Napunk

Ha ismernek egy diákot az offline térben, nem jelenti azt, hogy ismerik őt az online környezetben is

Sikula Gábor, a TANDEM mnkatársa. Fotó: Sikula Gábor archívuma
Sikula Gábor, a TANDEM mnkatársa. Fotó: Sikula Gábor archívuma

Nagyon is létező probléma az iskolai zaklatás, a pandémia is hozzájárult egyik formájának, az online zaklatásnak a felerősödéséhez. Ez a változata gyakran sokkal agresszívebb és folyamatos – állítja Sikula Gábor, a TANDEM munkatársa.

Köszönjük, hogy olvasod a cikkeinket. A Napunk csak úgy tud fennmaradni, ha az olvasói előfizetik. Kérjük, támogasd a szerkesztőség munkáját. További cikkeinkért, illetve rövidhírekért látogass el a főoldalunkra is.

Számos iskolában tabuként kezelik az iskolai zaklatás vagy bullying témáját, attól tartanak ugyanis, hogy rossz fényt vetne az iskolára ha kiderülne, egy vagy több diák zaklatja, bántalmazza társait. Közben a szakember szerint valamilyen formában szinte minden iskolában jelen van a bullying. Az alsó tagozatos osztályok sem kivételek. Sikula Gáborral, a TANDEM munkatársával az iskolai zaklatás jelenségéről beszélgettünk.

Az interjúból kiderül:

  • a diákok nincsenek tisztában azzal, milyen következményei lehetnek a zaklatásnak,
  • nem tanulják a gyerekek az online kommunikáció kultúráját, miközben az utóbbi két évben a legkisebbek elsősorban az online térben kommunikáltak,
  • nincsenek tisztában a szülők, a tanárok a diákok, a gyerekek online identitásával, ez pedig a Z generációnál már a személyiségük elválaszthatatlan része.

Mit jelent pontosan az iskolai bántalmazás, zaklatás?

A bullying egy angol kifejezés és azért is használjuk nagyon sokszor az eredetit, mert a zaklatás, az iskolai, a kortárs zaklatás nem is fejezi ki teljesen azt, amit a bullying fogalma jelent. Bullying az, amikor egy diákot ismétlődően és hosszú időn keresztül negatív cselekedetnek tesz ki egy vagy több másik diák. Ennek a definíciónak minden része fontos.

Ez egy diákról szól, nem egy közösség ellen irányuló negatív dolog. Ismétlődő, van benne rendszeresség, hosszabb ideig tart és történik egyfajta bántalmazás, negatív károkozás, befolyásolás. Különbség van viszont a bullying és a konfliktus között. Utóbbi természetes része a diákok életének.

Fontos, hogy a konfliktusokat megtanulják kezelni egymás között, ilyenkor sokat segítünk nekik, ha teret adunk annak, hogy maguk oldják meg a konfliktusaikat egymás között. A bullyingnál közbe kell lépnünk és a felnőttnek meg kell védenie az áldozatot, ezt nem szabad a diákokra hagynunk. Itt ugyanis van egy hatalmi eltolódás, egy kiszolgáltatottság, a bántalmazónak többlethatalma van, amivel visszaél.

Míg a konfliktusnál két egyenlő félről beszélünk és ez adott esetben megerősítheti a résztvevőket, fejlődhetnek általa. Ez a bullyingnál is sokszor elhangzik, de ez tévedés, a bullying nem erősíti meg az áldozatot. A bullying áldozatainak maradandó traumái, sérülései lehetnek, amiket tovább hordoznak egész életük során.

Mik a jelei a bullyingnak?

Ha hirtelen és éles változást tapasztalunk a gyerek viselkedésében, gyanakodhatunk arra, hogy valami történt. Ha kedvetlenül megy iskolába, szorong, romlanak a jegyei, nem motivált, nem akar beszélni, de látszik, hogy másképpen viselkedik. Felmerülhetnek étkezési és alvásproblémák is. Ha ilyesmit tapasztal a szülő vagy a tanár, jelezze a másiknak, beszéljenek róla, keressék az okát még akkor is, ha látszólag az iskolában nem történik semmi, mert lehet, hogy valami az online térben történt.

