Napunk

Napunk newsfilter: Suttyomban a sajtó szájába léptek a politikusok

2008-ban így tiltakoztak a lapok a sajtótörvény ellen.
2008-ban így tiltakoztak a lapok a sajtótörvény ellen.

1. Ismét a sajtószabadsággal játszadoznak a politikusaink. 2. Zuzana Čaputová veszte az lehet, hogy standard módon politizál. 3. Pellegrini sikerének titka nagyon egyszerű.

A híreket válogatta és kommentálta Finta Márk

1. Soványabb lett a sajtószabadság

Ha nem lenne nyár, és nem lenne épp vérre menő (a mi vérünkre, polgártársak) pofonfesztivál a koalícióban, szinte biztosan címlapra kerülne, hogy a kormánypártok suttyomban beletörölték a sáros bakancsukat a sajtószabadságba.

Történt ugyanis, hogy a kulturális minisztérium egy komplex sajtótörvény-reformmal állt elő – a szándékkal az égvilágon semmi baj sincs, a törvényeink régiek voltak, nem reflektáltak a teljesen megváltozott médiakörnyezetre, kezdeni kellett vele valamit. A probléma ott kezdődött, hogy ismét megnyílt a vita arról, hogy jogában áll-e a politikusoknak válaszolni a sajtóban róluk megjelent állításokra.

Erre eddig is joguk volt: ha valaki figyelte a sajtótörvények körüli vitákat, emlékezhet, hogy 2019-ben a politikusok visszakapták a „válaszadási jogot” – szerencsére Ondrej Dostál utolsó pillanatban érkező módosító javaslatának köszönhetően csak akkor válaszolhattak, ha nem igaz, vagy az igazságot ferdítő információ jelent meg róluk. Ha ez a módosítás nem érkezik meg, a politikusok az igaz állításokra is reagálhattak volna, és kedvük szerint pártközlönyökké silányították volna a lapokat.

A kulturális minisztérium a reform keretein belül ehhez a területhez is hozzányúlt: a válaszadási és helyreigazítási jogot egy közös „nyilatkozati jognak” elnevezett jogintézmény alá sorolta be. Eredetileg ez a jog politikusokra nem vonatkozott volna. De aztán újra jött egy utolsó pillanatos módosítás, és abrakadabra, a törvény olyan formában ment át, hogy ezt a jogot a köztisztviselők is megkapják.

És érkezett egy másik módosítás is. A válaszadási jog eddig csak tényszerű állitásokra vonatkozott, csak ezeket lehetett pontosítani, magyarázni, cáfolni vagy kiegészíteni. Mostantól azonban a tényekből adódó értékelő következtetésekre is válaszolhatnak a politikusok.

S ezzel megkezdődhet Szlovákiában egy új sajtótörténeti korszak, melyben ha egy újságíró leír valami értékelőt egy politikusról, a politikus az újságíró lapjában ködösíthet, csámcsoghat, rosszabb esetben karaktergyilkolhat majd, mert joga van hozzá. S bár a kulturális minisztérium azzal védekezik, hogy végeredményben a politikusok nem kaptak többletjogot (hiszen csak a nem az igazságon alapuló tényállításokból következő értékelő következtetésekre válaszolhatnak), mindenki tudja, hogy a fals kommunikáció virágkorában ez körülbelül annyit ér, mint a kőművesfólia a hurrikánnal szemben.

Váltsuk apróra, és képzeljünk el egy helyzetet: adott egy politikus, nevezzük Gipsz Jakabnak, aki minden demokratikus standardot megkerülve nyomja le vadabbnál vadabb ötleteit a nép torkán, és még saját magának is ellentmond olykor. A sajtó ezt feszegetni kezdi, és feltesz neki pár kellemetlen kérdést, de a politikus nem válaszol rájuk, mert tényleg kellemetlenek.

Születik egy cikk, ami nem túl hízelgő Gipsz Jakabra nézve, és egy kommentár, amely meglehetősen explicit módon értékeli az ámokfutását. Vajon mi tartja majd vissza Gipsz Jakabot, hogy kétségbe vonja

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Napunk newsfilter

Sajtó

Zuzana Čaputová

Vélemény

Jelenleg a legolvasottabbak