Napunk

Veiszer Alinda: Szívesen újjáépíteném a magyar közmédiát, a mostanival nincs semmi dolgom

Veiszer Alinda. Fotó - FB VA
Veiszer Alinda. Fotó – FB VA

Veiszer Alinda szerint egy tisztességes pályázaton kell megtalálni a magyar közmédia új vezetőjét.

Slovenskú verziu textu nájdete tu.

Még több hasonló cikket olvasnál? Fizess elő a Napunkra itt.

A magyar közmédiát teljesen új alapokra kellene helyezni, véli Veiszer Alinda, aki újabban saját, közösségi finanszírozású podcastrovatot működtet. Két év után távozik a Pátria Rádiótól, bár nem akarja végképp felszámolni a kapcsolatát a szlovákiai közmédiával.

Interjúnkból többek között az is kiderül,

  • nézi-e még a magyar köztévét?
  • mi a legfőbb ambíciója a magyar médiában?
  • miért távozik a Pátria Rádiótól?
  • hogyan látja a magyar média jövőjét?

A pályád alakulásán lekövethető a magyar médiaviszonyok alakulása is az elmúlt tizenegynéhány évben. A köztévétől kezdve a különböző kereskedelmi csatornákon át egészen mostanáig, amikor az önálló online podcastrovatodat építed. Hol érezted ezek közül a helyek közül a legjobban magad?

Mindenhol meg tudtam teremteni a saját szigetemet. A közmédiában 2002–2003 körül kezdtem dolgozni, és ez pályakezdőként egy kicsit nehezebb volt, de ott kaptam az első saját műsoromat, és rengeteget tanultam. A HírTV-ben töltöttem az egyik legszabadabb időszakomat, pedig ismerjük a HírTV történetét, kevés benne az igazán szabad periódus. A Pátria Rádió a lehető legjobbkor érkezett az életembe, és ott is azt csináltam, amit akartam. Mindenhol a saját fejem után mentem, és legfeljebb akkor nem éreztem magam jól, ha nem sikerült azt csinálni, amit szerettem volna. Most teljes szabadságban dolgozom, csak a piacról, mindentől függetlenül, ami szintén nagyon érdekes.

A köztévében milyen volt a hangulat és a szakmai közeg 2010 előtt?

Én huszonegynéhány évesen kerültem oda, és mindig igazi közösségekben dolgoztam. Amikor Az Este című politikai háttérműsor riportere voltam, ott egy nagyon erős műhely volt, de ugyanez volt jellemző a Klubrádióra is, ahol korábban elkezdtem a pályámat, majd jött a Kultúrház, ahol én kevésbé találtam meg a közösségemet, de aztán kaptam egy saját műsort, a Zárórát, és emellett például a történelemre fókuszáló Miért? című műsort. Nagyon jó csapattal dolgoztam ekkoriban, órákig beszélgettünk az interjúalanyokról, rengeteg időt fordítottunk a felkészülésre. Egy nagyon pezsgő időszakként emlékszem erre, amikor a szó nemes értelmében versenyeztünk más szerkesztőségekkel. A közmédiában mindig jelen van a dilemma, mennyire koncentráljon a nézettségre és mennyire az értékekre. Akkoriban az értékekre koncentráltunk, és feladtuk a nézettséget, ami nem biztos, hogy jó döntés volt, bár nagyon kényelmes, és a mai napig irigylem magamat azért az időszakért.

Politikai befolyásolást éreztél a köztévénél?

Nagyon keveset. Inkább személyes kérések jöttek néha. Ha azt mondták, hogy meg kell hívni ezt vagy azt, aki valakinek a valakije, mondhattuk, hogy jó, de akkor meghívjuk azt is, akit ti nem feltétlenül szeretnétek. Nem cenzúra volt, hanem tárgyalások, és így aztán elég jó műsorokat tudtunk készíteni, persze nem is volt még ennyire megőrülve a közélet.

Ma még szoktad nézni a magyar köztévét?

Nem, nincs dolgom vele. Néha elkapok internetes mémeket, amiken jókat szórakozom, de mi még másképp csináltuk. Az Estében megtörtént, hogy az oktatási miniszter orra alá tolták a kiszivárgott érettségi tételeket egy nappal az érettségi előtt. Vagy hogy miniszterelnöki interjú után a miniszterelnök a folyosón ordibált, hogy milyen kérdéseket kapott. Nyugat-Európában ez nem így lenne, vagy legalábbis azt hiszem, hogy nem, de legalább szabadon lehetett kérdezni a miniszterelnöktől, és neki nem tetszettek a kérdések. Ezt ma nem tudom elképzelni a közmédiáról, és ezért érdektelen számomra. Semmilyen formában nem ellenőrzi a hatalmat.

Még több hasonló cikket olvasnál? Fizess elő a Napunkra itt.

2020 végén a szabadeuropa.hu közölt egy cikksorozatot arról, hogyan manipulálják a köztévé adását. Milyen érzés ilyen információkkal szembesülni egykori köztévésként?

A közszolgálathoz való érzelmi viszonyulásom nem tűnt el, és szeretnék egyszer felépíteni egy jól működő közszolgálati médiát Magyarországon. Ha van még ambícióm a médiában, akkor ez az. Érzelmi viszonyulásom viszont nincs az ott dolgozókhoz vagy az épülethez. A közmédia a szellemiségétől közmédia. Amit most sugároz, ahhoz nincs közöm. Sajnálom azokat, akik ott ragadtak és feladják az elveiket, mert biztosan vannak közöttük tisztességes szakemberek is. De a közmédia régen túl van azon a ponton, ahol még közösséget lehet vállalni vele. Mindenki anyagi kényszerben él, de nem lehet mindent legitimálni ezzel az érvvel.

Ha hatalomváltásra kerül sor, szerinted automatikusan megváltozna a hangulat a közmédiában, vagy kitartanának a jelenlegi hatalom mellett?

Erre nehéz válaszolni. A fontos kérdés, hogy jogilag milyen lehetőségek vannak egy új közmédia felépítésére. Egyáltalán nem hiszek abban, hogy a jelenlegi vezetéssel, garnitúrával és kiszolgáló személyzettel bármi változna. Teljesen új alapokra kellene helyezni a közmédiát. Ma a magyar közmédia nem tud versengeni zöld mezős internetes portálokkal sem, a Partizánnak szerintem nagyobb a nézettsége, pedig a költségvetésük finoman szólva is különböző. Ez így fenntarthatatlan, az egészet újra kellene gondolni. Amikor Angliában voltam nyelvet tanulni, állandóan azt figyeltem, hogy épülnek egymásra a BBC egyes csatornái, milyen igényességgel dolgoznak. Nehéz objektív médiát építeni, de a lényeg, hogy tisztességesen bánjunk mindenkivel és tájékoztassunk, ne egy politikai oldal retorikáját népszerűsítsük.

Ha egy kormányváltás után kapnál egy felkérést, hogy segíts újjáépíteni a magyar közmédiát, vállalnád?

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Független újságírás

Interjúk és podcastok

Jelenleg a legolvasottabbak