Egy projekt keretében foglalkozott a TANDEM az iskolai zaklatással, mire jutottak, létező probléma az iskoláinkban?

Abszolút reális probléma. A STOP Bullying projektünk keretében több iskolával is együttműködtünk, egy felmérés is készült ezen iskolák körében. A bullying problémájával sokan azért nem szembesülnek, mert nem oldják, szemet hunynak felette vagy nem veszik komolyan. Sok helyen tapasztaltuk azt is, hogy a diákok körében a fizikai bántalmazás bizonyos formái még abszolút része volt az iskolai kultúrának, és nem tekintették bántalmazásnak.

Például?

Néhány helyen azt tapasztaltuk, hogy a lökdösődés még belefért. A fizikai bántalmazás enyhébb formái nem hagynak maradandó testi sérüléseket, de lelki sérüléseket igenis okozhatnak. Bizonyos keretek között persze lehet, hogy ezek csak a kisebb konfliktusok részei, de más a helyzet, ha az áldozat nem tudja magát megvédeni, mert a bántalmazó sokkal erősebb, ekkor már bántalmazásról van szó.

Hol van a határ a bullying és a csínytevés, a kötözködés között?

Ezt a határt nagyon sokszor nehéz megtalálni. Ha ez egy ismétlődő, rendszeres dolog, és a bántalmazó erőfölényben van az áldozattal szemben, akkor gyakran már bullyingról beszélünk. Sok esetben viszont mindezt nem látjuk tisztán, ezért inkább az érzékenyítés a cél, hogy beszéljünk a témáról, figyeljünk oda és lépjünk közbe, ha kell.

Miért válik zaklatóvá egy diák?

Nagyon sokszor a bántalmazók megélték a bántalmazás valamilyen formáját a családjukban áldozatként, de nem kell, hogy ez feltétel legyen. Lehet ez a feszültség egyik megjelenési formája, kezelhetik így a negatív érzelmeiket, adódhat egy hatalmi helyzetből is. Egyszerűen visszaél például az internet adta eszközökkel és nem is tartja magát bántalmazónak, hanem poénkodásnak, szórakozásnak tekinti a dolgot. Nincs tisztában azzal, hogy mit is vált ki azzal, ha rendszeresen visszaél a hatalmával, a fizikai fölényével.

Hogyan reagálnak a diákok, ha azt tapasztalják, hogy a környezetükben valakit kitippelt egy társuk?

Nagy különbségek vannak az iskolák között. Ahol nem alakult ki az a kultúra, hogy ezt nem engedjük meg, hogy a bullying nem elfogadott dolog, ott pont azért kap teret a bántalmazó, mert a tanúi passzív szemlélők. Nem akarnak bevonódni, nem akarnak árulkodni a tanároknak, a felnőtteknek.

Ahol volt már erre vonatkozó érzékenyítés vagy olyan az iskola belső kultúrája, a kapcsolatok, a kommunikáció tanárok és diákok között, hogy kiállnak egymásért, leállítják a bántalmazót vagy bevonják a tanárt, ez már gátat szab a bullyingnak. Ezért nagyon fontos, hogy ne csak a bántalmazókkal, ne csak az áldozatokkal dolgozzunk, hanem azokkal is, akik szemlélői a zaklatásnak.

Fontos, hogy a tanúk bevonódjanak, kiálljanak az áldozatok mellett és bevonják a felnőtteket, hatványozottan érvényes ez az online bullyingnál, mert az olyan felületeken történik, zárt csoportokban, privát chatszobákban, olyan közösségi médiafelületeken, ahol a felnőttek nincsenek jelen, és még ha akarnak, sem tudnak odakerülni.

