Napunk

Népdalokkal „oltana be” minden gyereket Korpás Éva, aki élete egyik legizgalmasabb produkciójára készül

Fotó - Decsi Kati
Fotó – Decsi Kati

A Szívharang #koncertszínház bemutatója június 23-án lesz a komáromi Jókai Színházban. Hogy mitől lesz különleges ez az előadás, miért fogott bele, és lesz-e folytatása, kiderül a háromszoros Harmónia- és kétszeres Fonogram-díjas, valamint a Külhoni Magyarságért Díjjal kitüntetett komáromi énekesnővel készített interjúnkból.

2020-ban jelent meg Korpás Éva legutóbbi szólólemeze Szívharang címmel, amely már a hetedik a sorban. A lemez a női szempontból megélt szerelmet próbálja bemutatni, annak minden szépségével és szívfájdalmával együtt.

„Ha már csak a dalok címeit nézzük sorban, az is jól átadja a történet felépítését, ami akár egy drámaként is funkcionálhatna” – olvasható az album egyik recenziójában. Az alapanyagnak ez a drámaisága lehet a garancia arra, hogy az, amire az énekesnő most az alkotótársaival együtt vállalkozik, működni fog a színpadon.

Ő azt mondja, hogy erre más biztosíték is van: az alkotógárda profizmusa és kreatív energiája. A zenészek, bábosok és táncosok gőzerővel készülnek a júniusi premierre.

A Korpás Évával készült interjúban szó lesz arról is:

  • mi inspirálja őt mostanság,
  • hogyan vészelte át a karanténidőszakot, és hogy szakképzett mentálhigiénés segítőként milyen túlélési stratégiákat tud ajánlani,
  • hogy egyáltalán nem tartja reménytelen küldetésnek megszerettetni a kamaszokkal a népzenét,
  • miért iratkozott be az ELTE-re,
  • és hogy mi az egyik legrégebben dédelgetett álma.

Mostanában gyakran megfordul Litvániában, Vilniusban. Munkaügyben?

Nem, ezek teljesen magánjellegű látogatások. Ott dolgozik a párom.

Egy másik ország, másik kultúra megismerése inspiráló lehet.

Igen, mindenképpen. A hétvégén egy jazzfesztiválon voltunk és egy kortárs baletten az operában. Ez utóbbi volt számomra a leginspirálóbb élmény, hiszen a Szívharang koncertszínházi előadásának is része lesz egy kortárs tánckompozíció.

Erre a különleges produkcióra még visszatérünk, de előtte megkérdezném, hogyan élte meg az elmúlt időszakot? Mennyire viselte meg, hogy nem állhatott színpadra, hogy a Szívharang című album lemezbemutató koncertje is csaknem egy évet csúszott?

Szerencsére minden rosszban van valami jó. Egy album elkészítésének az utolsó fázisa mindig nagyon stresszes, hiszen szorítanak a határidők. Most a karantén miatt nem kellett annyira rohanni, nem kellett tartani magunkat például a bemutató dátumához. Viszont az, hogy a karanténidőszak ennyire elhúzódott, hogy egyáltalán nem játszhattunk, és hónapokig nem tudtuk megmutatni a közönségnek a már elkészült, friss anyagot, elég frusztráló volt.

Úgy érzem, ez a járvány egy óriási pofon volt az egész világnak, nemcsak a művészeknek. Amit addig el sem tudtunk képzelni, egyik napról a másikra bekövetkezett. Ráadásul nincs rá semmi garancia, hogy nem jön egy újabb járvány, újabb lezárás. Szóval most már kénytelen vagyok számolni ezzel az eshetőséggel is, ha a jövőt tervezgetem. Erre nem lehet felkészülni, csak alkalmazkodni az új helyzethez, elfogadni a bizonytalanságot.

Mentálhigiénés segítőként mit gondol, megtanulhatunk együtt élni ezzel a bizonytalansággal anélkül, hogy felemésztene?

Mindenkinek nehéz volt, lelkileg mindenkit megviselt az elmúlt időszak, ezért lenne nagyon fontos, hogy megértsük, támogassuk egymást, türelmesek legyünk a másikkal. Nekem elsősorban a pozitív szemléletem segít átvészelni a nehéz időket. Úgy gondolom, hogy a megpróbáltatásokból is tanulhatunk, fejlődhet általuk a személyiségünk vagy legalábbis az alkalmazkodóképességünk.

Fontos az is, hogy olyan rövid távú, konkrét célokat tűzzünk ki magunk elé, amelyek segítenek túlélni az ilyen helyzeteket, és előre visznek. Számomra most ilyen a Szívharang koncertszínházi bemutatója a Komáromi Jókai Színházban, amelyre már gőzerővel készülünk.

Miben lesz más, különleges ez a produkció?

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Komárom

Kultúra

Interjúk és podcastok

Jelenleg a legolvasottabbak