Napunk

A botránykönyv, amely miatt CIA-ügynöknek titulálták az orosz agressziót leleplező írónőt

Szvetlana Alekszijevics (FOTÓ: TASR/AP)
Szvetlana Alekszijevics (FOTÓ: TASR/AP)

Több mint 30 éve, a rendszerváltás hajnalán jelent meg Szvetlana Alekszijevics „vörös ciklusának“ harmadik kötete, a Szovjetunió szégyenletes afganisztáni háborúját feldolgozó Fiúk cinkkoporsóban. A könyv torokszorító vádirat a nacionalista és „internacionalista” jelszavakat pufogtató gyilkos ideológiák, a világot ma is markában tartó militarizmus ellen, amely 1979 és 1989 között mintegy másfél millió afgán és több mint 26 000 szovjet katona életét követelte.

Az elmúlt néhány hónap afganisztáni és ukrajnai eseményei árnyékában zavarba ejtően aktuális könyv Szvetlana Alekszijevics dokumentumregénye, a Fiúk cinkkoporsóban, amely már első, 1991-es megjelenése után óriási vihart kavart.

Néhány korábbi interjúalanya – két veterán és két elesett fiát gyászoló édesanya – beperelte az azóta Nobel-díjjal kitüntetett belarusz írónőt, hazugsággal, rágalmazással, vallomásaik manipulálásával vádolva őt. A per évekig húzódott. A Belarusz Tudományos Akadémia irodalmi intézete által írt független szakvéleményt a bíróság végül nem vette figyelembe, és miután az egyik felperes keresetének helyt adott, az írónőt pénzbírsággal sújtotta.

Emellett a könyvből elsőként részleteket közlő újság, a Komszomolszkaja pravda szerkesztőségét arra kötelezte, hogy két hónapon belül tegye közzé a valótlannak ítélt információk cáfolatát. A per krónikája, a (keltezés és aláírás nélküli) keresetlevelekkel, vallomásokkal, jegyzőkönyvekkel, az alperes védőbeszédével, a tárgyalótermi kórus hangjaival és a bírósághoz címzett levelekkel együtt a mű szerves részét képezi.

Egyedülálló kordokumentum a korai 90-es évek zűrzavaros időszakából, a posztszovjet Belarusszia „független” igazságszolgáltatásáról.

A szörnyű igazság

Hogy mi is állhatott valójában a vádaskodások hátterében – azon túl, hogy a felpereseket minden valószínűség szerint a kezükből kicsúszott hatalmat visszasíró elvtársak bujtották fel –, a bírósági kórus egyik névtelen tagja fogalmazta meg a legtalálóbban: „Ez olyan szörnyű igazság, hogy igazságtalanságnak hangzik. Elhülyít. Nem akarunk tudni róla. Védekezni akarunk ellene.”

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Vélemény

Jelenleg a legolvasottabbak