Napunk

Családban marad? Szlovákok és magyarok egy fedél alatt – Komáromban és másutt

Jókai Mór szobra Komáromban. Fotó N – Tomáš Hrivňák
Jókai Mór szobra Komáromban. Fotó N – Tomáš Hrivňák

A szlovák és a magyar nemzeti mozgalom képviselői sok esetben hosszabb-rövidebb ideig egy fedél alatt éltek, s ilyenkor szoros barátságok, sőt a rokoni viszonnyal is felérő kapcsolatok épülhettek ki köztük.

Köszönjük, hogy olvasod a cikkeinket. A Napunk csak úgy tud fennmaradni, ha az olvasói előfizetik. Kérjük, támogasd a szerkesztőség munkáját. További cikkeinkért, illetve rövidhírekért látogass el a főoldalunkra is.

Ez a cikk A Denník N házhoz megy projekt része, két hétre Komáromba és környékére látogatunk.
Slovenskú verziu tohto textu nájdete tu.

Még több hasonló cikket olvasnál? Fizess elő a Napunkra itt.

A magyar és a szlovák nemzeti történelem, főleg a 19. és 20. században sokszor két, egymással szemben elbeszélt történet, amelyben a „magyarság” és a „szlovákság” egymás kibékíthetetlen ellenfeleiként jelenik meg. Pedig ez a két világ a 19. században még nem különült el ilyen élesen egymástól: hiszen a külön nemzeti univerzumokban ábrázolt szereplők ugyanazokon az utcákon jártak, ugyanazokban az iskolapadokban ültek és ugyanazok a tanárok tanították őket, ugyanazoktól a kereskedőktől szerezték be a szükségleteiket, ugyanaz az orvos gyógyította, ugyanaz a lelkész keresztelte, eskette és temette őket.

Sőt, sok esetben előfordult, hogy hosszabb-rövidebb időre – néhány hónapra vagy akár évekre – egy fedél alatt is éltek a szlovák és a magyar nemzeti mozgalom képviselői, s ilyenkor akár szoros barátságok, sőt bizalmas, a rokoni viszonnyal is felérő kapcsolatok épülhettek ki köztük. Az ilyen kapcsolatok kiépülésének Komárom is fontos terepe volt.

Jobst Riegel, Ludwig Rohbock: Komárom 1860 körül. Forrás: Web umenia, SNG – https://www.webumenia.sk/dielo/SVK:SNG.G_11635

Ahol Štúr gitározott

E ma már különösnek ható, kvázi családi kapcsolatok kiépülésének az okai a korabeli iskolarendszer sajátosságaiban kereshetők. Egyrészt nem minden településen volt gimnázium, így a diákok gyakran kerültek szülőhelyüktől távol, idegen nyelvi környezetbe, ahol sokan nem az iskola által nyújtott szálláslehetőségeket használták, hanem helyi befogadó családokhoz kerültek szállásra és ellátásra. Sőt, a szülők sokszor kifejezetten törekedtek rá, hogy idegen nyelvi környezetbe küldjék gyermekeiket, hogy egy más nyelvű család körében eltöltött egy-két év alatt megtanulja az adott nyelvet.

A harmadik lehetőség, amikor a végzett diák a külföldi egyetemi évei előtt házinevelősködést vállalt, hogy előteremtse a külföldi tartózkodás anyagi fedezetét. Az evangélikus nemesi családok ugyanis gyakran hívták meg nevelőnek a hozzájuk közel eső gimnáziumok legkiválóbb diákjait. És mivel a szlovák nemzeti mozgalom tagjai többnyire ezen iskolák tanulói voltak, és mivel többnyire kitűnően végeztek, gyakran előfordult, hogy az öntudatos szlovák ifjak magyar evangélikus nemes családokhoz kerültek.

A nevelők ilyenkor általában a kastélyban laktak, együtt éltek, együtt étkeztek a nemes családdal, a gyerekek mellett pedig nem csak tanítóként, de sokszor egyfajta, állandóan velük lévő pótszülőként is jelen voltak.  A neves szlovák író, Ján Chalupka például két éven át, 1814 és 1816 között Radvánszky Antal nevelője volt, aki aztán közel fél évszázadon keresztül volt Zólyom vármegye első számú politikai vezetője, a szlovák törekvések ellenlábasa – és nem mellesleg titokban szlovák költő is. Ľudovít Štúr a nógrádi nemesi ellenzék vezéralakjának, Kossuth szövetségesének, Prónay Jánosnak a fiait nevelte 1837 nyarán – s esténként a háziakat gitárjátékával szórakoztatta.

