Mi a baj az Összetartozás Táncával, és miért jó mégis, hogy megrendezték
Saját nemzeti összetartozásunk csak erősebb lesz, ha nem a külvilággal szembeni sértődöttség fogja táplálni.
- Komárom és környéke a Napunk fókuszában. A szlovákiai magyarok történeteiről és problémáiról írunk, egyenesen a régiókból. Ezeket a dél-szlovákiai sztorikat csak nálunk találod meg.
Ebben a cikkben három megállapítás mellett szeretnék érveket felsorakoztatni.
- Miért jó, ha sok gyerek együtt táncol népzenére.
- Miért nem jó, ha mindezt Trianon örökségével kötik össze.
- Miért jó ötlet mégis az Összetartozás Tánca, és mit lehet kezdeni vele.
Az elején le kell szögeznem, hogy tudom, ezzel az eszmefuttatással darázsfészekbe nyúlok. Elfogadom, hogy sokak számára a nemzeti összetartozás témája szent és sérthetetlen, ezért is mellőzök ebből az írásból minden iróniát.
Muszáj viszont felhívnom a figyelmet néhány fontos részletre, hogy az Összetartozás Tánca elnevezésű, szerintem egyébként kiváló kezdeményezés, amelybe a szervezők kétségkívül sok energiát fektettek, ne csak osztatlan rajongást, hanem építő kritikát is kapjon.
Miért jó az Összetartozás Tánca
Az Összetartozás Tánca elnevezésű rendezvénybe az esemény igényes és remek kivitelezésű honlapja szerint 148 szlovákiai magyar intézmény kapcsolódott be. Az ország különböző pontjain ugyanabban az időben ugyanarra a dalra táncoltak gyerekek ezrei. A pozsonyi sétatéren című dalt választották a szervezők (a Komárom melletti Dunamocsról indult a kezdeményezés), ami egyébként egy polgári dal, de ahogy Korpás Éva, az egyik szervező a sajtótájékoztatón elmondta, már népművészeti örökségünk részévé vált.
A szervezők között helyi politikusok is akadtak, a Szövetség részéről, amivel persze semmi gond nincsen.
A Szövetség vezetősége is jelen volt a központi rendezvényen a komáromi Klapka téren, és beszédet mondott Forró Krisztián pártelnök is, ami szintén teljesen rendben van. Egy nagy eseményről van szó, amelyet jó, ha a politikusok is megtisztelnek, habár mindig van némi kesernyés mellékíze, amikor gyerekek mellett pózolnak a hatalom képviselői. (A pártelnök kampányolgatott is egyet a beszédében, de nézzük el ezt egy háromszázalékos, parlamenten kívüli párt vezetőjének.)
Ritkán van ennyire nagyszabású, ilyen sok intézményt és gyereket megmozgató, pozitív közösségi élménye a szlovákiai magyaroknak, ezért az Összetartozás Tánca egy dicséretes kezdeményezés, amely mindenképp támogatást érdemel.
Akkor mégis mi a baj az egésszel?
A nemzeti összetartozás napjának nemzeti emléknappá nyilvánításáról 2010. május 31-én döntött a magyar Országgyűlés. A törvényjavaslat indoklása a következő mondatokkal zárul:
„A nemzeti emlékezés, a Kárpát-medence népei közös jövőjének elősegítése és az európai értékek érvényesülése azt a feladatot rója ránk, hogy segítsük Trianon döntéseinek megértését és feldolgozását. Ugyanakkor lehetőséget ad arra is, hogy bebizonyítsuk: a nyelvéből és kultúrájából erőt mentő magyarság e történelmi tragédia után képes a nemzeti megújulásra, az előtte álló történelmi feladatok megoldására.”
Nemes gondolat, hogy a szétszakítottság gyászolása helyett az összetartozást ünnepeljük. Van viszont az egészben egy elég komoly és alapvető félreértés.
