Napunk

A háború egy új cezúra – a magyarok és szlovákok oroszokkal szembeni hozzáállásának változásai

Vlagyimir Putyin és Orbán Viktor. Fotó - TASR/AP
Vlagyimir Putyin és Orbán Viktor. Fotó – TASR/AP

Az Ukrajnában zajló háború idején nem haszontalan végiggondolni, hogyan alakult a magyarok és a szlovákok hozzáállása a mostani konfliktusban agresszorként fellépő Oroszországhoz, illetve magukhoz az oroszokhoz.

Ehhez szükségtelen egy évezredet ugranunk az időben. Minden bizonnyal már a vándorló magyar törzsek is rendszeresen kapcsolatba léptek a keleti szláv törzsek egyikével-másikával, valamint feltehetően a nyugati szláv népek is érintkeztek valamilyen formában keleti nyelvrokonaikkal, akik még nagyon sokáig nem alkottak sem egységes népet, sem egységes államot. Emellett az írásbeli források hiánya sem segítené az ezirányú kutakodásunkat.

Nyugati utazók már a középkorban is megfordultak időnként Oroszországban, de az európaiak számára nagyon sokáig egy teljesen ismeretlen és egzotikus országnak számított az ortodox kultúrájával és zord vidékeivel. E téren a fordulat I. Nagy Péter (ur. 1682–1721) idejére tehető. A cár leginkább azzal írta be magát a történelembe, hogy belekezdett birodalma nagyívű modernizálásába, illetve nyugatosításába.

Ez azzal is járt, hogy Péter idején rengeteg külföldi fordult meg Oroszországban, akik végre első kézből tapasztalhatták meg az orosz viszonyokat, a korábbi mendemondákkal szemben pedig többé-kevésbé reális képet kaphattak, illetve adhattak át erről az országról.

Ekkortájt, a 18. században indult meg a modern értelemben vett nemzetek kialakulása is, így leginkább innen érdemes felvenni a fonalat, ha azt szeretnénk megnézni, hogyan is tekintettek az oroszokra a magyarok, illetve a szlovákok a történelem során.

Magyar-orosz viszony: sérelmek és pragmatizmus

Magyar-orosz viszonylatban már az elején kiemelendő, hogy magyar részről egy rendkívül terhelt viszonyról van szó, ami erőteljesen meghatározza hozzáállásunkat az oroszokhoz.

Mint a bevezetőben is említettük, a kétoldalú kapcsolatok igazán a 18. században erősödtek fel. A korabeli magyar értelmiség ekkortájt egyre jobban kezdett érdeklődni az orosz világ iránt, a klasszikus orosz irodalmon keresztül próbálva megismerni azt.

A lassú, kulturális transzferrel fémjelzett kapcsolatépítésen az első komolyabb sebet az 1830–31-es lengyel felkelés ejtette. Az oroszok hamar leverték a felkelést, és büntetésből szűkítették a lengyelek autonómiáját. Ezek az események kiváltották a magyar nemesi közvélemény rosszallását.

Két évtizeden belül a magyarok is megtapasztalhatták, milyen az, amikor a cári seregek levernek egy felkelést: az 1848–49-es forradalom és szabadságharc során. Ferenc József 1849 tavaszán fegyveres segítséget kért I. Miklós cártól a fegyveres lázadás leveréséhez. Ezt követően egy kétszázezres orosz sereg tört be Magyarországra, ezzel  megpecsételve a szabadságharc sorsát.

A világosi (szőlősi) fegyverletétel. Szkicsák-Klinovszky István festménye. Forrás – Wikimedia

Ezek után – érthető módon – rendkívül rosszra váltott az oroszok magyar megítélése. A dualizmus idején a cári önkényről szóló hírek mellett már leginkább a pánszlávizmustól való félelem járta át a magyarok oroszokról való gondolkodását.

Az első világháborúban az Osztrák–Magyar Monarchia és Oroszország szembenálló felek voltak, a “muszkák” megítélése a magyarok körében tovább romlott. Emellett az is igaz, hogy az orosz hadifogságba kerültek közül sokan megismerkedtek a bolsevik eszmékkel, vagy akár csatlakoztak is a vörösökhöz.

A háborút követően Magyarországi Tanácsköztársaság még természetes szövetségest látott az akkor épp formálódó Szovjet-Oroszországban. A Tanácsköztársaság bukását, valamint a hozzá kapcsolódó vörösterrort követően az antikommunizmus a  Horthy-rendszer egyik ideológiai alapjává vált.

Az 1920-as években mégis megindult egyfajta tapogatózás a Szovjetunió és Magyarország között. Majd meglepő módon a második világháború kitörését követően kezdett látványosan javulni a két, ideológiailag nagyon távol álló ország kapcsolata. Ennek legfőbb oka az volt, hogy 1940-ben Magyarország és a Szovjetunió is területi követelésekkel állt elő Románia kárára.

Alig egy évvel később Magyarország is beszállt a németek oldalán a világháborúba, amely magyar szempontból katasztrofális következményekkel járt: a sokszázezres emberveszteség, a trianoni határok visszaállítása, több százezer magyar nő megerőszakolása a a szovjet Vörös Hadsereg katonái által, valamint több tízezer civil pedig “málenkij robotra” való elhurcolása telje mértékben negatívra színezte az oroszok képét.

Hiába tagozódott be Magyarország a keleti blokkba, 1956. október 23-án kitört a forradalom, majd két héten belül megjöttek a szovjet tankok, és vérbe fojtották a szabadságharcot.

Fotó – FORTEPAN / Nagy Gyula

A Kádár-korszakot is a hivatalos oroszbarátság jellemezte, azonban ezt az itt ecsetelt történelmi előzmények miatt sem lehetett őszintén elfogadtatni a magyarok széles tömegeivel.

A rendszerváltás idején a legtöbb közép-európai ország minél közelebb akart kerülni a Nyugathoz, a szovjet-orosz kapcsolatok eljelentéktelenedtek.

Magyarországon ezen a téren a fordulat a Medgyessy- és Gyurcsány-kormányok idején kezdődött meg. Az államközi kapcsolatok gyors javulásának egyik szimbolikus mozzanata, amikor 2006-ban Gyurcsány Ferenc az otthonában fogadta Vlagyimir Putyin elnököt, aki még a magyar kormányfő Totó nevű kutyájával is összeismerkedett.

Gyurcsány Ferenc, Vlagyimir Putyin és Totó kutya. Fotó – MTI

Orbán Viktor már kormányra kerülése előtt,

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Magyarország

Oroszország

Szlovákia

Történelem

Aktuális

Jelenleg a legolvasottabbak