Addig tologatták a Sajó ügyét, amíg bekövetkezett az ökológiai katasztrófa
Több mint három hónapja vörös a Sajó vize a folyóba ömlő vas-oxiddal szennyezett bányavíz miatt. A legújabb információk szerint bekövetkezett az, amitől mindenki tartott: tömegesen pusztulnak el az élőlények a folyóban. A megoldást még mindig nem látni, holott az első becslések szerint 20-25 évbe telhet, míg a folyóba visszatér az élet.
Támogasd a Napunk és a Denník N új, kétnyelvű ismeretterjesztő magazinját, amelyben olyan történelmi személyiségeket mutatunk be, akiket a magyarok és a szlovákok is magukénak vallanak. Segítsd az előítéletmentes kapcsolatokat, és járulj hozzá, hogy minél több szlovák és magyar iskolába eljuttathassuk kiadványunkat! Köszönjük!
Drámai képek járták be május elején a közösségi médiát: elpusztult halakat és rákokat láthattunk, melyeket a Sajó vörösre színeződött vizéből emeltek ki. A helyiek elkeseredettek, az élővilág pusztul, a minisztériumok pedig hónapok óta egymásra mutogatnak.
„Ebben a folyóban fokozatosan kihal minden, ami itt élt. A Szlovák Horgász Szövetség is megállapította, hogy a kihalás extrém mértékű. Már késő” – állítja Tomáš Ladňák az alsósajói községházáról.
A cikkből kiderül:
- mi történt eddig a Sajó ügyében,
- milyen megoldással kísérleteztek és az miért nem működött,
- miért késlekednek,
- hogy áll jelenleg a folyó ügye.
Mi történt eddig?
A Sajó még február közepén színeződött vörösre az egykori Siderit vasércbányából a folyóba ömlő bányavíz miatt. A nyilvánosság figyelmét az elsők között Tibor Jerga, Alsósajó polgármestere hívta fel a szennyeződésre, aki kezdettől fogva együttműködik az ügy megoldása érdekében a Szlovák Természetvédelmi Felügyelőséggel és a rozsnyói járási elöljáróval, Jaroslav Šíppal. Az ügy medializációjáért sokat tett Orosz Örs, a Szövetség politikusa is.
A környezetvédelmi minisztérium első reakciója annyi volt, hogy március 17-én kiadtak egy közleményt, amelyben leszögezték, hogy a problémáért az Állami Vasércbánya Társaság felel, mely a gazdasági minisztérium alá tartozik. Ennek vezetője, Peter Žitňan tagadta a felelősséget (a környezetvédelmi tárca később elnézést is kért), és kijelentette, hogy ők aktívan együttműködnek a helyzet megoldása érdekében.
Március végén úgy tűnt, végre történik valami az ügyben: az a megoldás körvonalazódott, hogy korlátozzák a Gabriella-aknába érkező vízmennyiséget, így abból a szennyezett víz nem jut majd tovább a Sajóba. Ez az akna 381 méter hosszú, és teljesen megtelt vízzel. Elvileg csak huszonöt év elteltével kellett volna telítődnie – ami alatt megoldhatták volna a szennyezett víz elvezetését -, de ez sokkal korábban, csupán nyolc év után bekövetkezett.
Tibor Jerga, Alsósajó polgármestere március végén bizakodva közölte, hogy két héten belül megoldódhat a probléma, mivel a cég ennyi időt kapott, hogy elterelje az aknába érkező vizet. Amennyiben ez megtörténne, lehetővé válna, hogy felszereljenek egy mobil víztisztító rendszert, amely kiszűrhetné a káros anyagokat a vízből.
A késlekedés ökológia katasztrófát okozott
Most, május közepén megállapíthatjuk, hogy az ügyben még mindig nem történt jelentős előrelépés. A tétlenséget megelégelve Orosz Örs és aktivistái május 6-án 1000 liter szennyezett Sajó-vizet öntöttek egy tartályból a környezetvédelmi minisztérium bejárata elé.
„Meg akartuk mutatni, milyen az a víz, amelyről az illetékesek azt állítják, hogy nincs negatív hatással az ivóvíz minőségére. És mindenekelőtt emlékeztetni akartuk a minisztert, hogy vízszennyezésnél az ő dolga a tűzoltás, akkor is, ha nem Pozsony környékén van ilyen probléma” – mondta akkor Orosz.
A minisztérium még aznap arról tájékoztatott, hogy a folyó megtisztítása 200 000 euróba fog kerülni, és a zöldtárca javaslatára a kormány már hozzáférhetővé tette a szükséges pénzösszeget.
Ennek ellentmond Peter Žitňan, az Állami Vasércbánya Társaság igazgatójának nyilatkozata, aki május 16-án kérdéseinkre válaszolva azt mondta, hogy
