Napunk newsfilter: Ha együtt nem is, egymás mellett minden magyar örülhet a válogatott fényes győzelmének

A híreket válogatta és kommentálta Renczes Ágoston

1. Sztrájkolnak a tanárok, fizetésemelést kaphatnak az egészségügyi dolgozók

Ha van valami, amiben Szlovákia és Magyarország hasonlít, az az oktatásügy és az egészségügy katasztrofális állapota. Amiben viszont nem hasonlít, az a megoldás szándéka.

Nem mintha a szlovák kormány összetörné magát, hogy javítson az egészségügyi dolgozók és a pedagógusok helyzetén, de legalább mindkét területnek van minisztériuma, miközben Magyarországon 2010 óta egy csúcsminisztérium, az Emberi Erőforrások Minisztériuma alá tartozott az oktatás- és az egészségügy, az új kormányban viszont már ez sincs, a két terület bekerül a belügyminisztérium alá.

Ezzel együtt sem látszik azonban, hogy Szlovákia jobban haladna ennek a két kulcsfontosságú területnek a rendbetételével, ráadásul a megoldást a már megszokott konfliktusok nehezíthetik a kormányon belül.

Szégyen! Ezt skandálták ma délután a pozsonyi Sznf téren tüntető pedagógusok. A kormány a programja szerint prioritásként kezeli az oktatásügyet, de a pedagógusok ezt nem érzik. A kormány által ígért és Branislav Gröhling által ma meg is erősített háromszázalékos béremeléssel semmire sem mennek, amikor az infláció tíz százalék feletti.

Matovič kontra Gröhling, azaz Sulík. A pedagógusok ügyét nemrég Igor Matovič is előrángatta: arra hivatkozva emelt volna adót, hogy az abból befolyó pénz fedezné a pedagógusok béremelését. Az SaS viszont elvi alapon ellenzi az adóemelést. A párt most azzal érvel, hogy a Matovič inflációellenes-családsegítő csomagjában szereplő, diákkörökre szánt 500 millió eurót lehetne a pedagógusok bérfejlesztésére is fordítani: jövő héten erre lehetőség adódik, amikor a parlament szavaz majd az elnöki vétó megtöréséről.

A megoldást nem segíti, hogy Igor Matovič kezében van a kasszakulcs, ő pedig nem feltétlenül a szakmailag megalapozott döntéseiről híres, lásd az említett inflációellenes-családsegítő csomagját.

Több pénz az egészségügyi dolgozóknak. Ma került nyilvánosságra az egészségügyi minisztérium javaslata, miszerint a nővérek havi bruttó 700, az orvosok havi bruttó 500 euróval több pénzt kapnának (előbbiek 1000, utóbbiak 1500-2700 eurót keresnek). Az ő speciális szaktudásukat ugyanis némely szomszédos országban is jobban megfizetik, mint itthon, Nyugat-Európáról nem is beszélve. Így nem csoda, hogy orvosból és főleg nővérből hatalmas hiány van Szlovákiában. A minisztérium 800 millió eurót szán a bérfejlesztésükre, de továbbra sincs egyezség arról, hogy ezt miből teremtse elő a kormány.

A pénzügyminisztérium ebben az esetben is adót emelne, az SaS ebben az esetben sem ért egyet az adóemeléssel. A képletet bonyolítja, hogy Igor Matovič, aki sokakkal nem jön ki jól, különösen nem jön ki jól Vladimír Lengvarský egészségügyi miniszterrel. Bár mostanában kevesebbet foglalkozik vele, Lengvarský korábban az egyik kedvenc boxzsákja volt Matovičnak.

A miniszterelnökből lett pénzügyminiszter sokáig nehezen tette túl magát azon, hogy el kellett búcsúznia szoros szövetségesétől és bajtársától a tömeges tesztelésben és Szputnyik-beszerzésben, Marek Krajčítól. Lengvarskýt Matovič nemrég le akarta cserélni, és korábban is előfordult már, hogy nem akart pénzt adni az egészségügyi minisztériumnak (például amikor az tavaly kommunikációs kampánnyal támogatta volna meg az oltást).

Van tehát két terület, amelyről gyorsan meg kellene állítani és vissza kellene fordítani a szakemberek elvándorlását, és mindkét folyamatban kulcsszerepe lesz Igor Matovičnak. Ez sajnos nem ad okot túl sok optimizmusra.

---

2. A 4:0 csodás siker, és ezen az sem változtat, hogy az Orbán-rendszer saját magát igazolja vele

Akárki akármit mond, focista nemzet vagyunk. Aranycsapat, Puskás Öcsi; a foci lenyomata a kultúránkban a nemrég elhunyt Moldova György idevágó novelláitól kezdve Mándy Iván írásain át Esterházy Péterig. De említhetnénk Talamon Alfonzt is, vagy Gazdag Józsefet, aki sokkal több példát tudna mondani.

