Napunk

Hszi Csin-ping: egy szuperhatalom ismeretlen vezetője

Hszi Csin-ping. Kép - TASR/AP
Hszi Csin-ping. Kép – TASR/AP

Mit kell tudnunk Kína első számú vezetőjéről, Hszi Csin-pingről, akinek a döntései milliárdok sorsát befolyásolják világszerte? Hogyan lett azzá, aki, és legfőképp: hogyan vált az irányítása alatt Kína a világ egyik szuperhatalmává?

Időről időre felmerül a kérdés, hogy ki lehet a legnagyobb hatalmú ember a világon. Joe Biden? Donald Trump? Vlagyimir Putyin? Esetleg Elon Musk, Bill Gates, vagy Soros György? Ezekből a felsorolásokból rendre kimarad Kína vezetője, Hszi Csin-ping, pedig neki alsó hangon is 1,4 milliárd ember lesi minden óhaját. Érthető, hogy Európában hajlamosak vagyunk megfeledkezni róla, vagy egyáltalán nem tanácsos ilyet tenni? Ennek eldöntésében segít nekünk a következő kérdés: mi a közös Joe Biden, Donald Trump és Barack Obama unokáiban?

Az, hogy mindannyian tudnak kínaiul.

Miközben az amerikai elnökökről és a világ más vezetőiről sorra jelennek meg a könyvek, Hszi Csin-pingről alig tudunk valamit. Kínában ugyanis kevés olyan kényes téma van, mint a pekingi elithez tartozó politikusokról írni, az információhiány pedig különösen szembetűnő a pártfőtitkár, Hszi Csin-ping esetében.

Két német újságíró, Stefan Aust és Adrian Geiges most mégis arra vállalkozott, hogy új könyvükben, mely a Hszi Csin-ping. A világ legnagyobb hatalmú embere címet viseli, lerántsák a leplet a kínai vezető életéről és ebből kiindulva próbálják értelmezni a keleti ország lépéseit a világpolitikában.

A cikkből kiderül:

  • miért kellene jobban figyelnünk a kínai történésekre,
  • mit tudunk Hszi Csin-ping családtörténetéről,
  • hogyan lehet Hszi úgy az 5G és a jövő embere, hogy közben Sztálin és Konfuciusz a példaképei,
  • milyen lehet Kína helye a jövő világpolitikájában.

Kit érdekel, ha Kínában felborul egy láda rizs?

Egészen a közelmúltig sokan abban a hitben ringathatták magukat, hogy elég, ha a saját házuk előtt söprögetnek, más országok problémái nem tartoznak rájuk, oldják csak meg őket mások. Elég nekünk a magunk baja, stb. Bár kétségtelen, hogy még ma is sokan így gondolkodnak, a két évvel ezelőtt kirobbant koronavírus-járvány mindennél jobban rámutatott ezen gondolatmenet tarthatatlanságára. A Covid-19 vírus ugyanis elképesztő gyorsasággal hódította meg a világot, köszönhetően a mindent átszövő kereskedelmi hálózatoknak. A fejünket ugyan továbbra is elfordíthatjuk, de ezzel csak önmagunkat csapjuk be: amiről Hszi Csin-ping dönt, az igenis befolyásolja a mi életünket is.

A koronavírus kapcsán Kína megítélése kettős: egyrészt tagadhatatlan, hogy miután a vírus elszabadult, a járvány kezelésében a kínai állam drákói szigorral lépett fel, hogy izolálja a gócpontokat, később pedig jelentős segítséget nyújtott más országoknak a saját fejlesztésű vakcináival vagy lélegeztetőgépekkel.

Ugyanakkor nem tekinthetünk el attól a ténytől sem, hogy a kommunista diktatúra alapvető sajátosságai, a nyílt tudományos párbeszéd hiánya, a titkolózás és a pártérdekek elsődlegessége okozta azt is, hogy a járvány kiszabadult Vuhanból. Az első orvosokat, akik figyelmeztettek a Covid veszélyességére, rémhírterjesztéssel vádolták és elhallgattatták, 2020. január 20-án Vuhanban negyvenezer család számára rendeznek lakomát, az eseményt pedig nem zavarhatták meg valamiféle járványról szóló rossz hírek. A lakomát megtartották, csakhogy három nappal később a kormány a sokmilliós várost teljesen elszigetelte a külvilágtól. Ekkor azonban már késő volt.

