Napunk

Trianonnal nem csak mi veszítettünk

A balassagyarmati határátkelő 1969-ben. Fotó - Fortepan / UVATERV
A balassagyarmati határátkelő 1969-ben. Fotó – Fortepan / UVATERV

Nem versenyeznünk kellene a külföldi befektetőkért, hanem közösen fellépve tárgyalni velük, egyelőre azonban egymással szemben kijátszható kisállamok vagyunk. Ésik Sándorral Trianon kapcsán beszélgettünk.

Az évtizedeken át nehezen átjárható határok a fejekben is határokat hoztak létre, mondja Ésik Sándor ügyvéd, a Diétás Magyar Múzsa közéleti Facebook-oldal főszerkesztője.

Ésik azért hozta létre a Diétás Magyar Múzsát, illetve annak előzményblogját, a Ráérünk blogot, mert nem találta meg a magyar sajtóban azokat a témákat és elemzéseket, amikről olvasni szeretett volna, ezért szerzőtársaival elkezdte maga megírni őket.

Szokatlan, gyakran provokatív felvetésekkel közelíti meg a magyar közéleti eseményeket és a nemzetközi folyamatokat, gyakran ír politikáról, politikai marketingről, diplomáciáról, gazdaságról és ezek összefüggéseiről, akár történeti távlatból szemlélve őket, így Trianonnal is több alkalommal foglalkozott.

Az interjúban egyebek mellett arról beszél:

  • miért van kényszerpályán a Trianonról folyó közbeszéd,
  • hogyan küszködnek máig a határ által kettévágott régiók,
  • miért látja elszalasztott lehetőségnek az Osztrák–Magyar Monarchiát,
  • milyen nem magától értetődő dolgokban érződik a mai napig a monarchia hatása,
  • mi az, amin egyelőre az Európai Unió sem tudott változtatni.

Trianon kapcsán általában a történelmi sérelmek, a határon túli magyarok jutnak az eszünkbe, a többi utódállamban pedig az igazságtétel és önrendelkezés fontos mérföldkövének számít a békeszerződés. Az ön Trianonnal kapcsolatos írásainak olyan kulcsmondatai vannak, mint „nem csak a mi bajunk”, vagy „nem csak mi veszítettünk vele”. Miért nem csak a mi bajunk és mit veszített vele a többi utódállam?

Még csak nem is innen kezdeném a választ, hanem onnan, hogy Trianon egy olyan téma Magyarországon és a környező országok politikai életében is, ami hasonlít például az amerikai fegyvertörvényekhez, az abortuszvitához, vagy a kereszténységgel kapcsolatos hozzáálláshoz, hogy legyen-e az Európai Unió alkotmányának a része, hogy Európa keresztény.

Ezek mind olyan sarokkövei a közbeszédnek, amelyekhez minden országban minden politikusnak valamilyen kánon szerint hozzá kell szólni. Például egy liberális politikus általában az abortusz kérdésében megengedő, egy keresztény-konzervatív politikus korlátozó módon szól hozzá a vitához.

A Trianonnal kapcsolatos megnyilvánulások a magyar és – amennyire tudom – a környező országok közéletében is úgy néznek ki, hogy fel kell mondani a kánont. Bármilyen politikus megszólalása szavazatvesztéssel fog járni, ha nem azt a kánont mondja fel, ami az ő szavazói körében az elfogadott.

Például?

Ha egy magyar jobboldali politikus azt találja mondani, hogy mondjuk Késmárknak a neve is német, a környező vidékeken soha a büdös életben nem volt magyar többség, mert ott szlovákok élnek évszázadok óta, akkor azt a politikust a szavazói képletesen le fogják mészárolni.

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Magyarország

Szlovákia

Trianon

Interjúk és podcastok

Jelenleg a legolvasottabbak