Hizsnyai Tóth Ildikó két Kínában töltött év után: A járvány elején féltem. A kínai kommunizmusban élni olyan, mint nálunk a 80-as években
Kínában drasztikusak a járványvédelmi szabályok, és nincs szólásszabadság, de azt a cinizmust, amit a demokratikusnak mondott kormányzatok megengednek maguknak, nem engedheti meg magának a kínai kommunista rendszer, állítja Hizsnyai Tóth Ildikó műfordító, aki két évet töltött Kínában.
Fizess elő a Napunkra, és nemcsak ezt a cikket olvashatod végig, hanem további cikkeink ezreiből válogathatsz!
Slovenskú verziu tohto textu nájdete tu.
Még több hasonló cikket olvasnál? Fizess elő a Napunkra itt.
Két Kínában töltött év után tért vissza Szlovákiába Hizsnyai Tóth Ildikó műfordító és egyetemi tanár, aki jelenleg hídőrként teljesít szolgálatot Párkányban. A világjárvány kitörését Kínában élte meg, és mire felocsúdott, nem tudott kijutni az országból.
Interjúnkban, amelyet a párkányi hídőrházban rögzítettünk, Hizsnyai Tóth Ildikó elmondja:
- miért van egyre több magyar tanszék Kínában?
- beleszól-e a kommunista párt abba, hogyan tanítson egy vendégtanár?
- milyen volt Kínában megélni a pandémia kitörését?
- miért nem érdekli többé a járvány a kínaiakat?
- mit kellene szerinte átvennünk a kínai járványvédelemtől idehaza?
Kik a párkányi hídőrök?
A párkányi születésű, 1968-as emigráns Frühauf Károly indította útjára ezt a projektet 2004-ben. Miután elvesztette a szüleit, és felépült a híd, valamilyen pozitív okot keresett, amiért visszatérhet Párkányba. A szülei emlékére létrehozott a feleségével együtt egy alapítványt, amelynél három vagy hathónapos művészeti rezidens programra lehet jelentkezni. Az épület, ahol a hídőrt elszállásolják, a városé, az itteni lebonyolító pedig a Párkány és Vidéke Kulturális Társulás. Általában külföldi művészek vesznek részt a programban, én egy dél-afrikai helyett ugrottam be, mert ő az utolsó pillanatban nem tudott beutazni az országba.
Ön mit csinál párkányi hídőrként?
A projektem címe Lockdown Networking. Lezárások alatt élő embereket, csoportokat szeretnék összekötni. Kommunikációs hidakat építek, elsősorban a Mária Valéria híd két oldalán élők között, akik másképp élik meg a járványidőszakot. Másrészt pedig én onnan jövök, ahonnan a vírus, és a lockdownban élő kínai ismerőseimet is be tudom kapcsolni.
Hogyan köti össze ezeket az embereket és csoportokat?
Két Kínában töltött év után nem ugyanoda tértem vissza, ahonnan elindultam. Én ismertem ezt a régiót, és most láthatom azokat a különbségeket, amiket nem feltétlenül vettek észre, akik folyamatosan követték az itteni eseményeket. Nekem ez a kétéves távollét és a 8000 kilométeres távolság másfajta rálátást adott. Létrehoztam egy valóságos csetszobát a hídőrházban, az online változatát pedig a Facebookon. Itt lehet beszélgetni a témákról, amiket Kínából hoztam, vagy amik itt történtek. A tapasztalataimat a hídőrnaplómban jegyzem fel.
Még több hasonló cikket olvasnál? Fizess elő a Napunkra itt.
2019 augusztusában jutott ki Kínába egy hsziani egyetemre. Hogyan került oda?
A Debreceni Egyetem keresett egy tapasztalt magyartanárt egy hsziani egyetemre, ahol alakulóban van egy magyar szak. A német tanszéken belül egy magyar és egy kínai anyanyelvű tanár akkor már egy éve tanított magyart, melléjük kellett egy erősítés, én pedig épp olyan helyzetben voltam, hogy elvállaltam.
Miért van szüksége egy hsziani egyetemnek magyar tanszékre?
A kínai egyetemeken egymás után nyitják a magyar szakokat. Nagy valószínűséggel támogatják a tanítását. Erről ugyanis nem csak az adott egyetem dönt. Ez a hsziani egyetem tartományi fenntartású. Kínában szabályozottan meg-megnövelik egy-egy nagyváros lakosságát. Tizenöt évvel ezelőtt Hszian fele ekkora lakossággal se rendelkezett. Még metrója se volt, ma pedig már több mint 250 kilométeres metróhálózata van. Hszian ókori kereskedőváros volt, innen indult a selyemút, volt tehát hagyománya abban, hogy élénk kapcsolatokat ápolt a külfölddel. Ezzel együtt ma is viszonylag ritka a külföldi a városban.
A magyar–kínai kormányközi kapcsolatok pozitív irányú fejlődése is hatással van rá, hogy a magyar nyelv oktatását fejlesztik Kínában?
Az első magyar tanszék még a hatvanas években alakult meg Pekingben. Ez egy nagyon jól felépített, európai sztenderdek alapján működő tanszék, amely MA-képzést is biztosít. Az elmúlt években létrejött egy tucat magyar oktatóhely, a magánegyetemeken pedig saját iniciatívából is létrehoznak magyar szakot. A magyarországi vendégtanárok vagy állami ösztöndíjjal mennek ki, a külügyminisztérium szakmai koordinálásával, vagy pedig egy egyetem megbízásából, együttműködési egyezmény alapján.
Milyen a kommunista párt jelenléte a kínai egyetemeken? Egy külföldi vendégtanár érez valamiféle kontrollt maga felett? Beleszóltak abba, mit csináljon?
Nem szóltak bele. Csak a saját egyetememről tudok beszélni. Volt persze egy csomó nehézség, mint például a Google-höz való hozzáférés. Az egyetemi munkához szükség van rá, a tanteremben interaktív táblák vannak, be tudok hívni bármit a kínai internetről, de az azt már nem teszik lehetővé, hogy a VPN-t használjam. (A VPN szolgáltatással kijátszhatóak a földrajzi alapú internetkorlátozások – szerk. megj.) Ez Kínában tilos. Bár hallottam olyan liberálisabb szellemiségű egyetemekről, ahol ezt tolerálták. Kínában az „igen” és a „nem” között nagyon széles a szürke zóna, sok a kiskapu. Egy külföldi ezt elég stresszesen éli meg. A szállásunkon használtam a VPN-t, így hozzáfértem a Google-höz, és kinyomtattam, ami az óráimra kellett. A diákok viszont nem tudják használni a szótárakat, adatbázisokat, és így nem tudnak önállóan tanulni. Ez minden nyelvvel így van. A kommunista párt jelenlétét nagyjából úgy érezni, mint nálunk a 80-as években. A külföldi tanárokat diszkréten távol tartják a döntési helyzetektől, a szakmaiságukat viszont elfogadják. Nem érzed magad kényelmetlenül, a diákok pedig tisztelnek. A nyelvi tanszékeken általában olyan vezetők vannak, akik ismerik a külföldi viszonyokat.
Másfél évet töltött Kínában a pandémia alatt. Hogyan élte meg a járvány kitörését?
Az egy pánikhelyzet volt.