Hogy mikor hallott Hszi Csin-ping az új vírusról, arról csak találgathatunk. Aust és Geiges könyve szerint január hetedikén a Kommunista Párt Politikai Irodájának Állandó Bizottsága előtt már ismertek voltak a vírus megelőzésére és ellenőrzésére vonatkozó követelmények, Hszi azonban nem akarta megzavarni a kínai újév előtti „ünnepi hangulatot”.

Ami biztos, miután a járvány elszabadult, Kína mutatta be a világnak a „lockdown” intézményét. De ne valami olyasmire gondoljanak, amivel nálunk Igor Matovič kísérletezett, és amit senki nem tartott be. Kínában mindenki mozgását monitorozta egy applikáció a telefonjában, ha pedig az illető covidos volt, sehová nem léphetett be, a mindenütt jelen lévő megfigyelőrendszerek tették és teszik a dolgukat. Az eredmény is látványos volt: Vuhant 76 nap elteltével megnyitották, és miközben a koronavírus legyűrte a világot, Kínában sikeresen léptek fel ellene. Legalábbis innen ez látszik: a diktatúrák azonban soha nem az átlathatóságukról voltak híresek.

Kicsoda Hszi Csin-ping?

Hszi Csin-ping kiváltságos körülmények közé született 1953-ban, Pekingben. Apja, Hszi Csung-hszün gerillavezérként harcolt Mao Ce-tung oldalán, így a forradalom után a legfelsőbb vezetésbe került, miniszterelnök-helyettes lett. A fiatal Hszi így a „vörös ariasztokráciához” tartozott, és egy elit iskolát látogatott. Amikor azonban kilencéves lett, az apját a párton belüli ideológiai tisztogatás miatt letartóztatták, később pedig őt magát is őrizetbe vették a vörösgárdisták, majd Mao politikájának köszönhetően – amely a városi fiatalokat a falukba száműzte, hogy ott a „parasztok átneveljék őket” – 900 kilométerre került Pekingtől egy faluba, ahol egy barlangban kellett élnie.

A megpróbáltatások a családját sem kímélték, az apját brutálisan megverték, a nővére pedig a megaláztatások következtében önkezével vetett véget az életének. Hszi azonban nem fordult a rezsim ellen, sőt: a túlélés érdekében úgy dönt, hogy „vörösebb lesz a vörösnél”. Kommunista szerzőket olvasott és többször is kérte a felvételét a pártba, ami 1973-ban sikerült is neki. Hamarosan a falu párttitkára lett. Az itt töltött hét év meghatározta a további életét, mert olyan tapasztalatokra tett szert, amilyek nagyon távol áltlak az addigi pekingi életétől.

Hszi Csin-ping. Fotó – TASR/AP

Mao halála után az apja visszakerült a hatalom kegyeibe, Hszi pedig Pekingben jogi doktorátust szerzett. Ezt követően a fővárosból vidékre ment, hogy nevet szerezzen magának. Akkor még kevesen ismerték, sokkal híresebb volt nála a felesége: Peng Li-jüan, az ország egyik legnépszerűbb énekesnője.

2002-ben Hszi Csöcsiang tartomány felső pártvezetésébe jutott, majd ő került a 2008-as pekingi olimpia előkészítő bizottságának élére. Itt adott először ízelítőt abból, hogyan akarja kormányozni az országot. A játékokat példátlan propagandashow kísérte, a várost teljesen átalakították, nem törődve a szegényekkel, akik házait le kellett bontani. A koldusokat börtönbe zárták, a gyárakat leállították, hogy a játékok idején tiszta legyen a levegő. Rövid időre még a diktatúra szabályai is enyhültek – de csak addig, amíg a nyugatiak távoztak a városból. Kína számára az olimpia sikeresen zárult, ez pedig Hszi Csin-ping érdeme: 2012-ben a Kínai Kommunista Párt főtitkárává választották.

Sztálin, Mao és Konfuciusz

Főtitkárként Hszi első számú példaképe Aust és Geiges könyve szerint Sztálin. Harcot indított az államapparátuson belül elharapózott korrupció ellen, de ezt összekapcsolta a politikai ellenfeleivel való leszámolásokkal. Ezen a téren példaképét is felülmúlja, mivel a kirakatperek áldozataival készült interjúkat a televíziókban sugározzák.

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Kína

Koronavírus

Aktuális

Jelenleg a legolvasottabbak