Napunk

Borbély Alexandra: Szlovákia és Csehország lett a mentsváram

Borbély Alexandra. Foto - Horváth Judit
Borbély Alexandra. Foto – Horváth Judit

Úgy érzem, mintha nekem írták volna, mondja Borbély Alexandra legújabb filmjéről, amely a szlovák–magyar feszültségekkel is foglalkozik.

Fizess elő a Napunkra, és nemcsak ezt a cikket olvashatod végig, hanem további cikkeink ezreiből válogathatsz!

Miután 2017-ben megkapta a legjobb európai színésznőnek járó díjat Berlinben Enyedi Ildikó Testről és lélekről című filmjében nyújtott alakításáért, azt mondta, az az álma, hogy szlovák filmben is szerepelhessen. Ez mára olyannyira teljesült, hogy Magyarország helyett főleg Szlovákiában és Csehországban forgat. Borbély Alexandra arról is beszél a Denník N-nek adott interjújában, milyen volt először szlovákul forgatni, milyenek ma szerinte a szlovák–magyar kapcsolatok, és mit gondol arról, hogy máig nem engedélyezett a szlovák–magyar kettős állampolgárság, ami miatt elesett első magyarországi kitüntetésétől.

Főszerepet játszol egy készülő szlovák filmben, amely az 1940-es években játszódik Pozsonypüspökiben. Egy interjúban mesélted, hogy kecskét fejni is meg kellett tanulnod. Megbarátkoztál már a kecskékkel?

Mondták, hogy nem olyan könnyű fejni, de sikerült, és büszke voltam magamra emiatt. Mint Borbély Alexandra nem nagyon csinálnék ilyesmit, de ha egy film megköveteli, tulajdonképpen bármire hajlandó vagyok. Más tudatállapotba kerülök a forgatáson, és félre tudom tenni a félelmeimet. Ez a forgatás most jó érzéssel töltött el, mert olyan volt, mintha visszarepültem volna az időben. Másrészt azt is éreztem közben, hogy ez a jövő is.

Ez a jövő?

Szerintem az ember kénytelen lesz visszafordulni a természet felé. Azzal szoktam viccelődni, hogy ehhez a filmhez megtanultam varrni és fejni, és ha nem lesz már szükség színészekre meg filmekre, lehetne valahol egy biofarmom.

Egy magyar varrónőt játszol ebben a filmben, akinek a férje egy szlovák gárdista…

Nem a férje. Marika egy özvegyasszony, akinek magyar férje volt, de meghalt. A faluba szlovák gárdisták jönnek ellenőrzésre, és az egyikükkel kialakul valami. Azért is, mert Marika a főnöknője zsidó kisfiát bújtatja, és azt gondolja, így tudja megvédeni a gyereket. Van tehát ebben valamiféle női ösztönösség. Neki kell mindenről gondoskodnia, az állatokról, a varrodáról, mert a főnökét elviszik, csak a fiúnak sikerül kiszabadulnia. Vannak érzelmek is a szlovák gárdistához fűződő kapcsolatában, de ez később megváltozik.

Mennyire foglalkozik ez a történet a szlovák–magyar feszültségekkel?

Foglalkozik, és szerintem nagyon jól és igazságosan kezeli a témát. A mostani fázisban legalábbis ilyennek tűnik. Számomra újszerű ez, mert a szlovák–magyar viszonyról szóló ilyen filmmel még nem találkoztam.

Fontos a számodra, hogy szerepet kaptál egy ilyen filmben?

Nagyon fontos. Egy kicsit azt éreztem, mintha nekem írták volna. Örülök, hogy megtalált engem ez a szerep, bár ez nagyon bonyolult volt. Peter Krištúfek írta az eredeti forgatókönyvet, és ő is rendezte volna, de egy tragikus balesetben meghalt a forgatás előtt. Iveta Grófová, a rendezőnő dolgozta át a forgatókönyvet. A jelenlegi változat kicsit más, például a nyelvek miatt is, mert magyarul és németül is kell benne beszélni, ahogy a prešpuráčtinát is meg kellett tanulnom. A magyart püspöki tájszólásban kell használni, amit máshol nem is nagyon ismernek.

Borbély Alexandra. Fotó – Horváth Judit

Nem tűnik egyszerű feladatnak.

Én szeretem, ha nehéz feladatot kapok, és ez egy olyan film, amely szívet, lelket megkövetel, és nyelvtudást, nyelvérzéket is. Iveta Grófová nagyon precíz és szigorú, és szerintem különleges látásmódja van. Olyan számomra vele dolgozni, mint Enyedi Ildikóval. Imádom ezt csinálni, bár lelkileg és fizikailag is megterhelő. Egy 17 fokos tóban forgattunk egy egész napot, és lent tartottak minket a búvárok a víz alatt. Magam miatt nem aggódom annyira, mint a gyerek miatt, aki velünk van, bár ő közben élvezi is.

A Denník N-nek akkor adtál utoljára interjút, miután megkaptad a legjobb európai színésznő díját. Akkor azt mondtad, az az álmod, hogy szlovák filmben szerepelhess. Ez azóta teljesült, már több szlovák filmben is szerepet kaptál. Így képzelted?

Igen. Akkor nagyon vágytam erre. A Krištof című cseh–szlovák filmet, amely most jelent meg, még nem is láttam, mert nem tudtam elmenni a prágai premierre. Ebben a filmben is sokat szerepelek állatokkal egyébként, érdekes, hogy mostanában valahogy bevonzom az ilyen feladatokat. Ez volt az első alkalom, amikor felkértek a szlovák és cseh oldalról. Először nem hittem el, amikor felhívtak, azt hittem, valaki tréfál velem.

Miért?

Ez a cikk kizárólag a Napunk előfizetői számára elérhető.

Film

Interjúk és podcastok

Jelenleg a legolvasottabbak