Párterápia a lelkészlakban
A 19. század közepén a társadalom nem csinált problémát a nőverésből. A házastársak gondjait sokszor a lelkészek oldották – akik szintén a patriarchális szokások szerint ítélekeztek.
Fizess elő a Napunkra, és nemcsak ezt a cikket olvashatod végig, hanem további cikkeink ezreiből válogathatsz!
A szerző történész, a Szlovák Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének és az NKE Közép-Európa Kutatóintézetének kutatója
Az istentiszteletek és más szertartások mellett egykor a lelkészek feladatai közé tartozott, hogy egyházközségükben ügyeljenek az egyház és a társadalom normarendszereinek betartatására. Nemcsak arról van szó, hogy figyelniük kellett, ki jár, vagy épp nem jár rendszeresen templomba a hívek közül, de például a lelkész dolga volt, hogy a veszekedő, egymást elhagyó vagy külön élő házastársakat – egyfajta házassági tanácsadói/mediátori szerepet felvéve – kibékítse. Sajnos erről a premodern párterápiáról csak keveset tudunk, mivel – ahogy napjainkban is – többnyire élőszóban zajlott.
Ezért is különleges a nagylaki szlovák evangélikus gyülekezet, amelynek lelkésze kis jegyzőkönyvben őrizte meg a 19. század közepi szlovák parasztcsaládok hétköznapi gondjait.
A lelkész és gyülekezete
Ismert, hogy a török háborúk után a sokszor szinte teljesen elnéptelenedett alföldi területeket szlovák telepes lakosság népesítette be. Így jött létre Nagylak városa is, ahol az eredetileg szerb és román lakosság mellett a 19. század első éveiben egy több ezer lelket számláló, szinte kizárólag evangélikus vallású szlovák kolónia jött létre. Ennek a nyelvileg és vallásilag is zárt közösségnek az élére került 1849-ben a fiatal Haan Lajos (1818–1891).
Haan tekintélyes családból származott, apja a közeli Békéscsabán, az ország legnagyobb evangélikus, szlovák gyülekezetében volt lelkész. Ő maga is teológiát tanult Eperjesen. Diákéveivel kapcsolatban érdemes megemlíteni: ő volt a helyi szlovák diáktársaság alapító elnöke, közeli barátja volt Samo Bohdan Hroboň, de állandó kapcsolatban állt a pozsonyi diáktársaság vezetőjével, Ľudovít Štúrral is, míg a pesti lelkész Ján Kollár a legkiemelkedőbb szlovák ifjak egyikének tartotta.
Egyetemre Németországban járt, de még haza sem ért, mikor megválasztották segédlelkésznek apja mellé Békéscsabán. 1849-ben, amikor a katonaság által behurcolt kolerajárványban a korábbi nagylaki lelkész elhunyt, őt választották a gyülekezet élére.
Egy grafomán lelkész
Haan neve elsősorban történészként ismert, monumentális történeti munkái mellett azonban rengeteg egyéb kézirata maradt fenn. Ezeket többnyire saját kedvtelésére írta, és az őt körbevevő hétköznapi élet apró mozzanatait jegyezte le benne, olyan szemszögből megvilágítva a 19. századi Magyarország mindennapjait, ami merőben szokatlan és különleges, ahogy sehol máshol nem olvashatjuk: sok humoros jelenettel, intim pillanatokkal, sarkos, vagy éppen ma már bizalmas, kifejezetten érzékeny
