Napunk

Riport a Slovnaftból: Elsőrangú európai finomító, de csak ha folyik az orosz olaj

Fotó N - Vladimír Šimíček
Fotó N – Vladimír Šimíček

Megnéztük a Slovnaft üzemi berendezéseit és technológiáit, melyeket át kellene építeni, ha Szlovákia leválna az orosz kőolajról. A Denník E riportja.

Köszönjük, hogy olvasod a cikkeinket. A Napunk csak úgy tud fennmaradni, ha az olvasói előfizetik. Kérjük, támogasd a szerkesztőség munkáját. További cikkeinkért, illetve rövidhírekért látogass el a főoldalunkra is.

A Slovnaft olajfinomítót sosem készítették fel arra az eshetőségre, hogy végérvényesen leválhat az orosz kőolajról. Az olyan lehetséges kockázatokkal, mint a háború vagy a nyugati szankciók, a Slovnaft üzemeltetői nem számoltak, még a Krím félsziget 2014-es elcsatolását követően sem, mikor először kerültek szóba az orosz üzemanyagokra kivetendő szankciók.

„A legrosszabb, amire készültünk, a Barátság kőolajvezeték néhány hónapig tartó meghibásodása. Ezért bővítettük az Adria kőolajvezetéket. Azzal számoltunk, hogy ha ez a helyzet egy évig fennállna, elegendő mennyiségű kőolajat tudnánk rajta szállítani” – jegyezte meg Világi Oszkár, a Slovnaft elnök-vezérigazgatója az újságírókkal tartott informális találkozóján május közepén.

Még a Barátság kőolajvezeték meghibásodása esetén sem számolt a Slovnaft azzal, hogy mást, mint orosz kőolajat kellene feldolgoznia. „Amennyiben logisztikai probléma merülne fel, a megvásárolt orosz kőolajat az Adrián át juttatnánk el a finomítóba” – tette hozzá Marek Senkovič, a Slovnaft ügyvezető igazgatója.

A Slovnaft nem az egyetlen olyan szlovák cég, sem az egyetlen európai cég, amely alábecsülte a geopolitikai kockázatokat. A Szlovák Gázipari Vállalat vezérigazgatója, Richard Prokypčák a Denník E-nek adott interjújában elmondta, hogy az „árkockázatok, az időjárás hatásai és hasonlók” voltak a legrossszabb eshetőségek, amikre készültek.

Hogy Szlovákia miért került a jelenlegi helyzetbe, annak egyik oka, hogy az energetikai vállalatok alábecsülték a valós veszélyt. A Slovnaft esetében azonban nem ez az egyetlen magyarázat.

A kőolajfinomítóban tett látogatásunk, valamint a vállalat eddigi tevékenységének elemzése alapján az alábbi cikkben összefoglaltuk azokat az információkat, melyek segíthetnek választ adni két kulcsfontosságú kérdésre:

1. Anyavállalatként miért nem készítette fel a Mol-csoport a Slovnaftot korábban a nem Oroszországból származó kőolaj feldolgozására?
2. Mennyibe kerülne most egy ilyen átalakítás, és a Slovnaft számára mennyire nagy beruházásnak számítana?

Hogy miért fontos ez? Mert az ezekre a kérdésekre adott válaszoktól függ az is, kinek kellene az említett átalakítást kifizetnie: a Slovnaftnak és a Molnak, az államnak, esetleg az Európai Uniónak?

A vállalat vezetősége az újságíróknak azt is elmondta, hogy a Slovnaft az átalakításra „kényszerű” beruházásként tekint, a háború és az Oroszország ellen esetlegesen kirótt szankciók következményeként. Tehát a költségeket szerintük nem a Slovnaft forrásaiból, hanem közfinanszírozásból kellene állni.

A Slovnaft kőolajfinomító: Manhattan Pozsonyban

Fotó N – Tomáš Benedikovič

Ha a Slovnaftot egy műholdas térképen vesszük szemügyre, akár Pozsony tizennyolcadik városrészének is tekinthetnénk. A finomító akkora, mint Pozsonypüspöki egész lakott területe. Azért kaphatott ekkora területet, mert a kommunista tervezőmérnökök attól tartottak, hogy az ipari komplexum a nyugati hatalmak támadásának céljává válhat. Ezért az egyes műszaki egységeket egymástól nagyobb távolságra helyezték el, hogy ha esetleg az egyiket támadás érné, az ne okozzon kárt a többiben. A szétszórtan elhelyezett objektumokat nehezebb megtámadni.

A kőolajfinomító jelenleg is híres biztonsági rezsiméről. A biztonsági protokollt teljes részletességgel csak a vállalat vezetőségének szűk köre és az állami biztonsági szervek ismerik.

A finomító termelési részlegének területét sakktáblaszerűen szabdalják szét az utak, amelyek számozása észak–déli és nyugat–keleti irányú, tehát hasonlóképpen tájékozódhatunk itt, mint az amerikai városokban.

A Slovnaft vezetői hangsúlyozni szokták, hogy ha a vállalat összes csővezetékét összekapcsolnánk, azok elérnének egészen a Holdig.

A Slovnaft nem csupán Szlovákia egyetlen kőolaj-feldolgozója, hanem jelentős polimer-gyártó is. A jövőben azzal számolnak, hogy az általuk gyártott műanyagok kompenzálják a kieső üzemanyag-bizniszt, az üzemanyag-fogyasztás ugyanis az elektromos gépkocsik térhódításával csökkenni fog.

Miért nem tud a Slovnaft könnyen lemondani az orosz kőolajról

Az utóbbi hetekben a finomítót számos kritika éri azért, hogy nem fektetett be olyan technológiákba, melyek lehetővé tennék az orosz, Ural (REBCO rövidítés alatt értékesített) mellett más kőolajkeverék feldolgozását is.

Nem arról van szó azonban, hogy a Slovnaft egyáltalán nem fektetett volna be tőkét, éppen ellenkezőleg.

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Orosz–ukrán háború

Slovnaft

Világi Oszkár

Aktuális

Jelenleg a legolvasottabbak