Telefonáltak az iskolából, hogy a lányunk zaklatja az egyik osztálytársát. Nem hittük el, hogy ez igaz lehet
Szülők mesélik el, hogyan dolgozták fel azt, hogy a lányuk az egyik osztálytársát zaklatja.
Támogasd a Napunk és a Denník N új, kétnyelvű ismeretterjesztő magazinját, amelyben olyan történelmi személyiségeket mutatunk be, akiket a magyarok és a szlovákok is magukénak vallanak. Segítsd az előítéletmentes kapcsolatokat, és járulj hozzá, hogy minél több szlovák és magyar iskolába eljuttathassuk kiadványunkat! Köszönjük!
Barbora és Jozef beismeri, hogy eltartott egy ideig, míg erről az esetről szűk családi körben és a közeli barátokkal beszélni tudtak. Szégyent és tehetetlenséget éreztek.
„Aligha találunk olyan szülőt, aki úgy gondolja, hogy ha a gyereke valamilyen iskolai konfliktusba kerül, annak kezdeményezője, és nem áldozata lesz. A többségünknek van valamilyen fogalma arról, hogyan védené meg a gyerekét, ha valami rossz vagy igazságtalan dolog történne vele. Fel vagyunk-e viszont készülve arra, hogy éppen a mi gyerekünk kerül az agresszor szerepébe?” – kérdezi Jozef, két fiú és egy lány apja.
Jozef ezzel egyúttal azt mondja, sosem gondolta volna, hogy pont a lányukkal lesznek ilyen problémák. „A két idősebb fiunk már egyetemista, a lányunk az egyik fiúnál nyolc, a másiknál hat évvel fiatalabb, és egy igazi harmadik gyerek. Vele talán kevésbé voltunk olyan szigorúak, mint a fiúkkal, de úgy tűnt, minden rendben van. Otthon nem volt vele gond, jó tanuló volt, voltak barátnői, lovagolni járt, amit nagyon élvezett” – magyarázza Barbora.
A zaklatásról inkább csak általánosságban véve beszéltek a gyerekeikkel, mivel, mint ahogy elmondták, nem volt tudomásuk arról, hogy valami ilyesmi zajlana az iskolában vagy a baráti társaságukban. „Elmagyaráztuk nekik, hogy ha valami rossz történik velük, mondják el nekünk, és azt is, hogy vannak olyan dolgok, amiket egymás között is megoldhatnak, de olyanok is, amik már a felnőttekre – a szülőkre, tanárokra, edzőkre tartoznak.”
„Azt azonban valahogyan elfelejtettük, hogy nem bánthatnak, nem nevethetnek ki és nem alázhatnak meg másokat. Ugyanis sohasem vettük észre,