A párkányi Ľudovít Štúr szobor leleplezése. Foto N – Andrej Bán

Štúr bátyja, Karol Štúr ellenben Trencsén vármegyében volt nevelő, szintén a helyi nemesi ellenzék vezetőjénél, Borcsiczky Tamásnál – aki elő is fizetett Štúrék első költői antológiájára, a Plodyra. Justh József, a kiegyezés utáni magyar kormánypárt frakcióvezetője pedig Pavol Mudroňt kérte fel gyermekei nevelőjének – s később rajta keresztül juttatott titokban egy kisebb vagyont, 500 forintot a Matica slovenskának.

E példák is azt mutatják, hogy a politikai-nemzeti értelemben sokszor az ellentétes oldalon álló személyek között milyen szoros, a nemzeti határokat/kereteket felülíró kapcsolatok születhettek ilyenkor. De térjünk vissza az idegen nyelvi környezetbe küldött kosztosdiákokhoz. Ennek a jelenségnek ugyanis magyar-szlovák viszonylatban az egyik legfontosabb terepe épp Komárom volt.

Nyelvtanulás és gyermekcsere

Persze nincs könnyű helyzetben, aki a kosztosdiákok történetét szeretné kutatni, ugyanis nem nagyon maradt fenn írott forrás. Hiszen ez a fajta kapcsolat többnyire informális úton, ismerősökön keresztül jött létre, s a részleteket is általában szóban beszélték meg, és bár a diákok feltehetően gyakran írtak a szüleiknek, ilyen leveleket is alig ismerünk.

Többnyire csak később jelentős személyiséggé vált emberek (írók, költők, politikusok stb.) életrajzaiból tudjuk, hogy ennek a fajta nyelvtanulásnak, ami hol kifejezetten csak az idegennyelv elsajátításáról szólt, hol a gimnáziumi képzéshez is kapcsolódott, kialakult rendje volt a történelmi Magyarországon. Késmárkról vagy Breznóbányáról például jellemzően Miskolcra küldték „magyar szóra” a gyerekeiket az ottani szlovák és német családok (például a Matica alapító Ján Čipka, Hviezdoslav, de még a szlovák-német családba született politikus, Grünwald Béla is itt tanult magyarul).

Az alföldiek ezzel szemben a Szepességet részesítették előnyben, ha a német nyelv tanulásáról volt szó (pedig német települések sokkal közelebb is voltak). A szlovákul tanulni vágyókat pedig elsősorban trencséni családok fogadták be (a neves művészettörténész, Rómer Flóris is így tanult meg szlovákul). A gyerekek többnyire 10 éves koruk körül kerültek idegen családokhoz, ahol a szüleik jellemzően nem látogatták őket – feltehetően azt gondolták, hatékonyabb a nyelvtanulás, ha a diák teljesen elszakad az anyanyelvi környezettől.

Miskolc mellett Komárom volt az egyik legfontosabb központja az országon belüli magyar tanulásnak. Ennek valószínűleg az volt az oka, hogy – a német tanulással szemben – a legtöbb család a lehető legközelebb, a nyelvhatártól nem sokkal délre fekvő városokba küldte inkább a gyermekeét, így a Duna partján fekvő magyar város magától értetődő választás lehetett.

Egy szláv forradalmár a magyar író családjában

A Komáromban tanuló szlovákokról paradox módon a legtöbbet a kor legkiemelkedőbb, legolvasottabb magyar írója, Jókai Mór (1825 – 1904) kapcsán tudunk.

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Történelem

Vélemény

Jelenleg a legolvasottabbak

Percről percre

Romsics Ignác a vendége a Napunk idei utolsó beszélgetőestjének Párkányban. A történészt munkásságáról és önéletrajzi könyvéről Kacsinecz Krisztián kérdezi.

Csökkentik a jókúti ideiglenes menekülttábor kapacitását, mivel csökken az ott tartózkodó illegális bevándorlók száma, közölte a belügyminisztérium. Az elmúlt egy hétben 59-en tartózkodtak a táborban, ahol összesen 16 sátor áll rendelkezésre. Ezt vélhetően a felére csökkenti a belügyi tárca.

Nyolc ember vesztette életét orosz támadásokban a kelet-ukrajnai Kurachove városában, közölte az ukrán elnöki hivatal helyettes vezetője. (čtk)

A parlament döntése értelmében a kormány megadóztathatja a villanyerőművek többletbevételeit, arról viszont még nem határozott, hogy melyik erőműnek mennyit kell fizetnie. A parlament kedden gyorsított eljárásban módosította az energiatörvényt, mely beemeli a szlovák jogrendbe az erőművek túlzott nyereségének megadóztatásáról szóló októberi uniós megállapodást. Az erőművek ugyanis a piaci rekordot jelentő energiaárakból profitálnak, miközben a valós termelési költségeik sokkal alacsonyabbak.