Ezért a tanárok, a szülők sokszor eszköztelennek érzik magukat, mert nem tudják kézben tartani a dolgot. Még akkor sem, ha a szülő úgy dönt, ellenőrzi a gyereke telefonját, a gyerek meg fogja találni a módját annak, hogy úgy váltson üzenetet, hogy azt ne lássák a felnőttek. Ezért gyakran az az egyetlen eszközünk, ha a szemtanúk kiállnak a bántalmazott mellett.

Illusztrációs kép. Fotó – Flickr.com/Bruce Guenter

Mit tehetünk a megelőzés érdekében?

Fontos a bizalom a szülők és gyerekek, a diákok és a tanárok, a tanárok és a szülők között, illetve az iskola vezetője és a tanárok között. Nagyon sokat tehet a rendszeren belüli bizalom, amely nélkül kialakulhat egy olyan kapcsolati háló, amely melegágya lehet a bullyingnak. Ez van akkor is, ha félrenézünk, ha nem beszélünk róla, vagy ha az a meggyőződésünk, hogy „ilyesmi nálunk nem történhet meg” vagy „az én gyerekemmel ez nem történhet meg.”

Tapasztalatai szerint mennyire tabuizálják az iskolák az iskolai zaklatást?

Ez változó, vannak iskolák, ahol nagyon jó módszereket tapasztaltunk arra, hogy ez a téma teret kapjon, gyakran beszélnek róla az osztályfőnöki órákon. Konkrét példa erre, hogy elhelyeznek egy titokdobozt valahol az iskolában, hogy a diákok névtelenül jelezhessék, ha ilyet tapasztalnak. Így az iskola tudomást szerez arról, hogy foglalkozni kell a problémával, viszont a diákoknak nem lesz bajuk abból, ha bevonják a felnőtteket.

Nagy a félelem a diákok körében, hogy jelentsék, ha zaklatást tapasztalnak?

Igen, ha látják a bullyingot, nagyon sokan szeretnének kimaradni, mert félnek a bántalmazótól, és nem szeretnének bántalmazottá válni.

A projekt során mi volt a legmegdöbbentőbb az ön számára?

Az, hogy mennyire elterjedt és gyakori ez a probléma, mennyire része az iskolai életnek és ehhez képest sokszor nem vesszük komolyan. Nagyon sok felnőtt beszél arról, hogy diákkorában miket élt át, és akkor sem oldották ezt, miközben azoknak is megvoltak a következményei, ahogy most is.

Konkrét példát nem szeretnék mondani, de előfordulnak nagyon súlyos esetek is, melyek megoldása hosszú folyamat. Ez az iskola számára is nehéz, mert együtt kell dolgozni a szülőkkel, a rendőrséggel. Nagyon nehéz gyors megoldást találni, a hosszú távú megoldás pedig azt eredményezi, hogy a probléma továbbra is jelen van valamilyen formában.

Tisztában vannak a pedagógusok azzal, hogy hogyan kell kezelniük a zaklatást? Felkészítik őket erre az egyetemen?

Gyakran úgy érzik, nincsenek erre felkészülve. Ezért is jó, ha a tantestületben beszélnek az ilyen esetekről egymás között, ha többen gondolkodnak a problémáról, előbbre tudnak jutni. Fontos,

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Iskolai zaklatás

Oktatás

Interjúk és podcastok

Jelenleg a legolvasottabbak

Percről percre

Romsics Ignác a vendége a Napunk idei utolsó beszélgetőestjének Párkányban. A történészt munkásságáról és önéletrajzi könyvéről Kacsinecz Krisztián kérdezi.

Csökkentik a jókúti ideiglenes menekülttábor kapacitását, mivel csökken az ott tartózkodó illegális bevándorlók száma, közölte a belügyminisztérium. Az elmúlt egy hétben 59-en tartózkodtak a táborban, ahol összesen 16 sátor áll rendelkezésre. Ezt vélhetően a felére csökkenti a belügyi tárca.

Nyolc ember vesztette életét orosz támadásokban a kelet-ukrajnai Kurachove városában, közölte az ukrán elnöki hivatal helyettes vezetője. (čtk)