A 11 éves kisfiú története, aki egyedül érkezett Ukrajnából Szlovákiába. Már másodszor menekül a háború elől
Köszönjük, hogy olvasod a cikkeinket. A Napunk csak úgy tud fennmaradni, ha az olvasói előfizetik. Kérjük, támogasd a szerkesztőség munkáját. További cikkeinkért, illetve rövidhírekért látogass el a főoldalunkra is.
Slovenskú verziu tohto textu nájdete tu.
Még több hasonló cikket olvasnál? Fizess elő a Napunkra itt.
A pozsonyi Sznf téren lévő kávézó egyik asztalához további székeket kellett hozni, hogy mind az öt testvérnek jusson hely – Zakarijának (20), Kenanának (17), Lunának (16), Muhamednek (15) és a legkisebb Hasszánnak (11) is, akinek a kelet-szlovákiai felsőnémeti határátkelőnél készült fotója pár nap alatt körbejárta a szlovákiai és külföldi médiát.
Eleinte főként a legidősebb Zakarija beszél, akit Zaknak szólítanak. Ahogy fiatalabb testvéreihez szól, az inkább azt az érzést kelti az emberben, hogy ő mindnyájuk gondoskodó apja, nem pedig az idősebb testvére. „Zak most olyan, mintha a másik anyukánk lenne” – mondja Muhamed.
Felváltva beszélünk oroszul és ukránul, ez az ukránok számára teljesen szokványos. Egyedül Zak az, aki mond néhány mondatot választékos szlovák nyelven is, ő ugyanis már második éve hallgat biológiát a Comenius Egyetemen. Egy idő után a testvérei is készségesen bekapcsolódnak a beszélgetésbe. A három középső testvér csupán pár héttel ezelőtt érkezett Szlovákiába, vagyis pár nappal a legkisebb testvér, Hasszán érkezése előtt.
Időnként nevetünk, időnként a nevetést felváltja a hallgatás, nekem többször is küszködnöm kell a könnyeimmel, nem csak akkor, mikor az Ukrajnából Szlovákiába történő utazás viszontagságairól mesélnek. Mind az öten átéltek már hasonlót tíz évvel ezelőtt, amikor a szíriai háború elől menekültek.
„Hasszán akkoriban túl kicsi volt ahhoz, hogy emlékezhessen erre. Azt reméltem, hogy már sosem kell hasonlót átélnie. De minden megismétlődött” – mondja Luna.
A családot az alábbi platformon Ön is támogathatja.
Az édesapa Szíriában maradt
Mind az öt testvér Szíriában született – édesapjuk szír, édesanyjuk ukrán, a délkelet-ukrajnai Zaporizzsjából származik, onnan, ahol Európa egyik legnagyobb atomerőműve található.
A család 2012-ig Szíriában élt. Mikor kitört a háború, az édesanya úgy döntött, hogy a gyerekekkel Ukrajnába távozik. Egy szíriai menekülteket szállító repülővel hagyták el az országot.
„Édesapánk nem akarta elhagyni a hazáját, azt mondta, ott született, és ott is szeretne meghalni” – meséli Zak.
Azóta nem hallottak róla. „Két évvel ezelőtt a szíriai rokonaink azt mondták, hogy apánkat megölték. Ezt semmilyen okirat se bizonyítja. Csak annyit tudunk, hogy valaki ezt mondta a rokonainknak.”
Még több hasonló cikket olvasnál? Fizess elő a Napunkra itt.
