Napunk

Csak hisszük, hogy ismerjük Trianon történetét

Vavro Šrobár teljhatalmú miniszter Piccione és Mittelhauser tábornokok társaságában 1919-ben. Forrás - Pozsony Város Archívuma
Vavro Šrobár teljhatalmú miniszter Piccione és Mittelhauser tábornokok társaságában 1919-ben. Forrás – Pozsony Város Archívuma

Simon Attila történész Az átmenet bizonytalansága című könyve egészen új szempontból vizsgálja a mindenki által ismerni vélt trianoni diktátum történetét. A könyv azt mutatja be, hogy élte meg a Dél-Szlovákiában élő magyarság az 1918/1919-es impériumváltás mindennapjait, hogyan viszonyultak a megszálló csehszlovák hadsereghez, milyen konfliktusok és kompromisszumok alakították az új államhoz fűződő viszonyukat.

Trianon a mai napig egyfajta traumát, mások által nem érthető veszteséget jelent sok magyar számára, és ez az érzelmi viszonyulás nem segíti a témáról szóló párbeszédet sem. Bár a magyar történetírás az elmúlt időkben sokat tett azért, hogy leleplezze a Trianonhoz köthető mítoszokat (lásd pl. Ablonczy Balázs műveit), az irodalmárok pedig az események alternatív kifutásáról szóló történetekkel próbáltak segíteni a trauma feldolgozását (lásd a Cserna-Szabó András és Fehér Renátó szerkesztésében megjelent Nézzünk bizakodva a múltba c. kötetet), ezen a téren még bőven van mit tenni.

A cikkből kiderül:

  • miben szorul árnyalásra a hagyományosan kialakult Trianon-kép,
  • miért fogadták szinte ellenállás nélkül a csehszlovák légiókat a Dél-Szlovákiában élő magyarok,
  • miért alakult néhol szinte komikusan a hatalom átadása,
  • miért romlott meg a kezdeti jó viszony a magyarok és az új hatalom között,
  • hogyan fogadták a magyarok az immár végleges megszállást.

Simon Attila történész új könyvének is egyik kimondott célja, hogy megpróbálja tovább árnyalni a szemünkben élő Trianon-képet, mégpedig a korabeli Dél-Szlovákia lakosságának mindennapi életét bemutatva az államfordulat alatt.

Mivel a mi szemünkben Trianon egyenlő a nemzeti traumával, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ez mindig is így volt. Ugyanakkor az 1919-ben élőknek ez nem a lezárt múlt volt, hanem a folyamatosan változó és alakuló jelen, mely komoly hatással volt az ő és a családjuk életére. Nem valami elvont koncepció, hanem húsba markoló valóság, mely új határokat hozott, megakadályozta az embereket abban, hogy utazzanak, családokat szakított szét, szenvedést és tragédiákat okozott.

Ugyanakkor néhol megnyugvást is hozott: a csehszlovák állam fokozatos megszilárdulása ugyanis visszahozta a rendet és kiszámíthatóságot a hétköznapokba, ami után az 1918-as és 1919-es év zavaros eseményeit követően már mindenki áhítozott, még ha idegen uralom is valósította azt meg.

Számos egymásnak feszülő érzés kavargott tehát az akkori emberekben, és akkor még nem beszéltünk arról az alapvető ellentétről, hogy amit a magyarok tragédiaként, azt a szlovákok és csehek győzelemként élték meg.

A szerző már a bevezetőben leszögezi, hogy félrevezető az a kép, amely egyes történelmi munkákat olvasva kialakulhat bennünk, hogy “a kassai polgár, aki este a félfeudális (sic!) Magyar Királyság alattvalójaként feküdt le, reggel a Csehszlovák Köztársaság demokráciájában ébredt fel”. Nem, az átmenet nagyjából egy évig tartott, és tele volt félelmekkel és bizonytalansággal.

Ennek az egy évnek a történetét meséli el a kötet a döntő többségben magyar lakosság szemszögéből: hogyan reagáltak a csehszlovák megszállásra, hogy alakult az új államhatalommal való viszonyuk. Az államfordulat egyszerre a Magyar Királyság széthullásának és a Csehszlovák köztársaság kiépülésének folyamata és míg a legtöbb történeti munka kizárólag az egyik szempontot figyeli, Simon Attila könyve együtt vizsgálja ezeket a folyamatokat, úgy, hogy közben a “kis történetek”, a lokális események vannak az érdeklődése középpontjában. Ebben segíti, hogy a könyv nagyrész új, eddig nem feltárt információkat közöl a szerző levéltári kutatásaira támaszkodva.

Fáradtság, megosztottság, járvány

1918 őszére Magyarország megfáradt és megosztott országgá vált. A háború legnagyobb vesztesei a szegény birtokosok és munkások mellett a bérből élő középosztály és értelmiség volt. A gazdasági problémákhoz jött a nemzetiségi kérdés, a választójog kibővítésének évek óta húzódó problémája és a spanyolnátha, melyet a frontról visszatérő katonák hoztak magukkal.

Mivel a hatóságok sokaig tudomást sem vettek a járványról, ez pánikhoz és rémhírek terjedéséhez vezetett, amikor pedig elkezdtek vele foglalkozni, az intézkedéseik nem sokat értek. Győry Dezső és több családtagja például szintén megfertőződtek, viszont mindannyian túlélték a betegséget, ami Győry szerint annak köszönhető, hogy az orvosok tanácsára rumos teával gyógyították magukat.

Mikor a Károlyi vezette Magyar Nemzeti Tanács vette át a hatalmat, Pozsony és Kassa gyorsan reagáltak, a vidéki városokban azonban az események többnapos lemaradással követték őket, és itt sokszor a helyi potentátok magukat nevezték ki a forradalmi Nemzeti Tanácsok vezetőivé. Az elitváltás csak akkor következett be, mikor ezt az utca kierőszakolta.

Az őszirózsás forradalom ugyan elindította az országot a demokratizálódás útján, ezzel párhuzamosan ugyanakkor a közrend felbomlását, fosztogatásokat, élelmiszerhiányt hozott magával.

Simon Attila a könyv rimaszombati bemutatóján. Kép – Hegedűs Norbert

Csehszlovák megszállás: bizonytalanság és kivárás

A dél-szlovákiai magyar lakosság eleinte nemigen tudta, hogyan álljon a megszálló csehszlovák hadsereghez. Eleve alig tudtak valamit Csehszlovákia megalakulásáról, és még ha hallottak is róla, azt nem kapcsolták össze a saját sorsukkal. Mikor kiderült, hogy a megszállás elkerülhetetlen, sokan elszánták magukat,

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Történelem

Trianon

Vélemény

Jelenleg a legolvasottabbak