Bod Péter Ákos: Hiába az árstop, végül mindenképp a lakosság fizet

Orbán Viktor miniszterelnök több alkalommal is az elmúlt száz év legsikeresebb évtizedének nevezte a 2010 óta eltelt időszakot, és a magyar gazdaság az utóbbi években valóban figyelemre méltó növekedést produkált – legalábbis az adatok ezt mutatják.

A kivételes sikernek láttatott magyar gazdasági növekedés azonban sokkal inkább a gazdaság szerkezetéből, nyitottságából és méretéből következik, mintsem a kormány gazdaságpolitikájából – véli Bod Péter Ákos konzervatív közgazdász, egyetemi tanár. Bod 1990–91-ben ipari miniszter, 1991–94 között pedig a Magyar Nemzeti Bank elnöke volt. Ő volt Márki-Zay Péter ellenzéki miniszterelnök-jelölt egyik gazdasági tanácsadója, a közös ellenzéki program gazdasági részének egyik kidolgozója.

A vele készült interjúnkból kiderül:

• miért tudott akkorát nőni a magyar gazdaság 2021-ben,
• miért problémás az a válasz, amit Orbán Viktor a 2010-es évek elhibázott gazdaságpolitikájára adott,
• hasonlít-e Magyarország és Szlovákia gazdasága,
• miért nem fog Magyarország belátható időn belül belépni az eurózónába,
• van-e értelme hatósági árakkal küzdeni az infláció ellen.

A szlovákiai magyarok is élénken követik a magyarországi eseményeket, és a politikusaink is viszonylag gyakran hivatkoznak a magyar gazdaság sikereire. Például arra, hogy milyen fantasztikus volt Magyarországon a gazdasági növekedés 2021-ben, amikor a gazdaság 7,1 százalékkal nőtt az előző évhez képest, a szlovák meg csak 3 százalékkal. Mi magyarázza ezt a kiugró magyar GDP-növekedési adatot, és mi mögötte a realitás?

Értem, ha valaki örül annak, hogy a magyar gazdaság jól teljesít, magam is ilyen vagyok, mert van valamilyen ki nem mondott vetélkedés a gazdasági eredményeket tekintve az országok között. Ez normális. A franciák is ránéznek az olaszok, a németek eredményeire. A magyar adatokkal kapcsolatban azonban nekem közgazdászként egy halom problémám van, és nem tartom a magyar gazdasági fejlődést különösebben sikeresnek.

Kezdjük azzal, hogy az éves adatokkal vigyázni kell, mert a magyar gazdaság – egyébként a szlovák is – volatilis, azaz változékony, tehát ki van téve különböző hátszeleknek és szembe fújó szeleknek. Amikor hátszél van, akkor a vitorla dagad, ám néha szembeszél fúj, vagy egy másik költői képet használva: hullámverés idején a víz dobálja a kis csónakokat, míg a nagy hajóban éppen csak egy kis billegést éreznek a szalonban.

Ha a magyar gazdaság növekedési teljesítményét nézzük – és egy pillanatig azt gondoljuk, hogy ez összefügg a kormány politikájával, szerintem nem annyira, inkább a gazdaság szerkezetével, méretével –, akkor azt látjuk, hogy ez a kilenc és fél milliós lakosú ország Európa egyik legnyitottabb és a leginkább külföldi tulajdonban lévő gazdasága.

A GDP 48 százaléka jön olyan vállalatoktól, amik részben vagy egészében külföldi tulajdonban vannak.

Vannak hullámzások, amik egy-egy kiváló évet vagy negyedévet produkálnak, de a közgazdászok egész ciklust néznek. Egy hosszabb ciklust nézve – mondjuk a 2010-től máig tartó időszakot – pedig azt látjuk, hogy a magyar gazdasági növekedés kicsit több mint kettő százalékos. Ez többé-kevésbé belesimul a térségi átlagba.

Orbán Viktor többször is azt mondta, hogy az elmúlt évtized volt a legsikeresebb az elmúlt száz év magyar történelmében.

Ügyesen kell megválasztani, hogy ez a sikeres évtized mikor kezdődik és mikor ér véget. Orbán Viktornak óriási szerencséje volt, hogy amikor 2010-ben másodszor – és a mai állás szerint úgy néz ki, hogy „életfogytiglan” – megkapta a kormányrudat, akkor egy roppant mély válság után volt Magyarország.

