Telefonáltak az iskolából, hogy a lányunk zaklatja az egyik osztálytársát. Nem hittük el, hogy ez igaz lehet
Szülők mesélik el, hogyan dolgozták fel azt, hogy a lányuk az egyik osztálytársát zaklatja.
Fizess elő a Napunkra, és nemcsak ezt a cikket olvashatod végig, hanem további cikkeink ezreiből válogathatsz!
Barbora és Jozef beismeri, hogy eltartott egy ideig, míg erről az esetről szűk családi körben és a közeli barátokkal beszélni tudtak. Szégyent és tehetetlenséget éreztek.
„Aligha találunk olyan szülőt, aki úgy gondolja, hogy ha a gyereke valamilyen iskolai konfliktusba kerül, annak kezdeményezője, és nem áldozata lesz. A többségünknek van valamilyen fogalma arról, hogyan védené meg a gyerekét, ha valami rossz vagy igazságtalan dolog történne vele. Fel vagyunk-e viszont készülve arra, hogy éppen a mi gyerekünk kerül az agresszor szerepébe?” – kérdezi Jozef, két fiú és egy lány apja.
Jozef ezzel egyúttal azt mondja, sosem gondolta volna, hogy pont a lányukkal lesznek ilyen problémák. „A két idősebb fiunk már egyetemista, a lányunk az egyik fiúnál nyolc, a másiknál hat évvel fiatalabb, és egy igazi harmadik gyerek. Vele talán kevésbé voltunk olyan szigorúak, mint a fiúkkal, de úgy tűnt, minden rendben van. Otthon nem volt vele gond, jó tanuló volt, voltak barátnői, lovagolni járt, amit nagyon élvezett” – magyarázza Barbora.
A zaklatásról inkább csak általánosságban véve beszéltek a gyerekeikkel, mivel, mint ahogy elmondták, nem volt tudomásuk arról, hogy valami ilyesmi zajlana az iskolában vagy a baráti társaságukban. „Elmagyaráztuk nekik, hogy ha valami rossz történik velük, mondják el nekünk, és azt is, hogy vannak olyan dolgok, amiket egymás között is megoldhatnak, de olyanok is, amik már a felnőttekre – a szülőkre, tanárokra, edzőkre tartoznak.”
„Azt azonban valahogyan elfelejtettük, hogy nem bánthatnak, nem nevethetnek ki és nem alázhatnak meg másokat. Ugyanis sohasem vettük észre,
