Mit jelent az, hogy az S&P negatívra rontotta Szlovákia adósbesorolását?

Szombatra virradóra az egyik legjelentősebb hitelminősítő, a Standard & Poor’s stabilról negatív kilátásúra módosította Szlovákia adósbesorolását, ami jelenleg A+ minősítésű. Az S&P a módosítást a háború várható hatásaival és a kormányzat kilátásba helyezett költekezéseivel indokolta.

Cikkünkből kiderül:

• mit jelent egyáltalán a hitelminősítés,
• hogyan áll Szlovákia regionális összehasonlításban,
• ezen belül főleg Magyarországhoz képest,
• és minek kellene történnie, hogy a negatív kilátás ellenére mégse romoljon Szlovákia adósbesorolása.

A hitelminősítők több szempont alapján elemeznek országokat és cégeket, az általuk adott osztályzat pedig mintegy sorvezetőként vagy igazodási pontként szolgál a befektetőknek arra vonatkozóan, hogy mennyire kockázatos pénzt kölcsönadni egy-egy országnak vagy cégnek.

Ki kap hitelt?

A hitelminősítők tulajdonképpen elhelyezik az országokat egy skálán, amelynek az egyik végén az van, hogy aki kölcsönad egy országnak, teljesen biztosan visszakapja a pénzét, a másik végén meg a csőd, a fizetésképtelenség, vagyis aki kölcsönad neki, biztos nem kapja vissza a pénzét.

A skálán van egy határvonal, amely fölött még befektetésre ajánlanak egy-egy országot, alatta viszont már nem, és ezeken belül is vannak különféle fokozatok.

A befektetők általában a három legnagyobb és legfontosabb hitelminősítő osztályozását veszik figyelembe, ezek a Moody’s, a Fitch és az S&P. Az osztályzásaik nemcsak a befektetőket tájékoztatják a kockázatokról, hanem az adott ország gazdaságpolitikájának is visszajelzésként szolgálnak.

Ha a hitelminősítők javítanak a besoroláson vagy kilátásba helyezik azt, az egyúttal azt is jelenti, hogy az adott országban pozitív folyamatok zajlanak, ezeknek köszönhetően nagyobb biztonságban lehet az országnak kölcsönt adni.

Nem gond a hitel, amíg van bevétel

Az pedig nagyon fontos, hogy az ország kapjon kölcsönt. Az országok ugyanis hatalmas adósságokat görgetnek maguk előtt, de ez nem okoz problémát, amíg gond nélkül tudnak törleszteni.

Pontatlan párhuzam, de ez hasonlít ahhoz, amikor egy személynek vannak hitelei. Ha van jól fizető, stabil állása, ő maga egészséges, akkor semmilyen gondot nem okoz neki a hitelek törlesztése, és a bankoknak is újra és újra megéri kölcsönt adni neki.

Ha egy ország gazdasága jól működik, a cégek termelnek és adót fizetnek, az emberek dolgoznak és adót fizetnek, termékeket és szolgáltatásokat vásárolnak, ami után szintén adót fizetnek, ahogy a kereskedők és a szolgáltatók is, vagyis az államnak van stabil bevétele. Ha pedig van stabil bevétele, nem fog problémát okozni neki a hitelek törlesztése és az újabb hitelek felvétele, és a befektetőknek is meg fogja érni kölcsönadni neki.

Pont emiatt viszonyítjuk az államháztartás hiányát és az államadósságot is a gazdaság teljesítményéhez, vagyis emiatt fejezzük ki a GDP százalékában.

Persze alakulhatnak úgy a világgazdasági folyamatok, hogy egy államnak lecsökkennek a bevételei, ezért kockázatos, ha nagyon megszalad az államadósság. Az eurózóna tagországainak esetében ezért előírás, hogy nem mehet az államháztarás hiánya a GDP 3 százaléka fölé, az államadósság pedig nem haladhatja meg a GDP 60 százalékát.

Rossz irány

Szlovákia jelenlegi adósbesorolása az S&P-nél A+. Négy befektetésre ajánlott kategória van: kiváló, felső, felső közép és alsó közép. Az A+ a felső középkategórián belül a legjobb minősítés, ennek e lerontását helyezte kilátásba a hitelminősítő szombatra virradóra.

A hitelminősítő elemzői ugyanis úgy látják,

• Szlovákia gazdaságát nehéz helyzetbe fogja hozni, ha le kell mondania az Oroszországból érkező energiahordozókról,
• tartósan fennmaradnak a különféle alkatrészek beszállításával kapcsolatos problémák, ami negatívan befolyásolja a feldolgozóipart,
• az elsősorban a magas inflációban megnyilvánuló problémák pedig nyomás alá helyezik a költségvetést, az állam többet fog költeni a válságkezelésre, jobban eladósodik.

A leminősítés kilátásba helyezése – mint Radoslav Tomek fogalmazott a Denník E gazdasági newsfilterében – egyelőre egy feltartott mutatóujj, a jelzése annak, hogy rossz irányba mennek a dolgok. Az ilyen jelzés viszont nem egyedülálló jelenség.

Ugyanez történt 2020 júniusában is, akkor a koronavírus-járvány gazdasági hatásaitól tartva helyezte kilátásba az A+ osztályzatról való leminősítést az S&P, majd 2021 januárjában a negatív kilátást újra stabilra módosította. Igaz, akkor épp tombolt a járvány második hulláma Szlovákiában, azonban 2020-ban a vártnál kisebb volt a visszaesés, és az S&P elemzői arra számítottak, hogy 2021-ben újra erőre kap Szlovákia gazdasága.

