Napunk

Bod Péter Ákos: Hiába az árstop, végül mindenképp a lakosság fizet

Fotó - Renczes Ágoston
Fotó – Renczes Ágoston

A magyar kormány infláció elleni intézkedései abszurdak, a látványos növekedési adatok pedig nem sokat árulnak el a magyar gazdaság valós helyzetéről, mondja a volt ipari miniszter, jegybankelnök, aki szerint Orbán Viktor 2010 óta kiépített gazdasági rendszere nem hatékony és nem is fejlődőképes.

Orbán Viktor miniszterelnök több alkalommal is az elmúlt száz év legsikeresebb évtizedének nevezte a 2010 óta eltelt időszakot, és a magyar gazdaság az utóbbi években valóban figyelemre méltó növekedést produkált – legalábbis az adatok ezt mutatják.

A kivételes sikernek láttatott magyar gazdasági növekedés azonban sokkal inkább a gazdaság szerkezetéből, nyitottságából és méretéből következik, mintsem a kormány gazdaságpolitikájából – véli Bod Péter Ákos konzervatív közgazdász, egyetemi tanár. Bod 1990–91-ben ipari miniszter, 1991–94 között pedig a Magyar Nemzeti Bank elnöke volt. Ő volt Márki-Zay Péter ellenzéki miniszterelnök-jelölt egyik gazdasági tanácsadója, a közös ellenzéki program gazdasági részének egyik kidolgozója.

A vele készült interjúnkból kiderül:

  • miért tudott akkorát nőni a magyar gazdaság 2021-ben,
  • miért problémás az a válasz, amit Orbán Viktor a 2010-es évek elhibázott gazdaságpolitikájára adott,
  • hasonlít-e Magyarország és Szlovákia gazdasága,
  • miért nem fog Magyarország belátható időn belül belépni az eurózónába,
  • van-e értelme hatósági árakkal küzdeni az infláció ellen.

A szlovákiai magyarok is élénken követik a magyarországi eseményeket, és a politikusaink is viszonylag gyakran hivatkoznak a magyar gazdaság sikereire. Például arra, hogy milyen fantasztikus volt Magyarországon a gazdasági növekedés 2021-ben, amikor a gazdaság 7,1 százalékkal nőtt az előző évhez képest, a szlovák meg csak 3 százalékkal. Mi magyarázza ezt a kiugró magyar GDP-növekedési adatot, és mi mögötte a realitás?

Értem, ha valaki örül annak, hogy a magyar gazdaság jól teljesít, magam is ilyen vagyok, mert van valamilyen ki nem mondott vetélkedés a gazdasági eredményeket tekintve az országok között. Ez normális. A franciák is ránéznek az olaszok, a németek eredményeire. A magyar adatokkal kapcsolatban azonban nekem közgazdászként egy halom problémám van, és nem tartom a magyar gazdasági fejlődést különösebben sikeresnek.

Kezdjük azzal, hogy az éves adatokkal vigyázni kell, mert a magyar gazdaság – egyébként a szlovák is – volatilis, azaz változékony, tehát ki van téve különböző hátszeleknek és szembe fújó szeleknek. Amikor hátszél van, akkor a vitorla dagad, ám néha szembeszél fúj, vagy egy másik költői képet használva: hullámverés idején a víz dobálja a kis csónakokat, míg a nagy hajóban éppen csak egy kis billegést éreznek a szalonban.

Ha a magyar gazdaság növekedési teljesítményét nézzük – és egy pillanatig azt gondoljuk, hogy ez összefügg a kormány politikájával, szerintem nem annyira, inkább a gazdaság szerkezetével, méretével –, akkor azt látjuk, hogy ez a kilenc és fél milliós lakosú ország Európa egyik legnyitottabb és a leginkább külföldi tulajdonban lévő gazdasága.

A GDP 48 százaléka jön olyan vállalatoktól, amik részben vagy egészében külföldi tulajdonban vannak.

Vannak hullámzások, amik egy-egy kiváló évet vagy negyedévet produkálnak, de a közgazdászok egész ciklust néznek. Egy hosszabb ciklust nézve – mondjuk a 2010-től máig tartó időszakot – pedig azt látjuk, hogy a magyar gazdasági növekedés kicsit több mint kettő százalékos. Ez többé-kevésbé belesimul a térségi átlagba.

Orbán Viktor többször is azt mondta, hogy az elmúlt évtized volt a legsikeresebb az elmúlt száz év magyar történelmében.

