Napunk

„Még az őrnagy parancsnokának a parancsnokát is fel fogják akasztani.“ Háborús időkben üt csak igazán a Tóték

Fotók - Dömötör Ede
Fotók – Dömötör Ede

Örkény István Tóték című klasszikusa egy kicsit olyan, mint George Orwell 1984-e: válságos időkben jön csak át igazán a fíling és az üzenet. Ha viszont a drámáról beszélünk, nem elég a külső tényezők által biztosított „hátszél“, kell a megfelelő tálalás is. A Komáromi Jókai Színház aktuális évadának utolsó bemutatóján ez is igen hatásosra sikerült.

A szürreális, talán a mindenkori háborús áldozatokat jelképező, fehér ingekből összerakott díszlet, a korabeli diktátorok vetített, óriássá torzult alakjai, a fegyverdurrogásnál is félelmetesebb, harsogó Szálasi-beszéd, a kordokumentumként bejátszott filmhíradó-részletek, az egzaltált hangulatban előadott háborús és irredenta dalok mind a történelem önismétlődésének felismeréséből fakadó kényelmetlen érzést erősítik a nézőben. Akinek egy idő után rá kell döbbennie: amikor az abszurdnál abszurdabb helyzetekbe sodródó szereplők  vergődésén derül, valójában a saját nyomorúságos helyzetét neveti ki.

A darabot Béres Attila, a Miskolci Nemzeti Színház igazgatója rendezte. Ő válogatta a projekció anyagát és a zenéket is, egyben az előadás dramaturgja. A díszletért Horesnyi Balázs, a jelmezekért Pap Janó felelt. A rendező asszisztense Balaskó Edit volt.

Kiemelkedő alakítást nyújtott Oszlík Péter, a nyitrai Andrej Bagar Színház művésze az őrnagy, Gáspárik Attila erdélyi magyar színész, a marosvásárhelyi Nemzeti Színház igazgatója Tót Lajos, valamint Hostomský Fanni Ágika szerepében. A palóc dialektusban megszólaló, „felvidékiesített” Tótné szerepét Molnár Xéniára, a leveleket, sürgönyöket „cenzúrázó”, és ezáltal a hősök sorsának fonalát akarva-akaratlanul összekuszáló postás, a „falu bolondja” szerepét pedig a Jászai Mari-díjas Fabó Tiborra osztották. A rossz hírű nőket sem megvető Tomaji plébános szerepében Olasz Istvánt láthatják a nézők. Gizi Gézánét, a „rossz hírű nőt” Holocsy Krisztina, a saját idegrendszerét megmenteni nem tudó ideggyógyászt, Cipriani professzort pedig Matusek Attila játssza.

A Miskolci Nemzeti Színházban 2015-ben mutatták be a Tótékat Béres Attila rendezésében, akkor elnyerte a Városmajori Színházi Szemle legjobb előadásának díját. „Azt gondolom, hogy a szélsőségesség mindig egyfajta seb a társadalom testén, akár jobb, akár baloldalról beszélünk. Az előadás – reményeim szerint – pontosan rákérdez arra, hogy hová vezethetnek a szélsőséges gondolatok, hiszen az őrnagy tulajdonképpen diktatúrát hoz létre ebben a családban, terrorizálja a közösséget. Bízom benne, hogy ez az előadás olyan, mint a jó antibiotikum: talán begyógyít egy-két sebet…” – nyilatkozta a rendező a miskolci premier után.

Örkény klasszikusa a paranoiával társuló hatalommánia másokra és önmagunkra nézve is destruktív hatására mutat rá. A 21. századi nézőnek is fontos üzenet, hogy az éppen aktuális, bomlott elméjű diktátor – jelen esetben a háború okozta traumával megbirkózni képtelen őrnagy – csak úgy képes érvényt szerezni  saját esztelen akaratának, ha van, aki aláveti magát a parancsainak.

Tót Lajos kezdetben tiltakozik bár, végül mégis lehajtott fővel – pontosabban a szemébe húzott sisakkal – tűr minden megaláztatást. Az őrnagy torz, diktatórikus magatartása viszont ugyanúgy félelemből fakad, mint Tóték végletekig megalkuvó attitűdje. Előbbi a traumákból fakadó hisztérikus rettegés, utóbbi a szülő túlzott féltése, önfeladásra késztető aggódása gyermekéért – melyről aztán kiderül, hogy teljesen értelmetlen volt. Emiatt olyan nehéz

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Komáromi Jókai Színház

Kultúra

Vélemény

Jelenleg a legolvasottabbak