Mi a helyzet a régióban?

Szlovákiát már csak azért is érdemes a többi V4-országal összevetni, mert velük együtt csatlakozott 2004-ben az Európai Unióhoz. Ami a hitelminősítést illeti, mind a négy országban hasonló volt a helyzet: a hitelminősítők a nagyjából a rendszerváltás után kezdték el osztályozni a korábbi szocialista tömb országait.

Szlovákiát az S&P először a Csehországtól való elszakadás után, 1994-ben osztályozta, akkor a befektetésre nem ajánlott spekulatív – általában bóvlinak nevezett – kategória alján, BB- osztályzattal nyitott. 1996-ban bekerült a befektetésre ajánlott alsó középkategória aljára (BBB-), majd 1998-ban visszacsúszott a bóvli kategóriába.

Az első Dzurinda-kormány reformjainak beindulása után azonban újra felkapaszkodott a befektetésre ajánlott alsó középkategóriába, majd fokozatosan egyre jobb pozícióba kerülve 2008-ban az A+ minősítéssel felért a felső középkategória csúcsára. Azóta is ott van, leszámítva a 2012 és 15 közötti időszakot, akkor egy fokozattal visszacsúszott.

Csehország 1993-ban, a szétválás után egyből a befektetésre ajánlott alsó középkategória közepén nyitott BBB osztályozással, de már 1995-ben bejutott az alsó középkategóriába, és 2011-ben pedig felért a felső kategóriába, az S&P-nél azóta is AA- besorolású.

Lengyelország is a bóvli kategóriában (BB) nyitott az S&P-nél 1995-ben, majd a 2010-es évekre a felső középkategória aljáig jutott az A- besorlással.

Magyarország hátra ment, nem előre

Magyarország kicsit más utat járt be: szintén a bóvli kategóriában kezdett BB+ osztályozással az S&P-nél 1992-ben, ahonnan 1996-ban a Bokros-csomag megszorításainak köszönhetően lendült át a befektetésre ajánlott középkategória alját jelentő BBB- besorolásba. A következő években meredeken emelkedett Magyarország adósbesorolása.

Az első Orbán-kormány is a BBB- besorolással vette át az ország irányítását, amin három fokozatot javítva 2000 decemberére feljuttatta a magyar gazdaságot a felső kategória alsó fokára: az S&P-től A- besorolást kapott ekkor. Ez az a fokozat, amit Csehország már 1995-ben elért, Szlovákia csak 2004-ben, Lengyelország pedig csupán 2007-ben.

Innen azonban Magyarországnak csak lefelé vezetett az út: A Fitch már 2005-ben, 2006-ban pedig a Moody’s és az S&P is leminősítette az alsó középkategóriába az országot a szocialista kormányok költekező, következetlen és áttekinthetetlen gazdaságpolitikája miatt.

A magyar gazdaság nagyon megsínylette a 2008-ban kirobbant gazdasági világválságot is, de a bóvli kategóriába csak 2011-ben sorolta az S&P, a hitelminősítő elemzői ugyanis úgy látták, az országot 2010 óta irányító Orbán-kormány nem fogja tudni lefaragni a nagyra nőtt adósságot, a gazdasági növekedés is szerény lesz, a magyar gazdaság túl védtelen a külső sokkokkal szemben, a gazdaságpolitika pedig egyre kiszámíthatatlanabb – ekkor már beindult az „unortodox gazdaságpolitika” a szektorális különadókkal.

Magyarország csak 2016-ban került vissza a már befektetésre ajánlott alsó középkategóriába a BBB- besorolással, majd ezen egy fokozatot javítva 2019-ben BBB besorolást kapott.

Amire hatni tudunk és amire nem

Szlovákia leminősítésének kilátásba helyezése tehát egy figyelmeztetés, de hogy hogyan alakul majd a helyzet, az több tényezőtől is függ.

Az ukrajnai háború kimenetelére Szlovákia nem tud érdemi hatással lenni, az orosz energiahordozóktól való függése pedig az egyik legnagyobb arányú Európában.

Az ellátási láncokban való fennakadásokat Szlovákia szintén nem tudja befolyásolni.

Az S&P által megnevezett harmadik indok, a költségvetési költekezés azonban nem külső tényező. Igor Matovič épp próbálja átnyomni a parlamenten a családtámogatási csomagját, ami évi 1,2 milliárd euróba kerülhet, ráadásul a szakmai konszenzus szerint nem igazán hatékony: azoknak segít, akik nincsenek rászorulva, és úgy támogat iskolai foglalkozásokat, hogy nem kezd semmit a pedagógushiánnyal.

Ahhoz tehát, hogy Szlovákia adósbesorolása ne romoljon – ami egyúttal azt is jelenti, hogy a gazdasági helyzete ne romoljon –, az kellene, hogy véget érjen a háború, vagy rövid időn belül alternatív forrást találjunk az orosz energiahordozók helyett, megoldódjon a csiphiány, illetve hogy ne kezdjünk őrült költekezésbe.

A háború körül továbbra is nagy a bizonytalanság. Amire itthon hatni tudnánk, az a költekezés, viszont pont ennek a bekövetkezése tűnik a leginkább valószínűnek.