Nincs olyan, hogy háborús stratégiák helyett ne tudnánk békés megoldásokat találni
Az erőszakmentes kommunikáció (EMK) egy olyan módszer, amely sok embernek segíthet a mindennapi életben. A stratégiáink miértjeit, az eredeti szándékainkat képes megragadni. Ha ezeket tudatosítjuk, sokkal inkább a megoldásra fókuszálva tudunk majd beszélni egymással, és céljainkat is jobb konszenzusok mentén érjük el.
Köszönjük, hogy olvasod a cikkeinket. A Napunk csak úgy tud fennmaradni, ha az olvasói előfizetik. Kérjük, támogasd a szerkesztőség munkáját. További cikkeinkért, illetve rövidhírekért látogass el a főoldalunkra is.
Az interjúból megtudható:
- mit jelent az erőszakmentes kommunikáció (EMK),
- milyen társadalmi problémákhoz hívhatjuk segítségül az EMK-t,
- tud-e beszélni egy Putyin-hívő egy ukránpárti emberrel,
- az internetes agresszió hogyan értelmezhető az EMK-val.
Erőszakosak vagyunk?
Igen. Ugyanakkor nem mondanám csak negatív előjelű erőszaknak, merthogy ezek a legjobb tudásunk szerinti stratégiák, mivel nem áll rendelkezésünkre más eszköztár, és azt használjuk, amit tanultunk, ami abban a pillanatban ösztönösen jön. Mindez onnantól kezdve lesz erőszakos, amikortól sérülnek a kapcsolatok önmagunkkal vagy másokkal.
Egy másfajta eszköztár lehet az erőszakmentes kommunikáció. Miről is van szó ebben?
Az erőszakmentes kommunikáció sokkal inkább egy szemléletmód, másképp gondolkodás, mögé látás. A stratégiáink miértjeit, az eredeti szándékot tudja megragadni. Van ehhez egy eszköz, egy négylépéses módszer, de sokkal fontosabb, hogy olyan szándékkal legyek, hogy meg akarjam érteni a magam és a másik mögöttes indíttatásait.
Tehát akkor ez arra irányul, hogy megismerjem magam és a másikat is?
Igen, ha nem is általános értelemben, hogy őt vagy épp magam akarom abban az adott pillanatban komplexitásában megérteni. De hosszú távon egy önismereti útról van szó. Minden egyes pillanatban van motivációnk a szükségleteink szintjén, hogy miért beszélünk, cselekszünk, és ezek megragadhatók, erre fókuszál az EMK. És ez megfigyelhető, értelmezhető akár visszamenőleg, a múltunkban történtek kapcsán is.
Mi ez a négylépéses módszer, amiről beszélt?
Az első lépés a megfigyelés, a második az érzésekkel való kapcsolódás, a harmadik az érzések mögötti szükségletekkel való kapcsolódás, és ezek után – ez a negyedik – könnyen tudok kérést megfogalmazni vagy bármilyen más stratégiát alkalmazni. S ez a stratégia eltér a megszokottól, nem erőszakos, mert nem követelő, mert ha visszakapom az erőmet azzal, hogy felelősséget vállalok magamért, már nem veszek el a játszmákban. Nem indul be az ördögi kör, helyette tudatosítom saját magam érzéseit és szükségleteit. Ezért sokkal inkább tudok konstruktívan
