Napunk

Napunk newsfilter: A nemzetegyesítés a benzinkutaknál ér véget

Fotó - JumpStory
Fotó – JumpStory

1. Andruskó Bödörön keresztül ismerte meg a rendőrségi maffiát. 2. Szlovák autóba nincs többé olcsó magyar benzin. 3. Párkapcsolati erőszak az álomvilágban és a valóságban.

A híreket válogatta és kommentálta Finta Márk

1. Andruskó dala hozhatja el az elégtételt

Andruskó Zoltán, a Kočner-féle kompánia „middle man-je” újra színpadot kapott, és újra énekel – s bár most már korántsem irányul rá akkora figyelem, mint a két évvel ezelőtti utolsó fellépésén a Specializált Büntetőbíróságon, pontosan olyan fontos dolgokat mond, mint akkor. Néhány nem kevésbé izgalmas oldalággal, ami még óvatosan fogalmazva is figyelemre méltó.

A Specializált Büntetőbíróság előtt van ugyanis a Kuciak-gyilkosság, ismét. Most azonban már nemcsak Ján és Martina meggyilkolásának története van középpontban, hanem végre összefüggésében vizsgálja a bíróság az egészet – és a szélesebb kontextus segít megérteni, hogy működött a „mi embereink rendszerének” ez a különösen mocskos vadhajtása.

Andruskó, ez a furcsa életutat bejáró volt pizzériatulajdonos kulcsember volt ebben a Kočner-féle kompániában. A vád szerint Alena Zsuzsová, Kočner kitartottja és elintézőembere épp Andruskónak, saját lekötelezettjének súgta meg, kinek kell meghalnia a vállalkozó szerint. Andruskó pedig intézkedett, és végrehajtót keresett a feladatra.

Most erről mesél újra, behatóan, kontextusában: hiszen Kuciak csak az egyik név volt a listán, melyen szerepelt Maroš Žilinka jelenlegi főügyész, Daniel Lipšic különleges ügyész és Peter Šufliarsky korábbi főügyészhelyettes is.

Andruskó, aki vádalkut kötött, és most 15 éves börtönbüntetését tölti, szerdán és csütörtökön is mesélt, és ugyanazt mondta, mint korábban, szinte betűre pontosan: Marian Kočner volt a gyilkosságok megrendelője, Alena Zsuzsová pedig a közvetítő.

Aztán arról is beszélt, szépen, időrendi sorrendben, hogyan kapta meg először a megrendelést Žilinka fejére – aztán mikor nem sikerült megölni az ügyészt, jött a második megrendelés Ján Kuciak elrablására és meggyilkolására.

A tanú beszél, a bíróság pedig meghallgatja. És hallgatjuk mi is, például azt, amikor azt mondja, tudta, hogy jutalom járt Ján Kuciak és Martina Kušnírová gyilkosaiért, ám ha elment volna a rendőrségre, Kočner és Zsuzsová azonnal megtudta volna.

Hogy miért? Mert pontosan tudták, hogy halad a nyomozás. Andruskó pedig pontosan tudta, hogy a rendőrség vezetősége a maffiának dolgozik. És mivel pénzt mosott Norbert Bödör, a maffia feje számára, pontosan ismerte a feltételezett bűnszervezet teljes felépítését és hierarchiáját.

Minden mindennel összefügg „a mi embereink” rendszerében. A háló éveken át feszült, és a közepében egy egész pókcsalád csücsült. Ján Kuciak és jegyese halála pedig az egészről lerántotta a leplet, lemeztelenítve mindenki előtt. S bár sokan egyre inkább hajlamosak elengedni ezt az egész történetet, mondván, Kočner és Zsuzsová már – más ügyekért – a börtönben pihenget, a holtak még mindig nem kaptak igazi elégtételt, ahogy a társadalom sem.

Reméljük, hogy második nekifutásra már sikerülni fog.


2. Felnyitotta a malacperselyt a magyar kormány

Bekövetkezett, amire már sokan számítottak a választások előtti Nagy Pénzosztás idején: a magyar kormány ránt egyet a vészféken, mert kezd elfogyni a kispárna huzatjába varrt pénzecske. Le kell fejezni a fenyegető rezsidémont, és ehhez pénz, paripa, fegyver kell.

Nix ugribugri. Ezúttal a nagyvállalatoknak nix, ugyanis a magyar kormány nyolc szektorból összesen 815 milliárd forintot fog beszedni az úgynevezett extraprofitra kivetett különadókból. Tulajdonképpen feltörik a malacperselyt – hiszen a magáncégek mellett az állami érdekeltségű vállalatokból is kirázzák a pénzt.

  • A bankszektor (benne az OTP) 300 milliárdot csap a közösbe a növekvő infláció és kamatok miatt.
  • A biztosítók a koronavírus-járvány idején emelkedő díjbevételek miatt fizetnek 50 milliárdot.
  • Az energiaszektor – főleg a Mol – 300 milliárdot csurgat az államkasszába.
  • A kiskereskedelem a 16 százalékkal bővülő forgalma miatt fizet 60 milliárdot.
  • A telekommunikációs cégek 40 milliárdot fizetnek, mert a világjárvány idején az emberek többet neteztek és telefonáltak.
  • A légitársaságok 30 milliárdot adnak, mert a járvány után újra megnő az utasforgalom.
  • A gyógyszercégek pedig 20 milliárdot fizetnek, mert a járvány miatt megnőtt a gyógyszer-értékesítés.
  • Végül pedig visszajön a rossz emlékű reklámadó is, 15 milliárdot hozva a kasszába.

A magyar kormány emellett a kiadási oldalon is meghúzza a nadrágszíjat, csökkenti a minisztériumok költségvetését, és átütemezi az állami beruházásokat is.

Jogos igény, vagy einstand? Nagy Márton miniszter szerint ezért a profitért a nagyvállalatok nem dolgoztak meg, nem függ össze a növekedésükkel – ez az érv akár igaz is lehetne, de a másik oldalon a nagyvállalatok nem is tehetnek a vis maior helyzetekről, vagy arról, hogyan alakul a piaci környezet egy válság során: például arról, hogy az emberek több vitamint vásároltak a járvány idején, vagy hogy többen fizettek elő streamingszolgáltatásra, mert a karantén idején halálra unták magukat otthon.

És ott is sok vitára nyílik tér, hogyan is számolták ki azt, mi is pontosan az extraprofit.

A cégek egyelőre nem nyilvánultak meg, de a kormány minden bizonnyal abban bízik, hogy lenyelik a békát, ahogy korábban is lenyelték. De az is lehet, hogy nem nyelik le. És az is lehet, hogy a különadók hirtelen megjelennek majd a termékek és szolgáltatások áraiban.

Őszintén: vajon egy légitársaság vezetőjének fejében egy pillanatig sem fordul majd meg, hogy a 10–15 eurós utasonkénti különadót ne csempéssze bele a jegy vagy a reptéri szolgáltatások árába?

Nix ugribugri a szlovákiai magyaroknak. A kormány emellett pontot tett egy olyan jelenség végére is, mely rendszeresen felbukkant a szlovákiai magyarok mindennapjaiban

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Árstop

Erdélyi magyarok

Kuciak-ügy

Napunk newsfilter

Üzemanyagárak

Vélemény

Jelenleg a legolvasottabbak