Napunk

Napunk newsfilter: Putyin önmagát, Orbán Sorost leplezte le

Kép - TASR/AP
Kép – TASR/AP

1. Orbán Viktor megfejtette, kinek az érdeke az orosz–ukrán háború. 2. Fico nem adja fel a referendumról szőtt álmokat. 3. Putyin akaratlanul többet árult el magáról és rendszeréről, mint szeretett volna.

A híreket válogatta és kommentálta Hegedűs Norbert

1. Orbán Viktor nagy leleplezése

Sokáig tartott, de az orosz–ukrán háború 106. napján végre megtudtuk, kinek az érdeke a konfliktus elnyújtása. Persze, azok, akiknek az agyát még nem mosta át teljesen a liberális métely, már régóta sejthették a választ, de kellett egy bátor ember, aki ki merte mondani az igazságot.

Ez a bátor ember pedig – ki más? – Orbán Viktor magyar kormányfő volt, akinek a rezsiháború közepette még arra is maradt ideje, hogy felnyissa a vak tömegek szemét, és leleplezze: Soros György érdeke, hogy ez a pusztítás minél tovább tartson.

Univerzális ellenség. Lássuk be, annyira nem lepődtünk meg ezen a megfejtésen. Orbán Viktor (és hívei) világában minden fenyegetés mögött ott áll a magyar származású amerikai üzletember. Kritikus újságírók? Soros György! Civil szervezetek? Soros György! Menekültek a határon? Soros György! LMBTQ-jogok? Soros György!

Mindenhol ott van, mindenhol ügyködik, ami elképesztő teljesítmény egy 91 éves embertől. Még elképesztőbb, hogy a világ összes országa közül pont Magyarország ellen fondorlatoskodik, és hogy kizárólag e nép választott vezetője lát át a szitán, minden más európai kormány meg lett vezetve.

Hátam mögött: Soros György. Igazából nem is az a meglepő, hogy Orbán belerángatta Soros Györgyöt a háborút magyarázó diskurzusba, hanem hogy erre ilyen későn került sor. Egészen ma reggelig kellett várnunk, hogy Orbán a Kossuth rádióban kimondja: “Vannak olyan üzleti körök, amelyek érdekeltek a háborúban, Soros György szimbolizálja őket. Nyíltan beszél arról, hogy a háborút meg kell hosszabbítani.”

Hogy Orbán hol hallotta Soros Gyorgy “uszítását”, az egy jó kérdés. Újságírói részről nem érkezett efféle keresztkérdés, a Kossuth rádióban ez nem divat. Így csak feltételezhetjük, hogy a magyar kormányfő Soros Györgynek a davosi Világgazdasági Fórumon tett kijelentésére gondolt, ahol arról beszélt, hogy az orosz invázió a harmadik világháború kezdete és a civilizációnk vége lehet, épp ezért le kell győzni Putyint, és nem szabad bízni a fegyvernyugvásban.

Ezt értelmezhette Orbán önkényesen a háború elnyújtására tett kísérletnek, amit innentől már könnyű volt beilleszteni az eddigi kommunikációs panelekbe.

Mindenki háborúzna, csak Orbán akar békét? A magyar kormány a háború kezdete óta különutas politikát folytat, azt állítva, hogy ők az egyetlenek, akik a békéért küzdenek, nem a háborúért. “Fegyverekkel nem lehet elérni a békét” – hangoztatják előszeretettel, inkább misebort küldve Ukrajnába. A probléma ezzel az érveléssel, hogy egy hamis dilemmát állít fel, és ellehetetleníti az értelmes párbeszédet. Persze hogy minden normális ember békét akar. Persze hogy az ukránok is békét akarnának, ahogy minden egyes európai ország is.

Csakhogy ezt a választási lehetőséget február 24-én Vlagyimir Putyin kiütötte a kezünkből, amikor orvul, figyelmeztetés nélkül rátámadt a szomszédjára. Ettől a naptól fogva nem az a kérdés, hogy ki akar békét, hanem hogy ki lesz szolidáris a megtámadott áldozattal – akár fegyverek küldésével -, mert egy civilekre lövő és őket erőszakoló hadsereget miseborral sajnos nem lehet megállítani.

Az egyetlen embert, aki ténylegesen tehet valamit a békéért, Vlagyimir Putyinnak hívják – csak ki kell vonnia a hadseregét, és béke lesz. De őt valahogy Orbán nem szokta számon kérni emiatt.