Ügyesen kell megválasztani, hogy ez a sikeres évtized mikor kezdődik és mikor ér véget. Orbán Viktornak óriási szerencséje volt, hogy amikor 2010-ben másodszor – és a mai állás szerint úgy néz ki, hogy „életfogytiglan” – megkapta a kormányrudat, akkor egy roppant mély válság után volt Magyarország.

A 2008-as válság Magyarországot vágta a legmélyebbre az egész térségben, közel hét százalékos volt a gazdaság zsugorodása 2009-ben, de öt százalékot meghaladó Szlovákiában is, miközben például Lengyelország még akkor is enyhe növekedést mutatott fel. A magyar gazdaság nagyon nyitott, így amikor világgazdasági krízis van, akkor nagyot esik, amikor meg a krízis elmúlik, akkor nagyot tud nőni.

Fotó – Renczes Ágoston

Orbán Viktor 2010 tavaszán tehát egy olyan gazdaságot örökölt, ami átesett egy mély krízisen, de ezt követően 2010-től tulajdonképpen 2019 utolsó negyedévéig Európában és a térségben kedvező viszonyok voltak.

Keveset beszélünk arról, hogy a magyar gazdaság a legeladósodottabb a visegrádi országok között – ha van még egyáltalán V4. Mindig is eladósodottabbak voltunk a többihez mérve, ezért Magyarország jobban ki van téve a kamatszintváltozásnak. (Azaz ha magasak a kamatok, a nagyobb államadósság finanszírozása is nehezebb, mint az alacsonyabb államadósságé – a szerk.)

Ezért is lényeges, hogy 2010 és 2020 között történelmi mélységbe zuhantak világszerte a kamatszintek, így nem okozott különösebb gondot, hogy az államadósság a GDP 80 százalékára rúgott, és most sem sokkal kisebb arányú. (Szlovákia államadóssága a 2020-as válságévben a GDP nem egész 60 százalékát, 2019-ben 48 százalékát tette ki – a szerk.)

Nagyon fontos a magyar gazdaság számára, hogy a német gazdaság hogyan teljesít, mint az is, hogy az autóipar hogyan húz. Ezek a szlovák közgazdászoknak is roppant ismerős témák. Mindkét ország ki van téve ezeknek a vonatkozásoknak, és általában is nagyon erősen kihat ránk, hogy mi történik a világban.

A magyar növekedési adat mögött van még egy hazai sajátosság: a politika elsőbbsége a gazdaságban sehol nem érvényesül olyan mértékben, mint Magyarországon. Az pedig, hogy a döntéshozatalban az első, a második és a harmadik helyen is politikai szempontok érvényesülnek, abban is megnyilvánul, hogy a 2022-es választásra készülve 2021-ben irdatlan mennyiségű pénzt pumpáltak a magyar gazdaságba. Részben ez is magyarázza, hogy nagyot nőtt a gazdaság, 2021-et 7,1 százalékos növekedéssel zárta az ország. Persze mihez képest? A 2020-as mínusz 4,7 százalékhoz képest. Szóval egy ilyen éves növekedési adatból nem vonnék le komoly következtetést a magyar modellről.

Ezek a GDP-adatok szerintem nem alkalmasak arra, hogy alátámasszák vagy cáfolják a magyar modell sikerességéről szóló állításokat. A növekedési adatok alapvetően a magyar gazdaság szerkezetéből és a környezeti változásból következnek, aztán az utóbbi idők ciklikusára ráerősített a laza kamatpolitika és költségvetési politika.

Ha ez a helyzet, az Orbán-kormányok gazdasági teljesítményei közül ki lehet-e kiemelni olyat, ami elismerésre méltó?

Hogyne! 2010-ben az egész világon, de Európában mindenképpen egy gondolati, gazdasági, politikai válság volt, amely összefüggött a pénzügyi krízissel, és az is megmutatkozott ebben a térségben, hogy a korábbi modell nem folytatható: erre a helyzetre gyorsan reagált az akkor hatalomra jutó Fidesz-kormány.

Mi volt ez a korábbi modell?

A térség több országában, így Magyarország esetében is hatalmas volt a külső nyitottság, ami a közgazdasági tankönyvek szerint jó dolog, főleg ha a zártsággal vetjük össze. De most a hangsúly a hatalmason van: ennek következményeként a belső piac jelentősége csökken, a belső gazdasági szereplők kevésbé fontosak. Holott tudható, hogy stabilizáló jelentősége van a belpiacnak.

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Magyarország

Orbán Viktor

Interjúk és podcastok

Jelenleg a legolvasottabbak