A 2008-as válság Magyarországot vágta a legmélyebbre az egész térségben, közel hét százalékos volt a gazdaság zsugorodása 2009-ben, de öt százalékot meghaladó Szlovákiában is, miközben például Lengyelország még akkor is enyhe növekedést mutatott fel. A magyar gazdaság nagyon nyitott, így amikor világgazdasági krízis van, akkor nagyot esik, amikor meg a krízis elmúlik, akkor nagyot tud nőni.

Orbán Viktor 2010 tavaszán tehát egy olyan gazdaságot örökölt, ami átesett egy mély krízisen, de ezt követően 2010-től tulajdonképpen 2019 utolsó negyedévéig Európában és a térségben kedvező viszonyok voltak.

Keveset beszélünk arról, hogy a magyar gazdaság a legeladósodottabb a visegrádi országok között – ha van még egyáltalán V4. Mindig is eladósodottabbak voltunk a többihez mérve, ezért Magyarország jobban ki van téve a kamatszintváltozásnak. (Azaz ha magasak a kamatok, a nagyobb államadósság finanszírozása is nehezebb, mint az alacsonyabb államadósságé – a szerk.)

Ezért is lényeges, hogy 2010 és 2020 között történelmi mélységbe zuhantak világszerte a kamatszintek, így nem okozott különösebb gondot, hogy az államadósság a GDP 80 százalékára rúgott, és most sem sokkal kisebb arányú. (Szlovákia államadóssága a 2020-as válságévben a GDP nem egész 60 százalékát, 2019-ben 48 százalékát tette ki – a szerk.)

Nagyon fontos a magyar gazdaság számára, hogy a német gazdaság hogyan teljesít, mint az is, hogy az autóipar hogyan húz. Ezek a szlovák közgazdászoknak is roppant ismerős témák. Mindkét ország ki van téve ezeknek a vonatkozásoknak, és általában is nagyon erősen kihat ránk, hogy mi történik a világban.

A magyar növekedési adat mögött van még egy hazai sajátosság: a politika elsőbbsége a gazdaságban sehol nem érvényesül olyan mértékben, mint Magyarországon. Az pedig, hogy a döntéshozatalban az első, a második és a harmadik helyen is politikai szempontok érvényesülnek, abban is megnyilvánul, hogy a 2022-es választásra készülve 2021-ben irdatlan mennyiségű pénzt pumpáltak a magyar gazdaságba. Részben ez is magyarázza, hogy nagyot nőtt a gazdaság, 2021-et 7,1 százalékos növekedéssel zárta az ország. Persze mihez képest? A 2020-as mínusz 4,7 százalékhoz képest. Szóval egy ilyen éves növekedési adatból nem vonnék le komoly következtetést a magyar modellről.

Ezek a GDP-adatok szerintem nem alkalmasak arra, hogy alátámasszák vagy cáfolják a magyar modell sikerességéről szóló állításokat. A növekedési adatok alapvetően a magyar gazdaság szerkezetéből és a környezeti változásból következnek, aztán az utóbbi idők ciklikusára ráerősített a laza kamatpolitika és költségvetési politika.

Ha ez a helyzet, az Orbán-kormányok gazdasági teljesítményei közül ki lehet-e kiemelni olyat, ami elismerésre méltó?

Hogyne! 2010-ben az egész világon, de Európában mindenképpen egy gondolati, gazdasági, politikai válság volt, amely összefüggött a pénzügyi krízissel, és az is megmutatkozott ebben a térségben, hogy a korábbi modell nem folytatható: erre a helyzetre gyorsan reagált az akkor hatalomra jutó Fidesz-kormány.

Mi volt ez a korábbi modell?

A térség több országában, így Magyarország esetében is hatalmas volt a külső nyitottság, ami a közgazdasági tankönyvek szerint jó dolog, főleg ha a zártsággal vetjük össze. De most a hangsúly a hatalmason van: ennek következményeként a belső piac jelentősége csökken, a belső gazdasági szereplők kevésbé fontosak. Holott tudható, hogy stabilizáló jelentősége van a belpiacnak.