Mácsai Pál: A rendszerváltást valójában senki nem csinálta

Mácsai Pállal készült interjúnkból kiderül:

• miért viseli nehezen a dicséretet és a bulvárt,
• mit jelentett a Terápia sorozatban kapott szerep,
• miről szól valójában a vita A besúgó sorozat körül.

Az interjúra készülve több, veled korábban már többször is interjúzó kollégámat kérdeztem, hogy a „A Pali mindig jó fej?” Az a válasz jött vissza, hogy nagyon.

Jelentsen ez bármit is…

Azt mondják, mindig kedves vagy. Ha buta kérdést kapsz egy újságírótól, azon se kapod fel a vizet?

Nem vagyok mindig kedves, a jó kérdés inspirál, de a már hallott, az utánzó, vagy át nem gondolt kérdésektől tüskés leszek. Volt már, hogy interjú közben felálltam. A sajtó sokféle, az érzékeny, a valódi problémákra kíváncsi újságtól a teljes hülyeségig. Igyekszem előszűrni, a bulvárinterjúkat például szeretem megúszni.

Mindig sikerül?

Leszoknak az emberről. A lényeg az, hogy titokban sem szabad akarni. A bulvárnak nem lehet csak a kisujjad nyújtani: az ember vagy nemet mond, vagy prédává válik.

A hiúságodat nem legyezgeti, ha érdeklődnek a magánéleted iránt?

Nem.

Nem tartod fontosnak magad?

Nem így, nem ott. Az Örkény Színházat fontosnak tartom, néhány színházi, filmes, vagy közéleti mozdulásomat is. De pusztán magamat nem.

Például?

Fontos az életemben a családom, és az Örkényen kívül néhány szerep, film, fontos a Terápia sorozat, például. Nagy szerencse volt eljátszani. Fontosnak tartom a három évvel ezelőtti Madách téri tüntetést, amikor a színházi törvény megszületése és módja ellen tiltakoztunk, vagy a #freeSZFE mozgalmat, bár nem volt sok közöm hozzá, leszámítva, hogy támogattam és támogatom.

Jól érzem, hogy nem igazán szereted, ha dicsérnek?

Aki egy ennyire látszódó szakmában van, mint én, azt gyakran túlbecsülik.

Arra gondolsz, hogy egy jó tanár például kevesebb dicséretet kap mint egy jó színész?

Például. A nyilvánosság fontosabbnak mutatja az embert, mint amilyen. A színpadi munka, vagy egy film is, mert rásugárzik az emberre a szerep szépsége, gazdagsága. Hasonló a színházigazgatói munka is. Az Örkény Színház minden jó előadásából jut rám valami fény, de én szeretem levenni magamról ezt, mert túlzó.

Rengeteg dologgal foglalkozol…

Ó, én egy csomó mindennel nem foglalkozom. A legtöbb elfoglaltságom a színházunk körüli, a közéleti megnyilvánulásaim is tudatosan csak a színházszakmával kapcsolatosak. Inkább úgy érzem, elég kevés dologgal foglalkozom.

Mire fordítanál több időt, ha lenne?

A színházigazgatással olyan vonatra szálltam fel, önként, természetesen, ami sok állomáson csak átrobog. Nincs idő leszállni, akár csak szemlélődni. Nehéz megfogni az élet igazi összetettségét, ha az ember egy ilyen fülkébe zárja magát. Ez nem panasz, hiszen én választottam, senki nem kergetett bele.