Trianon évtizedei a sajtóban: a mindennapok része, óvatosan megélt gyászünnep, majd hosszú hallgatás
Közel a cél! Legalább 30 ezer eurót kell összegyűjtenünk, hogy a Napunk 2024-ben változatlanul működhessen. Segíts, hogy teljesítsük a célt. Minden adományt köszönünk!
Az első világháborút lezáró Párizs környéki békeszerződések részeként százkét évvel ezelőtt, 1920. június 4-én aláírták a trianoni békeszerződést, amely a háborúban vesztes Magyarország új határairól is rendelkezett. Ebben a cikkben azt nézzük meg, hogy hogyan viszonyult ehhez az eseményhez 1925 és 1990 között a csehszlovákiai magyar sajtó néhány orgánuma.
Cikkünkből kiderül:
- hányadik évfordulót kísérte a legnagyobb érdeklődés a csehszlovákiai magyar sajtó részéről,
- volt-e olyan év, amikor felvetődött, hogy Trianon „eltűnik”,
- a szocializmus évtizedeiben megemlíthette-e a nyomtatott sajtó Trianont.
Cikkünkhöz a két világháború közötti időszakból az egyetlen országos terjesztésű magyar nyelvű napilap, a Prágai Magyar Hírlap (PMH), valamint két regionális lap korabeli számait lapoztuk át: a Komáromi Lapokét és a Kassai Újságét. A második világháborút követő korszakból pedig az Új Szó vonatkozó lapszámait néztük meg 1990-ig.
A mindennapok része
Öt évvel a békeszerződés aláírása után még nem igazán alakult ki június 4. kultusza, legalábbis ez lesz az ember benyomása a már említett újságok 1925-ös számait lapozva. Ebben az évben június elején, Trianon 5. évfordulóján a sajtót két téma tartotta igazán lázban: a Somogyi–Bacsó-gyilkosság, valamint a sztrájkoló beregszászi munkások.
Az előbbi egy rendkívül kényes belpolitikai ügy volt Magyarországon. Somogyi Bélát és Bacsó Bélát, a Népszava két szerkesztőjét 1920. február 17-én az Ostenburg-különítmény elhurcolta, agyonlőtte, majd holttestüket a Dunába vetették. Egyetlen bűnük az volt, hogy a fehérterror eseményeiről és az azt végrehajtó fehér tisztekről írtak.
1925-ben az ügy aktualitását az adta, hogy az Ujság című lap pünkösdi száma leközölte a gyilkosság idején belügyminiszter Beniczky Ödön írásos vallomását, melyből az látszott, hogy az ügy szálai nem pusztán Horthyig érnek, hanem közvetlenül ő a felbujtó.
A beregszászi történések lényege abban állt, hogy a helyi téglagyárban több hete sztrájkoltak a munkások, és a gyár vezetése a sztrájk letörésére ruszin munkásokat utaztatott a városba. A vasútállomásnál a helyi és az új munkások összecsaptak egymással, majd a kedélyek csillapítása érdekében a rendőrség is beavatkozott. Ennek lett sajnálatos következménye, hogy egy rendőrgolyó szíven találta Káposzta Ferencné munkásasszonyt, aki a helyszínen meghalt.
Trianon kérdésköre leginkább Fleischmann Gyulának a Prágai Magyar Hírlap június 3-i számában közölt cikkében kerül elő mint „az az öt hosszú év, amely oly rettenetes súllyal nehezedett reánk”.
