Napunk

M. Nagy Miklós: Talán még az egész világtörténelemben nem volt ennyire bizarr háború

M. Nagy Miklós. Fotó - M. Nagy Miklós archívuma
M. Nagy Miklós. Fotó – M. Nagy Miklós archívuma

Amit a putyini Oroszország művel, a kortárs orosz szerzők legőrültebb könyvei jelezték csak előre, mondja M. Nagy Miklós műfordító-kiadóvezető.

Fizess elő a Napunkra, és nemcsak ezt a cikket olvashatod végig, hanem további cikkeink ezreiből válogathatsz!

Oroszországban két, gyökeresen különböző embertípus él egymás mellett, ami nehezen felfogható ellentmondásokat eredményez, magyarázza M. Nagy Miklós. „Mindig utáltam az orosz politikusokat, és ismerve a moszkvai értelmiségiek kifinomultságát, európai gondolkodását és műveltségét, mindig érthetetlen volt számomra, hogyan élhet egy országban egymás mellett két ilyen különböző embertípus. A politikai hatalom pedig nyilván azért lehetett mindig ilyen, mert volt igény az ilyen típusú, durva és a szadista elnyomásig fajuló hatalomra.”

Interjúnkból kiderül:

  • melyik orosz író műveiből lehet a legjobban megérteni a putyini Oroszországot,
  • kiállnak-e az orosz művészek Putyin mellett,
  • milyen a Magyarországon élő oroszok helyzete,
  • miért irigykednek a nyugati művészek orosz kollégáikra.

Nehezebb eladni az orosz szerzők könyveit Magyarországon a háború kitörése óta?

Túl korán van még ahhoz, hogy erre érdemi választ lehessen adni. Egyelőre azt látjuk, hogy az év első négy hónapjában, amiben már benne van a március–április is, nagyon jó volt a forgalom. Az orosz könyvek fogyásán sem látszott, hogy az olvasók a háború miatt elfordultak volna az orosz irodalomtól. A nyugati világban itt-ott tapasztalható cancel culture-jelenség itt Magyarországon az orosz irodalmat eddig a tapasztalataim szerint nem érintette.

Valószínű viszont, hogy nehezebb lesz eladni a könyveket. Most kezdjük érzékelni, hogy az emberek megijedtek az inflációtól, a háborútól és a gazdasági válságtól. Az első jeleit látjuk annak, hogy csökken a forgalom, de korai lenne ebből messzemenő következtetéseket levonni.

Orosz művészek már a háború legelején hangot adtak aggodalmuknak, hogy kiszorulhatnak a nemzetközi művészeti életből. Majdnem három hónappal a háború kitörése után hogy látja, megalapozott volt ez az aggodalom?

Hallunk egy-egy hírt arról, hogy valamelyik egyetemen megszüntetik az orosz klasszikus irodalom oktatását, vagy hogy egy-egy koncertet lefújnak, mert kiderül a fellépőről, hogy kiállt Putyin mellett. Én abban nem látok semmi rosszat, ha az ilyen zenészeket nem engedik fellépni Európában.

Az, hogy ez a cancel culture az orosz irodalom, művészet egészét érintené, csak elszigetelt esetekben fordul elő, főleg azokban az országokban, ahol most nagyon heves lett az oroszellenesség. Főleg a Baltikumból és Lengyelországból érkeznek olyan kezdeményezések, hogy Nyugaton ne jelenjenek meg orosz irodalmi művek, mert azok magukban hordozzák az orosz birodalmi diktatórikus propagandát. Nem hiszem, hogy ez általánossá válik, de ha mégis, az butaság és őrültség lenne.

Azokat is érinthetné, akik nem álltak ki Putyin mellett.

