legfontosabb, elküldött szakorvosokhoz és pszichológushoz is, ahol egyik alkalommal összeomlottam. De még mindig nem voltam képes elhagyni Zdenát.”

Átélt valamilyen traumát?

Ez az állapot még három évig tartott. Jobb és rosszabb időszakok váltották egymást. Ivannak már meg se fordult a fejében, hogy védekezzen. Zdena megmérgezte a gyerekekkel való kapcsolatát, félt velük egyedül maradni, nehogy bármiféle gyanú is felmerülhessen. Beadta a válókeresetet. A bíróság a gyerekeket az anyának ítélte, a vagyonért még hónapokig pereskedtek.

A válóper idején Ivan lelkiállapota jelentősen súlyosbodott. „Elkezdtem éjjel bevizelni. Először megijedtem, valami komoly betegségre gyanakodtam, de a vizsgálatok nem mutattak semmiféle gyulladást, se rákot. Az egyik urológus megkérdezte, hogy átéltem-e át valamilyen traumát, merthogy valószínűleg lelki eredetű problémát kell keresni, hiszen az összes eredményem negatív lett.”

Ivan már több éve jár pszichoterápiára, igyekszik ismét lábra állni. A gyerekei nem akarják vele tartani a kapcsolatot. Zdena új párt hozott az egykori közös házukba. A szomszédok elmondása szerint egy nagydarab férfit, olyasmi típust, mint Ivan.

Dobry Judit fordítása