Így aztán teljesen természetes, ha a tegnapi Anglia elleni 4:0-ás győzelmet az is katarzisként élte meg, akit amúgy nem nagyon érdekel a foci. A nemzeti válogatott sikere a nemzet sikere, könnyű vele azonosulni. A csapatsportoknak közösségépítő hatásuk van, a szurkolás lehet csodálatos közösségi élmény és remek időtöltés.

400 forint egy euró? Négynull! Emellett az ilyen sikerek elfeledtetik az egyén problémáit, de akár a rendszerszintű problémákat is. Ezért is olyan fontos a diktatúráknak, hogy a sportolóik nemzetközi sikereket érjenek el: a közösségi sikerélmény eltereli az elnyomottak figyelmét arról, hogy nem szabadok, és egyben legitimálják az elnyomó hatalmat is, ami ilyen csodás sikerekkel adományozza meg az elnyomottakat.

Ez most nem a közhelyszerű diktatúrázás a mai Magyarország kapcsán, a magyar hibrid rezsim vagy illiberális demokrácia még mindig nagyon-nagyon messze van a diktatúrától. Ahogy azonban a tegnapi valóban csodálatos sikert a hatalom és a hatalom kiszolgálói felhasználják saját maguk igazolására, az mégiscsak nagyon emlékeztet arra, ahogy a diktatúrák tálalják ezeket a győzelmet.

Az Aranycsapat többek között a gaz imperialistákat győzte le 1953-ban a Wembley-ben.

2022. június negyedikén a magyar válogatott még csak Trianonért vett elégtételt, amikor 1:0-ra legyőzte az angol válogatottat. Igaz, Orbán Viktor már akkor azt írta, hogy ez a győzelem talán még a Holdról is látszik, pont úgy, ahogy az ő saját választási győzelme is látszott a Holdról két hónappal korábban.

Tegnap viszont már a saját pályájukon aláztuk meg a térdepléssel provokáló angolokat. Legalábbis az Origo szerint. A lelátói rasszizmus egy másik téma, és igazán sajnálatos, hogy a június negyedikei meccsen gyerekek tízezreit keverte bele magyar közélet az idióta identitásharcba, ami sértésnek veszi a nyugati csapatok mostanában divatos identitásgesztusát, a rasszizmus elleni tiltakozást jelképező térdeplést.

Emlékeztetőül: a június negyedikei meccsen a Puskás Arénában a rasszizmus miatt kitiltott szurkolók helyett 30 ezer gyerek meg az őket kísérő párezer felnőtt volt a lelátókon. A térdeplő angol válogatottat így is kifütyülték, de messze nem az egész stadion, csak a jelenlévők töredéke.

Ezt a kormánykritikus sajtó egy része úgy adta elő, hogy szégyenszemre a gyerekek is mind fütyültek, a kormánypárti sajtó meg úgy, hogy a gyerekeknek is egytől egyig a helyén volt a szívük.

A 4:0 tehát tehát ebben az identitáspolitikai küzdelemben is fényes győzelem. A Nemzeti Sport egy brit sportújság photoshoppolt címlapjával dörgöli az angolok orra alá a győzelmet. Amikor 2021-ben Anglia 4:0-ra győzte le Magyarországot a vb-selejtezőn, a The i Paper Sport címlapján az szerepelt, hogy Anglia 4, Rasszisták 0.

Ezt a címlapot módosította a Nemzeti Sport úgy, hogy lecserélte a fotót egy olyanra, amin a tegnapi győzelemnek örülő magyar válogatott szerepel, és odaírta, hogy Anglia 0, Rasszisták 4. Kommentár: „Annyira vagyunk rasszisták, mint amennyire az angolok oroszlánok voltak Wolverhamptonban”. (A Nemzeti Sport az eredeti címlapot is feltöltötte kommentben.)

A képen egyébként a magyar válogatott színesbőrű tagja, Nego Loic is látható, és a rasszizmusversenyt nem biztos, hogy Magyarország megnyerné Anglia ellen. Mint arra a 444-es Bede Márton felhívja a figyelmet: az angol szurkolók is szokták a saját csapatuk színesbőrű játékosaikat is „abuzálni”, ha kihagynak egy tizenegyest, emellett Anglia épp készül Ruandába deportálni a menekültjeit.

A Miniszterelnök Úr győzelme. És a győzelem természetesen igazolja az Orbán Viktor szülővárosában, azon belül a kertje végében működő Puskás Akadémia létét is – mint azt a nyomtatott Nemzeti Sport mai címlapja állítja –, meg a felfoghatatlan mennyiségű állami pénz magyar fociba öntését is, pedig azzal az eddigi sikerek még a tegnapi 4:0-val együtt sincsenek arányban.

Mindeközben a „holdról is látszik” szófordulatot kormánykritikus sajtó egy része is átvette: ezt írja Lukács Csaba a Magyar Hang cikkében, és így fogalmaz az LMP-közeli Ugytudjuk.hu is. A válogatott sikere öntudatlanul is összekapcsolódik Orbán Viktorral.