A béke uszító angyala. Egyébként érdekes, hogy ez a béke iránti vágy mikor jelenhetett meg Orbán Viktor életében, ugyanis az elmúlt tíz évben maximumra pörgette a háborús propagandát és uszítást Magyarországon, gyakorlatilag mindenkiből ellenséget kreálva, aki bármilyen módon szembe ment az akaratával. Sánta Szilárd a nemrégiben írt egy remek cikket Jason Stanleynek a fasizmus mechanizmusait leleplező könyvéről, melynek módszerei ijesztő mértékben tértek vissza az elmúlt években Magyarországon.

Ezen a ponton térünk vissza Soros Györgynek a Fidesz eddigi háborús narratívájába való belerángatásához: lám-lám, a nagy ellenség, aki ellen a magyar kormány pénzt nem kímélve uszítja a népet, itt is előkerül. Itt is a rossz oldalon természetesen, de ugyanazokkal a machinációkkal, amelyeket a tíz éve folyamatos agymosást elszenvedő választópolgár már álmából felriasztva is fel tud sorolni.

Nehéz lenne az üzenetet tovább egyszerűsíteni. Mint egy B-kategóriás sorozatban, ahol az évad végén mindig kiderül, hogy a szálakat végig ugyanaz a főgonosz tartotta a kezében. Magyarországon több millióan ezt a sorozatot nézik évek óta.

Így ki lehet kerülni a kényelmetlen önreflexiót, és minden kérdésre határozott választ kapnak. Egyszerre tetszeleghetnek az áldozat szerepében, és egyszerre lehetnek tökös vidéki gyerekek, akik odacsapnak Brüsszelnek és átlátják a Soros-féle üzelmeket. Ez a szép álom azonban egyszer véget ér, és minél később kerül erre sor, a valósággal való szembesülés annál fájdalmasabb lesz.


2. Fico és a népszavazás: végtelen történet

Robert Fico, a Smer elnöke pénteken bemutatta az általuk kezdeményezett népszavazás kérdéseit, és bejelentette, hogy megkezdik az aláírásgyűjtést. A referendum célja a kormány megbuktatása és az alkotmány megváltoztatása.

Nem az első alkalom. Fico azzal kezdte a mai sajtótájékoztatóját, hogy a Smer nem először próbál népszavazást kezdeményezni. Ha még emlékeznek, a párt a szakszervezetekkel közösen majd 600 ezer aláírást gyűjtött össze tavaly hasonló célból, azonban azt a referendumot az Alkotmánybíróság elsüllyesztette, mivel az egyik kérdés alkotmányellenes volt.

Ficóék most ennek a döntésnek a tudatában, egy felturbózott kérdéspárral próbálkoznak. Az első kérdés a kormány lemondását szorgalmazza, a második pedig arról szól, hogy le lehessen-e rövidíteni a választási időszakot egy referendummal vagy a parlament többségi döntésével.

Ha az aláírásgyűjtés sikeres lesz – meglesz a 350 ezer támogató –, a Smer a referendumot egybekötné az önkormányzati választások időpontjával. Fico azt állítja, hogy ezek a kérdések már kiállják az alkotmányosság tesztjét, vagyis ha Zuzana Čaputová köztársasági elnök ismét az Alkotmánybírósághoz fordulna, akkor sem lesz gond, sőt ezt eleve belekalkulálták a menetrendbe. Meglátjuk, mert hát korábban is ezt mondta.

A remény rabjai. Robert Fico lényegében a Matovič-kormány első napjától fogva megkérdőjelezi annak legitimitását, de különösen akkor kezdett kapálózni, mikor a rendőrség elkezdte börtönbe zárni a közeli és távolabbi ismerőseit.

Mivel szemmel láthatóan attól tart, hogy ő is sorra kerül, ezért ott ekézi a kormányt, ahol csak tudja, kétségbe vonva a rendőrség, az ügyészség és legújabban, a Kováčik-ítélet kapcsán a bíróságok munkáját is.

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Napunk newsfilter

Orbán Viktor

Orosz–ukrán háború

Oroszország

Robert Fico

Smer-SD

Soros György

Vlagyimir Putyin

Vélemény

Jelenleg a legolvasottabbak