Hálózatok, könyvek, olvasók, előfizetők
Az előfizetés jelensége a 18. század végétől volt jelen a magyarországi könyv- és folyóiratkultúrában. Egyrészt megteremtette a vállalkozás anyagi előfeltételeit, másrészt fontos visszajelzés volt a közönség részéről, hogy az adott szerző adott művére van olvasói igény.
Közel a cél! Legalább 30 ezer eurót kell összegyűjtenünk, hogy a Napunk 2024-ben változatlanul működhessen. Segíts, hogy teljesítsük a célt. Minden adományt köszönünk!
Slovenskú verziu tohto textu nájdete tu.
Még több hasonló cikket olvasnál? Fizess elő a Napunkra itt.
Két évtizeddel ezelőtt, első éves egyetemistaként kezembe akadt egy 1851-ben kiadott szépirodalmi almanach, a Losonczi Phőnix. Bár a kor legkiválóbb magyar íróinak munkáit adták ki benne, a számomra legizgalmasabb oldalak mégis a novellák és versek után, a kötet végén következtek. Az utolsó oldalakon ugyanis a kötet előfizetőinek több ezer nevet tartalmazó listája sorakozott.
Ez a 19. század középső harmadára jellemző jelenség, vagyis a könyv-előfizetési rendszer számos izgalmas kérdést vetett fel. A kötetek végén olvasható listákból ugyanis – egyfajta premodern, archaikus Facebookként – olyan aprólékosan rekonstruálhatjuk nemcsak egyes kötetek olvasótáborát, hanem akár a korabeli társadalmi hálózatokat, kapcsolatrendszereket, mint semmilyen más módon.
Az előfizetés jelensége a 18. század végétől volt jelen a magyarországi könyv- és folyóiratkultúrában. Alighanem azért alakult ki, mert a 18. századig jellemző főnemesi mecenatúra megszűnése után és a modern, a tömegfogyasztáson alapuló sajtópiaci viszonyok kialakulása előtt a kiadók számára viszonylag nagy üzleti kockázattal járt egy-egy könyv vagy folyóirat megjelentetése. Az előfizetéses rendszer tehát egyrészt megteremtette a vállalkozás anyagi előfeltételeit, másrészt fontos visszajelzés volt a közönség részéről, hogy az adott szerző adott művére van olvasói igény.
Garasos mecénások
Ennek, vagyis a könyvpiaci sikernek pedig az egyik legfontosabb tényezője