Akik az orosz irodalomból mindeddig Nyugaton megjelentek, azok szinte kivétel nélkül évek-évtizedek óta szemben állnak a rendszerrel. Szinte valamennyien Nyugaton élnek már, mert állandóan kritizálják a háborút és Putyint. Nem is mehetnek vissza Oroszországba, mert félnek a letartóztatástól. Ha rájuk is kiterjedne a cancel culture, az tiszta őrültség lenne, de én ennek nem látom a jelét.

Csak egy példa: Vlagyimir Szorokin eddig nem volt túlságosan ismert Nyugaton. A háború előtt Amerikában végre elkezdték kiadni majdnem a teljes életművét. Nyilván szó sincs arról, hogy ezt most leállítanák, Szorokin sok interjút ad, és a könyvei körül még nagyobb a felhajtás, mint korábban.

A háború kitörése után sok helyen idézték Szorokin cikkeit és nyilatkozatait. Ő az a szerző, aki disztopikus regényeiben sokat utalt a putyini rezsimre az elmúlt években. Mennyire lehet megérteni a mai Oroszországot Szorokin műveiből?

Amit a mostani Oroszország művel, logikus levezetésekkel nagyon nehéz megragadni. Pontosabban lehet, de a vége akkor is totál őrültség. Talán még az egész világtörténelemben nem volt ennyire bizarr háború. Putyin, a propagandistái és azok az oroszok, akikre ez a propaganda már évek-évtizedek óta hat, egyesíteni akarják a Nagy-Oroszországot, a birodalmat, és ezért Kelet-Ukrajnában lerombolják a lényegében orosz városokat, és megölik a lakosaikat, akik nagyrészt oroszok – ez teljesen abszurd.

Szépen kifejezi ezt egy régi, híres Borisz Grebenscsikov-dal, „A lángoló vonat”, amely arról szól, hogy az oroszok hetven éve önmaguk ellen harcolnak – a hetven évet persze a nyolcvanas évektől kell számolni, amikor Grebenscsikov ezt a dalt írta. De most megint aktuális lett.

Szorokin tehát pontosan ábrázolja a helyzetet?

Az egész folyamat olyan abszurd, és annyira ellenáll minden logikának, hogy az irodalomban ezt a legjobban valóban Szorokin egészen őrült könyvei tudják kifejezni. Még valamennyire Pelevin. Nem csoda tehát, hogy Szorokin hirtelen sztár lett. Amiről eddig úgy gondolták a nyugati kiadók, hogy Szorokin megint betépve vagy másnaposan írt valami őrültséget, amiben iszonyatosan eltúlozza az oroszországi helyzetet, mármint azt, hogy mi lesz a folytatása és a következménye, kiderült, hogy nem is annyira túlzás.

Oroszország a Putyin-féle vezetés alatt valóban képes olyan szélsőséges kegyetlenségekre is, melyek példáját látjuk a háborúban, illetve az olyan érthetetlen kulturális szadizmusra, hogy például a legnagyobb ukrán filozófusnak, Hrihorij Szkovorodának a házát lebombázzák. Ezeket a dolgokat Szorokinon kívül talán senki nem látta előre. Nyilván nem realista művekben írta meg azt, amit látunk, nem szó szerint kell értelmezni, amit leírt, de kiderült, hogy nem túlzott.

Van mindennek köze ahhoz a titokzatos orosz lélekhez, amely az orosz irodalomnak évszázadok óta tárgya, és amely a nyugatiak számára annyira felfoghatatlan?

Régóta elegem volt már abból, amikor a titokzatos orosz lélekről volt szó, mert ehhez nagyon gyakran patetikus lihegés társult. Sokan arról beszéltek, az orosz lélek milyen közel van Istenhez, és hogy Oroszországban még tudják, mi az igazi hit és szeretet.

Én ezzel szemben úgy gondolom, hogy a titokzatos orosz lélek

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Kultúra

Magyarország

Novák Katalin

Orosz–ukrán háború

Oroszország

Ukrajna

Vlagyimir Putyin

Volodimir Zelenszkij

Interjúk és podcastok

Jelenleg a legolvasottabbak