Népdalokkal „oltana be” minden gyereket Korpás Éva, aki élete egyik legizgalmasabb produkciójára készül
A Szívharang #koncertszínház bemutatója június 23-án lesz a komáromi Jókai Színházban. Hogy mitől lesz különleges ez az előadás, miért fogott bele, és lesz-e folytatása, kiderül a háromszoros Harmónia- és kétszeres Fonogram-díjas, valamint a Külhoni Magyarságért Díjjal kitüntetett komáromi énekesnővel készített interjúnkból.
- Komárom és környéke a Napunk fókuszában. A szlovákiai magyarok történeteiről és problémáiról írunk, egyenesen a régiókból. Ezeket a dél-szlovákiai sztorikat csak nálunk találod meg.
2020-ban jelent meg Korpás Éva legutóbbi szólólemeze Szívharang címmel, amely már a hetedik a sorban. A lemez a női szempontból megélt szerelmet próbálja bemutatni, annak minden szépségével és szívfájdalmával együtt.
„Ha már csak a dalok címeit nézzük sorban, az is jól átadja a történet felépítését, ami akár egy drámaként is funkcionálhatna” – olvasható az album egyik recenziójában. Az alapanyagnak ez a drámaisága lehet a garancia arra, hogy az, amire az énekesnő most az alkotótársaival együtt vállalkozik, működni fog a színpadon.
Ő azt mondja, hogy erre más biztosíték is van: az alkotógárda profizmusa és kreatív energiája. A zenészek, bábosok és táncosok gőzerővel készülnek a júniusi premierre.
A Korpás Évával készült interjúban szó lesz arról is:
- mi inspirálja őt mostanság,
- hogyan vészelte át a karanténidőszakot, és hogy szakképzett mentálhigiénés segítőként milyen túlélési stratégiákat tud ajánlani,
- hogy egyáltalán nem tartja reménytelen küldetésnek megszerettetni a kamaszokkal a népzenét,
- miért iratkozott be az ELTE-re,
- és hogy mi az egyik legrégebben dédelgetett álma.
Mostanában gyakran megfordul Litvániában, Vilniusban. Munkaügyben?
Nem, ezek teljesen magánjellegű látogatások. Ott dolgozik a párom.
Egy másik ország, másik kultúra megismerése inspiráló lehet.
Igen, mindenképpen. A hétvégén egy jazzfesztiválon voltunk és egy kortárs baletten az operában. Ez utóbbi volt számomra a leginspirálóbb élmény, hiszen a Szívharang koncertszínházi előadásának is része lesz egy kortárs tánckompozíció.
Erre a különleges produkcióra még visszatérünk, de előtte megkérdezném, hogyan élte meg az elmúlt időszakot? Mennyire viselte meg, hogy nem állhatott színpadra, hogy a Szívharang című album lemezbemutató koncertje is csaknem egy évet csúszott?
Szerencsére minden rosszban van valami jó. Egy album elkészítésének az utolsó fázisa mindig nagyon stresszes, hiszen szorítanak a határidők. Most a karantén miatt nem kellett annyira rohanni, nem kellett tartani magunkat például a bemutató dátumához. Viszont az, hogy a karanténidőszak ennyire elhúzódott, hogy egyáltalán nem játszhattunk, és hónapokig nem tudtuk megmutatni a közönségnek a már elkészült, friss anyagot, elég frusztráló volt.
Úgy érzem, ez a járvány egy óriási pofon volt az egész világnak, nemcsak a művészeknek. Amit addig el sem tudtunk képzelni, egyik napról a másikra bekövetkezett. Ráadásul nincs rá semmi garancia, hogy nem jön egy újabb járvány, újabb lezárás. Szóval most már kénytelen vagyok számolni ezzel az eshetőséggel is, ha a jövőt tervezgetem. Erre nem lehet felkészülni, csak alkalmazkodni az új helyzethez, elfogadni a bizonytalanságot.
Mentálhigiénés segítőként mit gondol, megtanulhatunk együtt élni ezzel a bizonytalansággal anélkül, hogy felemésztene?
Mindenkinek nehéz volt, lelkileg mindenkit megviselt az elmúlt időszak, ezért lenne nagyon fontos, hogy megértsük, támogassuk egymást, türelmesek legyünk a másikkal. Nekem elsősorban a pozitív szemléletem segít átvészelni a nehéz időket. Úgy gondolom, hogy a megpróbáltatásokból is tanulhatunk, fejlődhet általuk a személyiségünk vagy legalábbis az alkalmazkodóképességünk.
Fontos az is, hogy olyan rövid távú, konkrét célokat tűzzünk ki magunk elé, amelyek segítenek túlélni az ilyen helyzeteket, és előre visznek. Számomra most ilyen a Szívharang koncertszínházi bemutatója a Komáromi Jókai Színházban, amelyre már gőzerővel készülünk.
Miben lesz más, különleges ez a produkció?
