Majomhimlő: a betegség már régóta ismert, ellenszer is létezik
Május elején ütötte fel a fejét Európában a majomhimlő. Akkor nagyon sokan egy újabb pandémia kitörésétől tartottak. Egyelőre azonban úgy tűnik, nem várható a Covid-19-hez hasonló típusú világjárvány. A környező országokban már igen, Szlovákiában egyelőre még nem azonosították a betegséget.
Fizess elő a Napunkra, és nemcsak ezt a cikket olvashatod végig, hanem további cikkeink ezreiből válogathatsz!
A majomhimlőt a Poxviridae család orthopoxvírus nemzetségébe tartozó, zoonózisos – vagyis állatról emberre átterjedni képes – majomhimlő vírus okozza. Nem egy újonnan felfedezett kórokozóról van szó, a vírust először a múlt század 50-es éveinek végén azonosították Dániában, miután 30 makákó betegedett meg járványszerűen egy kutatóintézetben. Innen ered a betegség elnevezése is, ugyanakkor a tudományos konszenzus szerint nem főemlősök, hanem Afrikában élő rágcsálók lehetnek a vírus elsődleges gazdái.
A megbetegedést embernél először a Kongói Demokratikus Köztársaságban diagnosztizálták, 1970-ben: az első ismert fertőzött egy kilenc hónapos csecsemő volt. Azóta összesen 11 afrikai országban jelent meg a betegség, mely leginkább Közép- és Nyugat-Afrika trópusi esőerdőkkel borított részeit érintette. Az eddigi legnagyobb járványkitörés Nigériában volt, ahol 2017-ben több mint 200 igazolt eset mellett 3 százalékos volt a mortalitás, és máig előfordulnak új esetek.
A fertőzés szórványosan Közép-Afrikán kívül is megjelent már, itt leginkább egy-egy behurcolásos esetről lehetett beszélni. Afrikán kívül először 2003-ban, az Egyesült Államokban regisztráltak magasabb esetszámot: összesen 71 ember fertőződött meg majomhimlővel, mind túlélték a fertőzést. Utóbb kiderült, hogy a fertőzés olyan háziasított prérikutyáktól eredt, melyek korábban Ghánából importált erszényes patkányokkal érintkeztek.
A majomhimlő vírusnak jelenleg két változata ismert: a közép-afrikai, valamint a nyugat-afrikai variáns. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint az előbbi súlyosabb lefolyású betegséget okoz és jobban terjed emberről emberre. A május eleje óta Afrikán kívül azonosított eseteknél az enyhébb, elvileg nehezebben terjedő variánst mutatták ki.
A majomhimlő európai megjelenése azért is váltott ki aggodalmat, mert a betegségért felelős kórokozó közeli rokona a fekete himlőért felelős Poxvirus variolae vírusnak. Utóbbi rendkívül magas, nagyjából 30 százalékos halálozási aránnyal rendelkezett, mígnem a világszintű oltási kampánynak köszönhetően 1977-ben diagnosztizálták utoljára, a WHO pedig 1980-ban azt jelentette, hogy a kórokozót eradikálták, vagyis kiirtották. A majomhimlő esetében a mortalitás 3-6 százalék körül mozog.
„Amit fontos tudni a helyzetről, hogy egy olyan vírus terjedését kell a szakembereknek feltárniuk, melyről viszonylag korlátozott, teljesen más közegből (Afrika) származó járványügyi adataink vannak. (…) Megnyugtató, hogy Afrikával ellentétben a nyugati világban fejlett egészségügyi háttér van, így az érintett emberek támogató kezelése jól biztosított” – írta ezzel kapcsolatban a közösségi oldalán publikált összefoglalóban Dr. Kemenesi Gábor virológus, a Pécsi Tudományegyetem Virológiai Nemzeti Laboratóriumának munkatársa, aki korábban a koronavírus-járvány kapcsán is rendszeresen publikált közérthető, ismeretterjesztő stílusban a fontosabb tudományos hírekről.
A majomhimlő tünetei, kezelése
A WHO adatai szerint a majomhimlő lappangási ideje 5 és 21 nap között mozog. A következő 1-4 napot más betegségekkel összekeverhető tünetek jellemzik: láz, erős fejfájás, nyirokcsomó-duzzanat, hát- és izomfájdalom, erőtlenség. A láz megjelenését követően 1-3 napon belül megjelennek az első kiütések, melyek főleg az arcon és a végtagokon jelentkeznek. A betegség a fekete himlőhöz képest enyhe lefolyású, a tünetek 2-4 hét után rendszerint maguktól elmúlnak.
A majomhimlő esetében, a legtöbb vírusos megbetegedéshez hasonlóan, nincs specifikusan alkalmazható kezelés, ún. támogató tünetkezelést javasol a WHO, valamint az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) is.
A betegség terjedése
A majomhimlő állatról emberre általában közvetlen fizikai kontaktus, illetve az állatok vére vagy rosszul hőkezelt húsa által terjed.
Emberről emberre a betegség leginkább a fertőzött ember kiütéseivel, vagy a kiütések által érintett ruházattal, ágyneművel való érintkezéssel terjed. Ezen kívül testváladékokkal, légúti cseppekkel is terjedhet.
„Itt egy nehézkes, hosszú és közeli kontaktust követelő terjedés ismert, így főként családtagok, közeli hozzátartozók kerülnek látókörbe egy-egy terjedési esemény során” – fogalmazott a légúti terjedésről Kemenesi, aki szerint ez a típusú terjedés semmiképp sem keverendő össze a Covid-19-nél megismert, rendkívül hatékony légúti terjedéssel.
„A koronavírusokkal ellentétben a vírus nem terjed a levegőben, és csak akkor fertőződhet meg valaki, ha tüsszentő vagy köhögő fertőzött személy közvetlen közelében tartózkodva belélegzi a másik által a levegőbe juttatott kórokozót” – ezt már Tatiana Betáková, a Szlovák Tudományos Akadémia Orvosbiológiai Központ Virológiai intézetének vezető munkatársa nyilatkozta a Denník N-nek.
Az európai járványkitörés
Európában az első majomhimlős esetet május 6-án az Egyesült Királyságban diagnosztizálták egy páciensnél, aki nem sokkal korábban Nigériából tért vissza az országba. Május 12-én aztán két újabb esetet jelentett a szigetország: egy Londonban élő párt, akik semmilyen módon nem álltak kapcsolatban az első fertőzöttel. Ezt követően május második felétől kezdve egyre több európai államból
