Napunk newsfilter: Medvéket a Sajóba, talán akkor Pozsonyba is eljut a folyó híre
1. Ján Budajnak le kellene mondania, de nem biztos, hogy a medvék miatt. 2. Eduard Heger más arcát mutatja Brüsszelben és mást itthon. 3. Mit jelent a tagjelölti státusz és miért fontos, hogy Ukrajna megkapta.
Fizess elő a Napunkra, és nemcsak ezt a cikket olvashatod végig, hanem további cikkeink ezreiből válogathatsz!
A híreket válogatta és kommentálta Hegedűs Norbert
1. Budaj problémái
A pénteki parlamenti ülés Ján Budaj környezetvédelmi miniszter (OĽaNO) visszahívásáról szól, vagy legalábbis ennek kísérletéről. Szavazás az ügyben valószínűleg csak a jövő héten lesz, de a problémát érdemes megvizsgálni. Ján Budajnak ugyanis tényleg le kellene mondania, csak nem biztos, hogy amiatt, amiről a legtöbb szó esik a parlamentben.
Medvebaj. A Budaj elleni bizalmatlansági indítványt Miroslav Suja, a Republika politikusa nyújtotta be, a kiváltó okot pedig a miniszter alkalmatlanságában nevezte meg. Suja szerint Budaj nem képes kezelni az elmúlt hetekben megszaporodott medvetámadásokat, ami miatt a vidéken élő emberek veszélynek vannak kitéve. Hasonló vádakkal illette a minisztert korábban Boris Kollár (Sme rodina) házelnök is, aki szerint a gyakori medvetámadásokért a politikai felelősségvállalás egyértelműen Ján Budajt terheli.
Budaj a felelősség egy részét a vadászokra hárította, mondván, hogy a medveprobléma forrása a nem megfeleően tárolt konyhai hulladék illetve a vadállatok etetése. A medvék kilövését azért nem tartja megoldásnak, mert hiába lőnek ki akár százat is, a könnyen elérhető táplálék újakat fog odavonzani Ennek ellenére kész a medvék számának szabályozására, de ehhez ismernie kell azok pontos számát, ami leghamarabb szeptemberre lehet meg.
Tényleg elszabadultak a medvék? Az elmúlt hetekben tényleg úgy tűnhetett, mintha minden hétre esett volna egy medvetámadás Szlovákiában, azonban a Dennik N utánajárt az ügynek, és mint kiderült, az év eleje óta mindössze hat ilyen támadás történt.
Öt esetben bocsokat kísérő nőstény volt a támadó, egy esetben pedig egy magányos nőstény. Ha az előző évi adatokat nézzük, 2021-ben 8, 2020-ban 6, 2019-ben 3 támadás történt, a 2000 óta eltelt két évtizedben pedig nulla és 8 között változik az éves medvetámadások száma. Az idei szám tehát viszonylag magas (főleg, hogy még nincs vége az évnek), de nem kiugróan.
Ha arra keressük a választ, hogy miért ugrott meg a medvetámadások száma, több okot is felsorolhatunk. Egyrészt a pandémia alatt megszoktuk, hogy többet járunk a természetbe, illetve az infláció miatt anyagi okok miatt is többen nyaralhatnak idén országon belül.
A globális felmelegedés miatt tovább tart a nyári turisztikai szezon, illetve rövidül a medvék téli álma. Vagyis egyszerűen szólva, többen mozognak az erdőkben és hosszabb ideig, miközben a medvék aktivitási ideje is megnőtt – ennélfogva statisztikailag magasabb a medvével való találkozás esélye.
Budajnak mennie kell, de nem a medvék, hanem a Sajó miatt. Láthatjuk tehát, hogy a medvekérdés egyáltalán nem egy fekete-fehér ügy a vadak etetése tényleg odacsalogathatja a vadállatokat lakott területre, de az is lehetséges, hogy a lakosság biztonsága érdekében tényleg szabályozni kell majd a medvék számát. A turistáknak is meg kell tanulniuk a felelősségteljes viselkedést, ha az erdőben járnak. A környezetvédelmi minisztert sok mindenért lehet hibáztatni, de a medvék mozgását ő sem tudja szabályozni, márpedig az erdőkben még mindig ők vannak otthon.
Van viszont egy másik ügy, amelyben a Budaj vezette minisztérium felelőssége vitathatatlan, ez pedig a Sajó pusztulásának kérdése. Hónapokon át csak nézték, hogy pusztul el a folyó élővilága, és mire elkezdték a probléma megoldását, már megtörtént a katasztrófa, melynek hatásait évtizedekig nyögni fogja a környék. Erre nincs mentség,